Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay Miklós: A Tanácsköztársaság agrárpolitikájának kérdéséhez 473
478 SZTJHAY MIKLÓS végzett munka volt. Kerék Mihály írja, hogy ,,a földosztó bizottságokba mind több forradalmi elem fészkelődött be, akik földosztás helyett lázítottak és azt hirdették, hogy a földbirtok felaprózása helyett kollektív nagyüzemi gazdálkodásra van szükség'''.3 3 Ε kérdéssel kapcsolatban egy, a Tanácsköztársaság idején a tanítók előadóképző tanfolyamán elhangzott előadásban a következőket olvashatjuk : az egyesült párt korábbi tagjai „titokban mozgalmat indítottak a földosztó bizottságokban azzal a céllal, hogy a földosztást késleltessék és ha lehet rábírják az érdekelteket termelőszövetkezetek alakítására. A földosztás folyamát így alaposan meglassították."34 A szocializálás eszméje és követelése olyan erővel terjedt és február végére már olyan légkör alakult ki, „amely előtt maga Károlyi Mihály is meghátrált, amikor kápolnai beszédében a szövetkezeti gazdálkodás fontosságát hangsúlyozta".3 6 Károlyi Mihály e beszédében az alábbiakat mondotta: „A ti jelszavatok az legyen : Termelőszövetkezetbe kell lépni. Ez fogja nektek megtartani a földet és meg fogja gyarapítani a föld termését. Csak a termelőszövetkezet : az embereknek társadalmi, politikai és gazdasági szervezettsége teszi a népet erőssé."3 8 Ezt az állásfoglalást természetesen nem osztotta a polgári kormány, de az a tény, hogy a kommunisták azonnali földkisajátitó programjával és annak megvalósításával csak az őszi földosztás igéretét tudta és akarta szembe helyezni, kedvezett a szocializálás terjedésének. Amit a kormány még a földreformtörvény meghozatala utáni időben megtett — Károlyi Mihály Kál-Kápolna-i birtokának felosztása mellett — mindössze az volt, hogy felhívták a kormánybiztosok figyelmét a földet követelő parasztság megnyugtatására, továbbá arra,hogy láttassák be a nagybirtokosokkal kisebb területek haszonbérbe vagy részes művelésbe adásának szükségességét. A kormány még március elején is szcmbeszá lt minden földosztó törekvéssel, ahol már a helyzet rendkívül feszült volt, ott arra utasították a községi elöljáróságot, „hogy a parlagon heverő földeket a földnélküli földmunkások részére haszonbérbe vagy részes művelésbe adják ki".3 7 s ez természetesen — ha történt is esetleg ilyen kísérlet —, a dolgozó parasztságot már egyáltalán nem elégítette ki. A parasztság túlnyomó része saját tulajdonába akarta venni a földet. A gazdasági cselédség által történő szocializálásnak — a már felsoroltakon kívül — egyik további tényezője abban állt, hogy így a föld, illetve az uradalom felszerelése az ott dolgozó cselédség kezébe került, míg földosztás esetén abból a parasztság más rétegei is részesültek volna. Kun Béla: A magyarországi proletár-forradalom évfordulójára című 1929-ben írott cikkében a következőket írja: A mezőgazdasági cselédség meg akarta akadályozni, hogy a nagybirtok, „amelyen kenyerét kereste", a birtokos parasztság kezére kerüljön a földosztás révén.3 8 A Vörös Újság március 8-i száma a földosztással kapcsolatban arra mutat rá, hogy „a föld fölaprózása kiélesítette az osztályellentétet a birtokos parasztság és a zsellérek között. Ez utóbbiak tiltakoznak a földosztás ellen, a birtokos parasztság ellenben azt követeli."39 A Vörös Újságnak ez az állítása természetesen nagymértékben eltúlzott, hisz a szocializálás egyrészt csak az ország egyes vidékeire terjedt ki, másrészt arról sincs szó, hogy a szocializálás követelésében a zsellérség is egységes lett volna,4 0 de ezért az erős túlzás ellenére is utalt a valóban meglevő mozzanatokra. Közrejátszott a szocializálás terjedésében az is, hogy a cselédek semmiféle teimelőeszközzel nem rendelkeztek. Ebből következően a földoszt ás megvalósulása eset én kezükbe kerülő föld megművelése nagy nehézségekbe ütközött volna. A háború alatti elszegénye» Kerék Mihály: A magyar földkérdés. Bpest. 1919. 160. 1. 34 Hajdú Árpád: A földkérdés. Bpest. 1919. 19. 1. 35 h erélc Mihály: i. m. 160. 1. "Világszabadság, 1919. febr. 25. Kál-Kápolna. Idézi Szemere Vera: i. m. 24. 1. Eltúlzottnak kell tekinteni Szemere Verának e cikkében tett azon megállapítását, hogy a polgári balszárny sem idegenkedett a termelőszövetkezetek gondolatától. Nézetünk szerint csak arról van szó, amit Kerék Mihály állapit meg, hogy Károlyi Mihály meghátrált. P. I. Archívum. F. M. 1919-28-83957 tovább ugyanazon tételszám alatt 83971 stb. MMTVD V. 641-643. 1. A kormányzatnak a földosztás leszerelésére irányuló politikája már a korábbi hónapokban is megnyilvánult. Így pl. az egyik december 8-án kiadott s már idézett belügyminiszteri körrendelet, amelyet a főispán-kormánybiztosoknak küldtek, arra hivja fel a kormánybiztosokat, hogy győzzék meg a népet ; a földreform „egy csapásra" nem valósitható meg. „Be alkalmasabb útja volna a nép megnyugtatásának, ha a nagybirtokosok mérsékelt bérleti fettételek mellett, vagy részes gazdálkodásra már most önként átengednék földjeik egy részét olyanoknak, akik a birtokpolitika akciók során földre számíthatnak ..." Magyarországi Rendeletek Tára. 1919.1. k. Bpest. 1919. 245—246. 1. 3» h un Béla: A Magyar Tanácsköztársaságról. Bpest. 1918. 496. 1. " Vörös Űjság. 1919. márc. 8. 40 Lásd ezzel kapcsolatban Szemere Vera id. tanulmányát.
