Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
92 ZSIGMOND L-ÍSZLÓ A bekezdés, amelyre a koronatanácson hivatkoztak, valóban módot nyújtott többféle, értelmezésre. Miközben újból leszögezte, hogy az Egyesült Államok elnöke a továbbiakban nem fogadhatja el az autonómia elvét a béketárgyalás alapjául, a döntést az illető népek és Ausztria-Magyarország kormánya közötti tárgyalásoktól kívánta függővé tenni — a megegyezés lehetőségének érezhető hangsúlyozásával.15 4 Ε lehetőség kihasználásának az érdekében íródott az a jegyzék, melyet külügyminiszterré való kineveztetése (1918. október 25.) után néhány nappal Andrássy Gyula intézett az Egyesült Államokhoz155 és W. A. F. Ekengren svéd követ október 29-én nyújtott át Lansingnek. A Monarchia újdonsült külügyminisztere igen diplomatikus fogalmazásban ugyan, de az Osztrák-Magyar Monarchia fenntartásának az elismerését, a Monarchia és az ott élő népek közötti tárgyalások módszerének az alkalmazását, a nemzeti kérdés rendezésének a békekötéstől való elválasztásához való hozzájárulást szerette volna elérni az amerikai kormánynál.15 6 De ezúttal már túl késő volt minden manőver, mert azzal egyidőben, október 29-én készítették el House megbízásából frank J. Cobb és Walter Lipmann az Egyesült Államok elnöke számára a 14 pont új értelmezését,157 amely — többek között — a korábbi 10. pontot, az Ausztria-Magyarországra vonatkozó részt teljes egészében érvénytelennek nyilvánította.15 8 Wilson, amint Househoz írott válasza (1918. október 30.) tanúsítja, Cobb és Lipmann módosításait alapelveiben kielégítőnek találta, egyes részletkérdésekre adandó alkalommal kívánt visszatérni.159 A helyzet a Monarchia szempontjából tehát reménytelennek látszott, és a végkifejlődést nem tudta megváltoztatni Andrássynak újabb jegyzéke sem, melyet október 30-án kapott kézhez az amerikai külügyminiszter.160 Amikor október 31-én Lansing közölte a svéd követtel a Monarchiának adandó választ,''"melyben ígéretet tett, hogy Ausztria-Magyarország újabb kezdeményezését a szövetségesekkel megbeszéli, a Habsburg-birodalom már megszűnt létezni. Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok kész helyzet előtt állottak, bekövetkezett az, amire nem számítottak és amit nem is akartak.161 Ami a háború utolsó éveiben, 1917—1918-ban visszatartotta és óvatosságra intette őket, az az attól való félelem volt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia helyén légüres tér keletkezik és az egész térség a feltartózhatatlan szocialista forradalom zsákmánya lesz.16 2 Ennek a veszélyét a Monarchia részéről igyekeztek eltúlozni, hogy azzal zsarolva, saját létjogosultságukat igazolják.16 3 Segítségre találtak az ezirányú törekvések a Vatikánban, melynek tekintélyes képviselői Ausztria-Magyarország irányában igyekeztek megértést kelteni Washingtonban, Londonban és Párizsban.16 4 Számolva a dualiz-F. R. 1918. Supp]. 1. I. k. 368. 1. Andrássy: i. m. 307. 1. — F. R. 1918. Suppl. 1. I. k. 404—405. 1. 156 Uo. 858—859. 1. T. G. Masaryk Lansinghez 1918. okt. 29. 157 Uo. 405—413. 1. Vö.: D. H. Miller: i. m. ΙΠ. k. 78. 1. 158 F. R. 1918. Suppl. 1. I. k. 421. 1. 160 Uo. 429. 1. 161 David. Lloyd Oeorge: The truth about the peace treaties. I. k. 90—91. 1. i«2 F. R. 1918. Suppl. 1. I. k. 419—420. 1. 163 Andrássy: i. m. 295 — 300. 1. — Andrássy Gyula: A Monarchia különbékéje. Új Magyar Szemle. (Bpest, 1920.) 2. sz. 200—208. 1. — Vö. Vály Félix: Andrássy Gyula kísérletei Magyarország megmentésére. Pesti Napló. 1932. jan. 24. 35 — 36. 1. 164 Mamatey: i. m. 327. 1. — Glaise-Horstenau : i. m. 361. 1.
