Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
120 FÜGEDI ERIK kell itt felhívnunk a figyelmet, hogy nem minden a pápai bullában szereplő, közvetlenül az esztergomi érseknek alárendelt plébánia fizetett cenzust. Részletes kutatással kellene megállapítani, hogy vajon azok a felmentett egyházak, melyek a pápai bullában benne vannak, de cenzust nem fizettek, valóban megkapták-e területükön a tizedet. A jelek arra mutatnak, hogy amelyik plébánia exemptus volt, de cenzust nem fizetett, az nem is rendelkezett saját területének tizedével Sem. így Sasad és Örs egyházai a pápai bulla szerint közvetlenül az esztergomi érsekhez tartoztak, de cenzust nem fizettek. Tizedükről azonban az esztergomi káptalan és a veszprémi püspök közt folyt évszázadokig tartó per, mert a tizedet az esztergomi káptalan szedte.117 Ugyanez tapasztalható a banai plébánia tizedeinél, melyeket a veszprémi püspök szedett.11 8 * Egyéb címszó alá soroltuk az 1488-ban a szentgyörgymezei prépost által fizetett „subsidium caritativum"-ot és az 1489-ben egy esztergomi kanonok hagyatékaként az érseknek átadott 275,— fl-ot. Egyik összegről sem tudunk semmi közelebbit. 7. Az esztergomi érsek jövedelmének általános jellemzése Az előző fejezetekben sorra megvizsgáltuk az esztergomi érseket mint földesurat és megyéspüspököt megillető jövedelmek alakulását 1488—1490 között. A jövedelmek számszerű alakulásán túlmenőleg, ahol lehetett, megvizsgáltuk a jövedelmek létrejöttének kérdését is. A vizsgálatunk nyomán az érsek bevételeiről kialakult kép sok szempontból egyenlőtlen. Részletesebb ott, ahol a forrásanyag a részletek feltárását lehetovç tette és elnagyoltabb ott, ahol a megfelelő adatok hiányoznak vagy szűkszavúak. Mégis ezt a képet az érseki gazdálkodás jellemző képének kell tartanunk, s főbb vonásainak összefoglalása után össze kell vetnünk a történeti irodalom eddigi eredményeivel. Az érseki bevételek legfőbb jellemzője, hogy mind a földesúri, mind az egyházi jövedelmek terén sokszor érvényesültek ésszerűtlen, történeti szempontok. A földesúri jövedelmek tekintélyes része történeti képződmény volt, amely hosszú időn, századokon át változatlan maradt. Ha a cenzus összegéről ezt nem is mondhatjuk el teljes egészében, biztosan állíthatjuk, hogy a cenzusfizetés határideje történeti képződmény volt, hogy a munera ugyancsak egy már régen elavult gazdasági rendszer maradványát képezte, hogy a munera elszámolási alapjául szolgáló árrendszer valószínűleg jóval korábbi századok árszínvonalát képviselte. Kevesebb történeti vonással találkozunk az egyházi jövedelmek területén, bár a tizedfizetés és a tized birtoklása, továbbá a census plebanorum itt is korábbi századok történeti fejlődésének volt megcsontosodott maradványa. Különösen meglepő, hogy a történeti fejlődés keretei közti tizedgazdálkodás racionálisabb volt mint a földesúri cenzus, mert az egyházat mint intézményt a középkori viszonyok közt is feltűnően nagyfokú konzervativizmus jellemezte. A másik jellemző vonást már Nyáry is kiemelte, amikor a „productív erők" teljes hiányáról beszélt.11 9 Az érsek bevételei a feudalizmusnak azt a 117 Jankovich : i. m. 84—85. 1. 118 Uo. 62—65. 1. 119 Századok III/1870. 282. 1.
