Századok – 1960
Tanulmányok - Szamuely Tibor: A német fasiszta hadsereg katonai doktrinájának és vezetésének néhány kérdése a második világháború első szakaszában 150
162 SZAMÜELY TIBOR célkitűzése. Viszont a német imperializmus világuralmi terveinek megvalósítása érdekében a történelem folyamán ismételten került harcba egyszerre több országgal, s ezt a feladatot csak úgy lehetett megoldani, hogy ellenségeit különkülön, egymásután intézi el — az egyiket semlegesíteni kell, míg a fő ellenséget leküzdik. Nagy figyelmet szentelt ennek a problémának a hitleri hadsereg is: a német vezérkar előtt álló főfeladatokról szólva Guderian azt írja, hogy „tekintettel a több ellenség ellen egyidejűleg folytatott háború lehetőségére, választani kellett a stratégiailag másodrendű frontok megvédése és a fő ellenség megtámadása között. Fennállt a támadás egyik frontról a másikra való átirányításának problémája is."27 1914-ben, a Schlieffen-terv végrehajtásakor ez az elképzelés csődöt mondott: az orosz hadsereg váratlan kelet-poroszországi offenzívája a német hadvezetőséget jelentős erők keletre való átcsoportosítására kényszerítette, ami a marnei csata elvesztéséhez vezetett. Ezzel szemben 1939 szeptemberében a hitleri Blitzkrieg eme alapvető feltétele megvolt, mert a nyugati fronton elhelyezett 26 leggyengébb német hadosztállyal szembenálló 70 francia hadosztály meg sem mozdult Lengyelország lerohanásának megakadályozására.28 Ezért játszott olyan nagy szerepet a német imperializmus agresszív terveiben az ország központi európai fekvésé, amely lehetővé tette támadások indítását közvetlenül a határoktól a fő ellenségek ellen, az erők gyors átcsoportosítását, ugyanakkor pedig az Európát két részre osztó Berlin—Róma tengely (nemcsak politikai, hanem földrajzi értelemben) lehetetlenné tette az ellenfél erőinek egyesítését.2 9 (Mint ismeretes, ez csak a második világháború végén, 1945 áprilisában történt meg Németország közepén.) A totális háború céljai elérésének eszközét a német fasiszták számára a villámháború stratégiája adta, amelynek lényege az ellenségnek egy villámgyors csapással, hatalmas erőfölény összpontosításával való kiütése. „Az ellenséges haderő megsemmisítése valamennyi hadicselekmény alapja, végső támpontja minden tervezgetésnek, különböző egymással kapcsolatos intézkedéseknek, amelyek ezen a támponton úgy nyugszanak, mint az ívboltozat a párnázatán" — mondja Clausewitz.30 A német hadvezetőség villámháborús stratégiájának kidolgozásánál ezt az elvet is vette alapul: a német hadsereg fő célja a villámháborúban az ellenséges haderő gyors megsemmisítése.31 Valamennyi német támadó haditerv — a Lengyelország lerohanásának alapjait lefektető „Weiß" tervtől a Szovjetunió elleni támadásra kidolgozott Barbarossa-tervig — ezt tűzte ki céljául és mindenütt sikerült is ezt a stratégiai célt elérni, biztosítani a Blitzkrieg sikerét: a lengyel síkságon és 27 Ouderian : i. m. 418. 1. 28 „Ha 1939 őszének kritikus napjaiban ... a franciák, akik akkor számbelileg jelentős fölényben voltak, támadásba mentek volna át, nagyon lehetséges, hogy sikerült volna áttörniök a Westwallt és mélyen behatoltak volna a birodalom területére" — írták a német tábornokok a háború után (Weltkrieg 1939—1945. Ehrenbuch der deutschen Wehrmacht. Stuttgart. 1954. I. Teil. Der Landkrieg 26. 1.) 29 Jellemző, mennyire fontos helyet foglalt el a „tengely" fogalma a geopolitika zagyva rendszerében. A világ népeinek eredeti letelepedése és az abból eredő nemzetközi kapcsolatok és konfliktusok, hódítások, terjeszkedések stb. a geopolitikusok szerint mind bizonyos immanens „tengelyek" szerint történtek (Ld. Derwent Whittlesey : German strategy of world conquest. London. 1944. 75—77. 1.). 30 Clausewitz : i. m. 47. 1. 31 „Az ellenség erőinek megsemmisítése az elsődleges cél, az ellenség területének megszállása — csak másodlagos fontosságú", fektette le Hitler 1939. okt. 9-i „Emlékirata és utasítása a háború Nyugaton való vitelére" (ND L—52. NCA VH/807).
