Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 951

952 KRÓNIKA Továbbiakban az előadó vázolta azokat a gyakorlati lépéseket, amelyeket a Társulat vezetősége a helytörténetírás fellendítésére termi szándékozik. Szerepel a tervben helytörténeti beszámoló ülések tartása — beszámoló és bíráló referátumokkal — Budapesten és vidéken egyaránt. A Társulat törekvése arra irányul — mondotta —·, hogy történettudományi vonatkozásban kiépítse a vidék kulturális gócait, s megszűntesse azt az állapotot, hogy az ország a főváros perifériájának számítson. A Társulat ki kívánja építeni a helytörténeti kutatók konzultációs és lektori segítésének hálózatát, s biztosítani igyekszik a vidéki kutatók budapesti kutatásának a lehetőségét is. Befejezésül az előadó a rokontudományokkal való együttműködés fontosságáról és a várostörténet művelésének jelentőségéről beszélt, s figyelmeztetett arra a veszélyre, hogy a parasztságtörténettel való egyoldalú foglalkozás helytörténetírásunkat a népies szemlélet irányában torzíthatja el. Székely György bevezető referátumát a felvetett kérdések beható vitája követte, amelynek során összesen 19 hozzászólás hangzott el. Elsőnek Babies András, a Társulat déldunántúli csoportjának elnöke ismertette a helytörténeti kutatások pécsi tapasztalatait és eredményeit. Javasolta, hogy következő helytörténeti megbeszélését a Társulat Pécsett rendezze, amelyen a helytörténeti kutatások konkrét eredményeit lehetne már számba venni. — Szántó Imre, a Társulat észak-magyarországi csoportjának titkára az egri Pedagógiai Főiskola és a helyi kutatások tapasztalatairól számolt be. Vázolta a kutatások terén fennálló nehézségeket, bár hangsúlyozta, hogy az egri Pedagógiai Főiskola évkönyvei széles publikálási lehetőségeket biztosítanak a helyi kutatók számára. A perspektivikus tervek felvázolása során megemlítette, hogy a helyi történészek Eger város történetének monografikus feldolgozására készülnek, s remélik, hogy lehetőség nyílik egy helyi folyóirat megindítására is. — Az Eötvös Loránd Tudományegyetem részéről Simon Péter adjunktus a legújabb korra vonatkozó helytörténeti kutatások fellendítésének, illetve a munkásmozgalmi dokumentumok ós a falu szocialista átalakulására vonatkozó helyi anyagok gyűjtésének a szükségességére hívta fel a konferencia résztvevőinek a figyelmét. A helytörténetírás nem lebecsülendő pedagógiai jelentőségét többek között abban jelölte meg, hogy közelhozza a tömegeket a haladó történettudományhoz. — Szabad György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense hozzászólásában a helytörténeti tárgyú egyetemi szakdolgozatok didaktikai és módszertani előnyeit elemezte. Hangsúlyozta, hogy a helytörténet megtartója és élesztője a hazafiságnak, konkrét megjelenési formákhoz köti az olyan elvont fogalmakat, mint haza, nemzet, osztály stb., érthetővé teszi a történelem bonyolult mozgástörvényeinek érvényesülését. Idézte egyik hallgatója szavait, aki a majorsági gazdálkodás térhódításával foglalkozó szakdolgozatának benyújtása után mondta el, hogy munkája megkezdése előtt kétségesnek, vagy legalábbis tanári túlzásnak érezte a földesúri földel vonásról hallottakat, de a saját maga által választott község anyaga meggyőzte annak valóságtartalmáról. A következő hozzászóló <S. Vincze Edit, a Párttörténeti Intézet munkatársa volt. Szólt arról a segítségről, melyet a Párttörténeti Intézet a munkásmozgalom helytörténeti kutatóinak nyújt. Rámutatott arra, hogy a munkásmozgalom helytörténeti feldolgozásaiban gyakoriak még bizonyos színvonalbeli hiányosságok, aminek egyik okaként a magyar párttörténeti tankönyv hiányát jelölte meg. Ismertette a munkásmozgalmi pályázatok — főként a Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából meghirdetett országos pályázat — pozitív tapasztalatait. Végezetül a munkásmozgalom történetének ogyik fontos forrásaként a veteránok szóbeli közléseire, visszaemlékezéseire hívta fel a figyelmet. — Ezután Soós Imre, az egri Állami Levéltár vezetője beható elemzést adott a falutörténeti kutatás problémáiról és nehézségeiről, s vázolta a vidéki levéltárosokra e téren háruló feladatokat.* A délutáni ülés első hozzászólója Hanzó Lajos Kossuth-díjas középiskolai tanár (Szarvas) volt. Javasolta, hogy a Társulat hozzon létre helytörténeti szakosztályt a kutatások során felvetődő elvi, gyakorlati ós módszertani kérdések tisztázására. Felvetette, hogy a helytörténeti kutatások problematikájáról előadásokat kellene tartani a tanárok szakmai továbbképzésének keretében. Hangoztatta, hogy a helytörténeti kutatások fellendítésének lényeges előfeltétele az egyetemekről és főiskolákról kikerülő új tanárnemzedékek ilyen irányú felkészültsége, ezért javasolta, hogy az egyetemek indítsanak szakkollégiumokat és -szemináriumokat, amelyek a helytörténet módszertanával foglalkoznának. Hanzó Lajos javasolta továbbá, hogy a Társulat tűzzön ki pályadíjakat helytörténeti tanulmányok készítésére, s távolabbi célként vegye tervbe külön helytörténeti folyóirat *Soós Imre hozzászólásának teljes szövegét a Századok következő számában közöljük.