Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Huszár Lajos: A budai pénzverés története a középkorban (Ism. Kubinyi András) 552
555 TÖRTÉNETI IlíODALOM Nagy Lajos pénzeinek Schulek által felállított korrendjén Mályusz Elemér ütött nagy rést.1 7 Az egyik, igen gyakran szereplő verdejegyet Schulek ugyanis „kollektív izmaelita jegynek" vette, ebből messzemenő következtetéseket vont le, és az ezzel ellátott pénzeket 1359 és 13(54 közöttre datálta. Mályusz azonban kimutatta, hogy ez az „izmaelita" jegy nem más, mint a firenzei származású Franciscus Bcrnaidi budai kereskedő monogramja, akiről okleveles adatok igazolják, hogy Zsigmond uralkodása elején kamaraispán volt. Schulek keltezésében egy másik tévedést is találunk, ő ugyanis azt a Képes Krónika címerábrázolásaival is alátámasztottnak vélte, azonban — mint ahogy arra Huszár helyesen rámutat1 8 — a Krónika miniatúráit 1370-ben készítették, nem pedig 1358-ban, mint Schulek hiszi. Huszár már felhasználhatta Mályusz megállapításait, és így erős változtatásokat hajtott végre Schulek korrendjén. Hozzá kell tennünk, hogy bár Bernardi Nagy Lajos korabeli pénzverőkamaraispáni szerepére okleveles adatunk ugyan nincs, kétségtelen, hogy 1373-ban már tekintélyes budai kereskedő,1 9 így tehát — mivel Nagy Lajos kori pénzeken monogramja szerepel — kamaraispán is lehetett. Ezt leszámítva is maradnak a Schulek-féle korrendben problematikus részek. Egy példát szeretnék csak felhozni. A C. 69. számú Nagy Lajos garast és a C. 101. számú budai városi dénárt Seliulek a király uralkodása első idejére helyezte, mert a címer rutapajzsban áll.2 0 Miután szerinte a rutapajzsot általában nők és gyermekek használták és a király félig gyermekként került a trónra, a rutapajzsos címcr csak uralkodása elejére helyezhető. Alátámasztja ezt az is, hogy a garas verdejegyei L-S és Y-Y, amelyből az L valószínűleg Lorandus kamaraispán nevét jelenti ós így a pénz 1344— 45-re korlátozható. Azonban a többi betű feloldása vitatható.2 1 A rutapajzsos magyarázat ellen szól viszont, hogy sehol sem találjuk a király uralkodási első idejében címerét rutapajzsban, egyedül trónörökös-kori hercegi pecsétjén,2 2 viszont feltűnik a királynak az 1360-as évektől használt második nagypecsétjén, ahol a trónkárpitot rutapajzsokkal díszítették.2 3 Egy, Schulek által még nem ismert Nagy Lajos aranyforinton is rutapajzs van, amelyet Huszár más okok miatt 1365—69-re keltez.2 4 Így tehát fel kell vetnünk a kérdést, hogy a C. 69, és a C. 101-es.pénzek nem készülhettek-e a 60-as években. Az L verdejegy esetleg egy ma még nem ismert kamaraispán nevét takarhatja, vagy mást is jelenthet. 1370 körül egy időre országszerte megszűnik a garasok verése. Budán ekkor aranyforintot sem vernek. A dénárok Nagy Lajos uralkodása végén — akár az ország többi részén — itt is a szerecsenfejes dénárok, amelyek a páduai származású Szerecsen Jakab kamaraispánsága alatt készültek. Bár Szerecsen a pécs-szorámi kamara ispánja volt, viszont nem ismerjük a budai kamaraispán nevét, valószínű, hogy a király uralkodása végén a pénzügyigazgatásban a Szerecsen-családnak különleges szerepe volt. Mária uralkodása alatt újra vernek aranypénzt Budán, de e téren ekkor már Körmöcé a vezető szerep. Ettől kezdve az aranypénzt a körmöci pénz mintájára kell vorni. Az ezüstpénz terén egy ideig még megmarad Buda vezető szerepe. Zsigmond király idejében — legalábbis uralkodása első éveiben — külön igazgatták a budai arany -és ezüst pénzverő kamarákat. Egyes későbbi adatok arra mutatnak, hogy az ország összes kamarái időnként egy kézben egyesültok. A kamaraispánok nevével kapcsolatban meg kell jegyeznünk Angelo Walich kamaraispán nevénél, hogy a Walich valószínűleg nem vezetéknév, hanem származást jelent (Walich, ma Welsch stb. az olaszok német népi neve). Az oklevél német nyelvű, ezek szerint a B-W verdejegyű pénzeknek Angeloval való azonosítása és koruknak az ő kamaraispánsága idejére helyezése nem valószínű.25 A Zsigmond-kori pénzügyigazgatásban előkelő szerepet visz a Bárdi, később Noffry néven ismert család. Onofrius Bardoról megjegyzi Huszár, hogy főkincstartó is volt. Ez az adat téves, mert Onofrius sohasem volt főkincstartó, csak helyettese lehetett Rozgonvi János főkincstartónak.2 6 Onofrius fiai Noffry néven a király ural" Mályusz Elemér: Az izmaelita pénzverőiegyek kérdéséhez. Budapest Régiségei. XVIII. k. Bpest, 1958. 301. skk. 1. "56. 1. 18 Az erre vonatkozó adatokat idézi Mályusz: i. m. 308. 1. 13. j. ··" Vö. Huszár: i. m. 47., 57. 1. "Uo. 58. 1. 151. j. 22 Turul, 1893. 179. 1. » Szentpétery Imre: Magyar Oklevéltan, Bpest, 1930. 199. 1. A pecsét ábrázolása : Bercsényi Dezső: Nagy Lajos kora, Bpest, é. n. 18. 1. 2> Huszár: i. m. 56., 57., 144. 1. 49. szám. "Uo, 70., 71., 80. 1. *· Uo. 71.1. 188. jegyzet. Ernyey. akit Huszár idéz, csak Rozgonyi helyetteseként említi. Ernyey József: Magyar Pénznemek, Archeológiai Értesítő, 1916.114.1. Ld.'még : Szerémi és Ernyey: A Majthényiek és a Felvidék. 677.1. 'S
