Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VÉGÉN ' 109 A decimae minores számlán könyvelt tételek — mint láttuk — olyan kisebb tizedkerületek bevételéből álltak, amelyeket bizonyos okból a megyék egységéből kiszakítva kezeltek. Ilyenek voltak az érseki birtoktestek, elsősorban a szentkereszti uradalom és más barsi birtokok (Verebély, Szöllős, Csejkő). Néha ugyanitt számolták el azokat a Pozsony megyei kisebb kerületeket (Szempc, Sempte), amelyeknek tizedét nem az érsek pozsonyi megbízottja kezelte, hanem maga az érsek, ill. az egyházmegye kormányzója adta bérbe. Ugyanide soroltuk a pilisi apát csákányi (Pozsony m.) tizedbérletét is. A decimae minores tizedeit az esetek túlnyomó többségében ugyancsak bérbeadták. A bérleti szerződések itt sem maradtak fenn, mindössze a pilisi apát tizedbérleti szerződését ismerjük, de az is jóval korábbi, bár még a XV. század végén is érvényben volt.83 Sajnos a bérleti összegeket csak 1488-ból ismerjük, mert a többi esztendőben azokat nem jegyezték fel. Az egyéni számlák töredékes adataiból arra kell következtetnünk, hogy a bérleti összeg a vizsgált időszakban többnyire változatlan volt. A decimae minoresre vonatkozó bérleli szerződésekel a provisor kötötte meg, míg a decimae maiores-szel az egyházmegye kormányzója rendelkezett. A tizedbérlet lejárati határideje is különböző volt. 1488-ban pl. Ludány után már június 10-re, a hegyek alatti bortizedek után szeptember 1-ére kellett fizetni. A határidők túlnyomó része augusztusra esett, egy esetben előfordult az is, hogy a decimae maiores mintájára több határidőt kötött ki a provisor. A tényleges befizetést tekintve nem tapasztalható ugyanolyan késés mint a decimae maiores esetében, mert a bérleti összegek nagyobb részt még a tárgyévben befolytak. 1488-ban 74,4% volt a tényleges bevétel, s a következő esztendőbena hátralék is teljesen befolyt. Ha feltételezzük, hogy 1489-ben a bérleti összeg ugyanakkora volt, mint az előző esztendőben, akkor 1489-ben a bevételi eredmény 93,3% volt. Az egyházi tized bérbeadásának a bérbeadó egyházi személy vagy intézmény szempontjából hármas előnye volt: 1. a bérbeadónak nem kellett a tizedbehajtás és kezelés költségeit viselnie, 2. készpénzben jutott a jövedelemhez, 3. gyorsabban jutott hozzá, mint akkor jutott volna, ha saját maga foglalkozott volna az értékesítéssel. A decimae maiores és minores bérletei után ítélve az érsekség teljesen csak az első előnyt tudta biztosítani, kezelési költség valóban nem terhelte a tizedbérletet. A jövedelmet azonban csak részben kapta meg készpénzben, másik részét áruban vagy hitelátruházás formájában kellett elfogadnia. A bevétel időpontját tekintve is csak részeredményt ért el az érsekség. A bevétel egy része kétségtelenül gyorsabban futott be, mint az aratás utáni értékesítés valószínű időpontja, másik része azonban csak a következő évben került elszámolásra, nem beszélve azokról az összegekről, amelyeket még évek múlva sem lehetett behajtani. * Szándékosan nem szóltunk eddig a tizedbérlők személyéről. A számadáskönyvek ugyan elsősorban tárgyi viszonyokra vonatkozólag adnak felvilágosítást, de a tizedbérlők adataiból meglepően érdekes egyéniségek és típusok bontakoznak ki. Részleteiben is érdemes Cecei Kis Máté és Szakácsi Balázs84 személyi számláját megvizsgálnunk. Cecei Kis Máté 1488—1490 közt három 83 Békefi R. : A pilisi apátság története, Pécs, 1891. I. 335. 1. 84 Az oiasz nyelvű főkönyvek Ceceit Mateo conte di Liptovianak, Szakácsi! pedig általában Blasio di Pestenek nevezik.
