Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

4 NEMES DEZSŐ Egyik legsürgősebb feladat volt a demokratikus közrend biztosítása, az új, demokratikus rendőrség megszervezése, amihez a kommunista párt azonnal hozzáfogott és amit eredményesen végrehajtott. A munkásosztály vezetőszerepének biztosítása és a népi hatalom megerősítése szempontjából ennek igen nagy a jelentősége. További feladat volt a közigazgatás demokratizálása és megtisztítása. A kommunisták kezdeményezésére a nemzeti bizottságok közreműködésével e téren is jelentős a kezdeti eredmény, bár a feladat kielégítő megoldása még váratott magára. Mindezekhez járultak az új rend megszilárdítását célzó egyéb feladatok, így a háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonása, a fasiszta szervezetek újjáéledésének meghiúsítása. Az antifasiszta felszabadító háborúba való bekapcsolódás és a lerombolt ország újjáépítése olyan nemzeti feladat volt, amelynek mielőbbi megoldása érdekében össze kellett fogni osztálykülönbségre való tekintet nélkül minden erőt, mely vállalta a becsületes közreműködést. A munkásság és parasztság demokratikus szövetsége előtt az a feladat állt,- hogy megnyerje a demokratikus összefogás számára az értelmiséget és a városi kispolgárságot, s bekapcsolja a gazdasági talpraállás nagy munkájába a hitleristákkal szakító burzsoázia erőit is. A széles társadalmi alapokon nyugvó nemzeti front létrehozása segíthette ezt elő. A belső helyzet mellett-a nemzetközi helyzet is kedvezett egy ilyen széles alapokon nyugvó demokratikus koalíció létrehozásának: akkor volt szinte a leghatékonyabb és a legszilárdabb a Szovjetunió és a nyugati hatalmak hitlerellenes szövetsége, mely célul tűzte, hogy kikényszeríti a fasiszta Németország feltétel nélküli kapitulációját. A széles alapokon nyugvó demokratikus nemzeti front morális-politikai feltétele volt az, hogy a munkásság és pártjai, így a kommunista párt is — mely az ország vezető pártja lett — vállalja a politikai és gazdasági együttműködést nemcsak a parasztsággal, hanem a burzsoáziával is, annak „pártonkívüli" vagy kisgazdapárti és egyéb képviselőivel — a nemzeti függetlenségi front programja alapján. A burzsoázia egy részét is magábafoglaló nemzeti front feltétele volt természetesen az is, hogy a burzsoázia képviselői elismerjék, illetve tudomásul vegyék a munkásosztály és a parasztság fő követeléseit, jogát a hatalomhoz, vállalják az együttműködést a dolgozó nép pártjával, s különösen a kommunista párttal. A burzsoázia színre lépő képviselői vállalták ezt az együttműködést, amely alapvető politikai feltétele volt annak, hogy az új demokratikus hatalomnak is részesei legyenek. Minden reálisan gondolkodó ember számára világos volt, hogy a burzsoázia képviselői, miközben az együttműködést vállalták, azt remélték, hogy a demokratikus átalakulás polgári keretek között marad, s amennyiben e keretet túllépi, az csak átmeneti jelenség, amit a nyugati hatalmak segítségével előbb-utóbb felszámolhatna, a munkásosztályt és a szegényparasztságot a hatalomból majd kiszorítják és a tőkés rendszert valamilyen formában megszilárdítják. A kommunisták számára is világos volt, hogy a nemzeti koalícióban résztvevő burzsoázia miben reménykedik. Mégsem holmi hiba volt, hanem a kommunista párt antifasiszta nemzeti front politikájának komoly sikere, hogy 1944 végén a burzsoázia bizonyos részét is megnyerte a demokratikus front szövetségeséül. Bár ez a szövetséges az ingatag és időleges szövetségesek kategóriájába tartozik, de a politikai harc bizonyos szakaszában az ilyen ingatag és időleges szövetséges is jobb, ha segíti a homloktérben álló fő feladatok megoldását és nem áll át azonnal a reakció, az ellenforradalom oldalára. (Még jobb, ha a továbbfejlődés köve-