Századok – 1960
Tanulmányok - Horváth Pál: A középkori falusi földközösség történetével foglalkozó polgári történeti-jogtörténeti irodalom néhány kérdése (II. rész) 125
146 HORVÁTH PÁL források „vicinantes", „vicini", „convicini" fogalmai mint bíráskodási, ítélkezési hely jelentek meg, amit semmiképp sem lehet „határos szomszédok"-nak tekinteni. A ,,vicinus"-ok az ilyen forrásokban mint egy bíráskodási közösség (Gerichtsgemeinde) kötelékének tagjai jelentek meg, és ebben a vonatkozásban analóg a késő-középkori, vagy akár a Lex Salica XLV. titulusának megfelelő fogalmával. H. Wopfner idevonatkozó nézeteit korábbi tanulmányaiban fejtette ki.335 A régi tanítás egyoldalú tagadása a középkori parasztság történetének legfontosabb kérdéseit hamisította meg. A falusi birtokviszonyok történetietlen beállítása nem szorítkozott a társadalom korai fejlődésének meghamisítására. A paraszti történelem kiemelkedő szakasza, a parasztháborúk kora is számtalan emlékével tanúskodik a tulajdonviszonyok területén lezajlott évezredes küzdelemről. A. Dopschnak e téren nem annyira a jogászok nézetei ellen kellett argumentálni, mégis azt állította, hogy a parasztháborúban nem annyira az „erdőért és a legelőért való harcról volt szó", hanem a tartományi rendnek, az igazgatásnak valamiféle reformjáról.33 6 A XIX. század polgári demokrata történetkutatói méltán fordultak vissza pl. a német nagyság keresése közben a nagy parasztháború társadalmi problémáihoz és a parasztság messzirenyúló osztályharcához. Századunk polgári történetkutatása pedig nemcsak megtagadta a korábbi eredményeket, de számára érthetetlenné vált a forrás is, ha túlmutatott érdeklődési körén. A falusi földközösség elismerése most a polgári magántulajdon veszélyeztetését jelentette egyesek számára, de mivel ez utóbbi bizonyítva volt, úgy a magántulajdon elsődlegességét és ősiségét kellett bizonyítani. Ezért kellett a közösségi viszonyok fejlődését — ha egyáltalán elismerték — csak földesúri Mark-okra visszaszorítani. A. Dopseh ismét felelevenítette az „uratlan földek" elsődlegességének gondolatát,337 melyben az elsődleges birtoklás jogát a királyi privilégium alapján a fóldesuraság bírta. A Mark-jogosultság — amit kizárólag csak a „tartozékokéra ismert el — szerinte nem a hajdan szabad Mark-közösség tagjait illette, hanem a „határos szomszédok", földbirtokosok és földesurak közötti vita tárgyát képezhette. A késő-középkori Weistumok sem a parasztok jogairól tanúskodnak ilyen módon, hanem „nyomatékosan védik a földesuraságok érdekeit". Szerinte a parasztok élnek vissza az uraság engedményeivel és csorbítják a földesuraság jogait. A parasztok jogtalanul irtják az uratlannak vélt, vagy ,,Allmend"-nek tekintett területeket.33 8 A. Dopseh szerint a paraszt folytatott évszázadokon keresztül bitorlást a földesurával szemben, a paraszt törvénytelenül irtotta a magántulajdont képező erdőségeket, a földesúr pedig a királyi privilégium törvényes jogán jogosan szállt szembe ezzel a törekvéssel. Úgy tűnik, hogy mi sem választotta el ezt a felfogást W. Wittich földesúri elméletétől, ha csak nem az, hogy alaposabban meghamisította a középkori parasztság történetét. Hasonló nézetek ellen tiltakozott korábban G. v. Below is, / 335 „Z. Gesch. d. freien bäuerl. Erbleihe Deutschtirols in Mittelalter." 1903. Das Allmendregal der tiroler Landesfürsten in Dopsch's Forschungen z. inneren Gesch. Oesterreichs. 1906. Die Besiedelung unserer Hochsgebirgstäler, dargestellt an der Siedelungsgeschichte der Brennergegend. Zeitschr. d. Deutsch, u. Oesterr. Alpenvereins. 51. Bd. 1920. 336 A. Dopsch: Die ältere Wirtschafts- und Sozialgesch. . . 150. 1. 337 A. Dopsch: Die Wirtschaftsentwicklung. . . I. 389. 1. 338 A. Dopsch: Die ältere Wirtschafts- und Sozialgesch. 112., 99. 1. és Die Wirtschaftsentwicklung der Karolingerzeit. . . I. 390., 397—399. 1.
