Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló S. Vince Edit kandidátusi disszertációjának vitájáról 955

958 KRÓNIKA A MSZDP agrárpolitikájának egyik központi kérdését vetette fel Ránki György. Opponensi véleményében kifejtette, hogy ha egyet is lehet érteni a disszertáció ama megállapításával, mely szerint akkor, amikor a nemzetközi munkásmozgalomban a földosztás gondolata sehol sem merült fel, s a forradalomelmélet kizárólag a parasztság teljes polarizálódására épített, túlzás árulásról, súlyos opportunista hibáról beszélni a magyar szociáldemokrata párt esetében, s ha a disszertáció igyekszik is a kérdést a maga történeti realitásában tárgyalni, — mégsem oszthatja teljesen a szerző álláspontját a MSZDP agrárkérdésre vonatkozó határozatával kapcsolatban. ,,A nemzetközi munkásmozgalom — fejtette ki Ránki György — csak igen lassan jutott el az agrárkérdés jelentőségének felismeréséig. De eljutott, elsősorban azért, mert nem minden párt rekedt meg a munkásmozgalom általános álláspontjánál. Lenin sem ismerte fel azonnal a teendőket, igaz, hogy a földosztás gondolata Oroszországban is csak 1905-ben érik meg. De Lenin kezdettől fogva igyekezett a helyi sajátosságokat figyelembe vevő agrárprogramot kidolgozni (ld. 1898-ban az otrezkik kérdését). A MSZDP esetében azonban nemcsak a földosztás programját, de a magyarországi agrárfejlődés specialitásainak legkisebb felismerését sem tapasztalhatjuk. A földosztás gondolata sem pattanhatott ki teljes fegyverzetben egyetlen munkásmozgalmi vezető fejéből, de a falu viszonyainak tanulmányozása, az agrárszocialista mozgalmak jelentőségének felismerése is hiányzott ebből a határozal -ból, ezt pedig joggal, minden túlzás nélkül kritizálhatjuk." A nemzetközi munkásmozgalom dogmája pedig — mondotta — igen kedvező elméleti megindokolást adott a MSZDP-kezébe, hogy elhanyagolhassa az agrármozgalmak szervezését. Nem vizsgálja a disszertáció kellő mértékben — folytatta Ránki György — az összefüggést és kölcsönhatást a munkásmozgalom és az agrárszocialista mozgalom között sem, nem tisztázza a munkásparaszt szövetség 1895—96-ig elért eredményeit, s ezért váratlanul hat, mikor szerző munkája befejező részében a munkás-paraszt szövetség megbomlásáról tesz említést. Mindeme, a MSZDP agrárpolitikájának tárgyalását érintő megállapításokkal kapcsolatban S. Vincze Edit elismerte, hogy alaposabban kell elemeznie a szociáldemokrata agrárhatározatokat, s a hibákkal kapcsolatban kritikusabban kell állást foglalnia, a szociáldemokrata párt elkövetett hibái ugyanis mélyebb elemzést kívánnak meg. Kifejtette azt is, hogy disszertációjában „... a magyarázat és a kritika arányainak helyteleneltolódására mégis azért került sor, mert úgy éreztem, hogy nem a szociáldemokrata párt. agrárpolitikájának hibáiról, hanem arról kell meggyőznöm az olvasót, hogy a szociáldemokrata párt vezetői nem opportunizmusból, nem tudatos rossz szándékból, hanem a nemzetközi munkásmozgalom általános elméleti állásfoglalásainak hatására, saját elméleti állásfoglalásaiknak hatására, saját elméleti színvonaluk gyengesége folytán követték el hibáikat". Nem tudott azonban egyetérteni Mérei Gyula ama megállapításával, hogy a szociáldemokrata párt vezetősége már az 1894-es agrárhatározat kidolgozásakor magára hagyta az agrárproletariátust. S. Vincze Edit felfogása szerint ezt a határozatot a pártvezetőség elsősorban elvi útmutatónak szánta. A szociáldemokrata párt a részkövetelések kidolgozását, a mozgalmak irányítását nem mulasztotta el ; a hibát a harci feladatok leszűkítésével a magyarországi agrárfejlődés sajátosságainak fel nem ismerésével követte el. „Már maga az a tény is — mondotta —, hogy az 1894-es kongresszuson az agrárkérdés központi kérdésként szerepelt, mutatja, hogy a párt osztályharcos vezetősége nem hagyta magára a parasztságot, fontosnak tartotta, hogy vezesse harcait." Igaza van Mérei Gyulának abban — folytatta S. Vincze Edit —, hogy az osztályharcos vezetésnek volt egy olyan periódusa, mikor a kormányterrorral szembeni küzdelem elvonta a falusi munkától, ezt a hibát azonban észrevette és igyekezett kijavítani, ha nem is ismerte fel a párt feladatait a munkás-paraszt szövetség létrehozása terén. „Igaz az is, hogy — éppen a magyarországi helyzet elemzésének elmulasztása miatt — nem ismerték fel az agrárproletariátus és a szegényparasztságnak az ipari munkásságétól különböző követeléseit. A hiba ... az volt, hogy az agrárproletariátust és a szegényparasztságot is a munkásosztály részének tekintették és a középparasztsággal is csak úgy számoltak, mint jövendő proletárokkal . . ." A magyar munkásmozgalom, illetőleg a MSZDP történetének igen lényeges kérdésére irányította a figyelmet Ránki György akkor, amikor felvetette a munkásmozgalmon belüli ellenzéki áramlatok értékelésének problémáját.A disszertáció nagy érdeme, emelte ki, hogy a korábbi irodalomnál jóval differenciáltabban ábrázolja a 80-as évek ellenzéki frakcióit. Az ellenzéki pártok értékelése vonatkozásában azonban nem tudott egyetérteni a disszertáció álláspontjával. Az valóban igaz — mondotta —, hogy az opportunista pártvezetőség a radikális csoporttal szemben az anarchizmus vádját denunciálás céljából hangoztatta. Véleménye szerint azonban S. Vincze Edit nagymértékben idealizálja e csoportot. Annak megállapítása ugyanis, hogy a csoport vezetője, Szalay András nem volt az egyéni terror híve, még nem bizonyítja, hogy e csoport nem volt anarchista.