Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VÉGÉN ' 103 össze egyharmadát kapta az érsek, ahhoz tehát, hogy a tényleges jövedelmet kiszámítsuk, az érseki hevételeket hárommal kell megszoroznunk. Az érseki számadásokban 14—17 malom szerepel, ezeknek összes jövedelme 1489-ben 60,08 fl, 1490-ben 24,48 fl volt (1491-ben a malomjövedelmet nem tudjuk az útvámoktól elválasztani). Eszerint egy malom átlagos jövedelme 1489-ben 10—13 fl volt, 1490-ben 4—5 fl. Még a legmagasabb malom jövedelem (a velkenyei) sem haladta meg az évi 54 fl-t, a kisebbek közül nem egynek évi jövedelme csupán 6 fl volt. Ehhez képest a körmöci malom 300 fl bére igen magas összeg volt. Felmerül az a meggondolás, hogy nincs-e itt valamilyen bányaszerkezetet hajtó víziműről szó, mint amilyent a középkor végén több helyen is alkalmaztak. Ezt a lehetőséget az zárja ki, hogy több alkalommal is kifejezetten „molendinum fruguin"-ról beszélnek a számadások, tehát gabonaőrlő malomról. A készpénzben beszedett malom jövedelem azonban nem fejezi ki minden esetben a tényleges hozamot, mert 1489-ben a szentkereszti fűrészmalom jövedelmének egy részét természetben hajtották be. Ekkor a fűrészmalom 160 deszkát szállított le Budára.6 8 A malom jövedelem 1489—1490 közt tapasztalható ingadozása arra mutat, hogy 1489-ben rossz termés volt, amit a gabonaárak 1489 második felében tapasztalható emelkedése, a földesúri kilencedből származó jövedelem csökkenése és a tized részbeni elengedése is megerősít. * A kisebb jövedelmek közé tartozik a vámok és révek bevétele is. Az esztergomi érsek birtokain nyolc vámhely ill. rév volt, közülük a nyárhidi JÓS udvardi a buda—prágai, a nyergesújfalui a buda—bécsi útvonalakon feküdt, a szentkereszti és ókremnicskai vám a bányavárosokat Esztergommal összekötő fontos út forgalmából részesült.69 Ezek mellett a gutái, naszvadi, verebélyi vám kisebb jelentőségű volt. Jövedelem szempontjából a legfontosabb a szentkereszti és ókremnicskai volt, ezeket követte a nyárhidi, majd az udvardi. Az évi jövedelem egy napra eső értéke 1489—1490-ben nem mutat túlságosan nagy ingadozásokat, ill. ahol az ingadozás túlságosan nagy, ott valószínűleg könyvelési hibával (helytelen kontírozással) állunk szemben. Az 1488. és 1489. évi vámbevételeket részben dátum szerint könyvelték és így módunkban áll a vámbevétel időbeli megoszlását is megvizsgálni. Az egy napra eső bevétel azt mutatja, hogy a forgalom a buda—bécsi és garammenti útvonalon is nagyjából egyenletes volt. A garammenti útvonalon a bevétel mindkét esztendőben a nyári mezőgazdasági munkák idején volt a legalacsonyabb, 1488-ban június 21. és szeptember 5., 1489-ben július 3. és szeptember 9. között. Emellett az év végén alakul ki a maximális forgalom. Ez az időszak 1488-ban október—december hónapokra, 1489-ben pedig szeptember hónapjára esett, ami azt jelenti, hogy a termést 1488-ban az év utolsó negyedében értékesíthették (vitték fel a bányavárosokba). Ebben az esztendőben tehát a mezőgazdasági termények és az erdészeti ill. bánya-69 „160 ta vole de la intrada de li molino di S. Cruee" (Usita 1489 fo. 85). 6!) Wenzel О. : Nyitra vármegyének XV. századbeli» vámhelyei (Ért. a törttud. köréből II/2.) Pest, 1872. 13. 1. Iványi B. : Bars megye vámhelyei", MGtSz. XII. 1905. 104—112. 1.
