Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - „A kapitalizmus fejlődése az egykori Osztrák-Magyar Monarchia országaiban”. Nemzetközi munkakonferencia. Budapest 1958. december 10–13. (Kende László–Surányi Bálint) 927

KUüNIKA 939 állami megváltás ténye, amely a poroszutas fejlődés egyik legfontosabb magyarországi sajátossága volt. Ε vonatkozásban örömmel állapította meg az eltérő álláspontok bizonyosfokú közeledését , amely egy egységes álláspont kialakulására nyújt reményt. Ugyanígy a további kutatástól várható az erdélyi jobbágyfelszabadítás Jozef Kovács által elemzett problematikájának végleges tisztázása is. Katus László — szintén e fővonalhoz tartozó — előadásával egyetlen kérdésben szállt vitába : a Monarchiához tartozott délszláv területek és a speciális tényezők, elsősorban a török uralom keserves elhúzódása következtében elmaradott balkáni délszláv államok fejlettsége közti különbség, — mint erre hozzászólásában Hanák Péter is rámutatott — a legkevésbé sem adhat alapot olyan következtetésre, mely szerint a Monarchiához tartozás a gazdasági fejlődés számára az. önálló nemzeti létnél kedvezőbb feltételeket biztosított volna. Ez utóbbi probléma — mint hangsúlyozta — az elnöki megnyitó által felvetett kérdéskomplexumhoz tartozik, melynek megnyugtató megoldása még igen gondos vizsgálatokat igényel. Mindemellett kétségtelen, hogy a kapitalizmus fejlődése számára a legkedvezőbb feltételeket az önálló nemzeti állam biztosít ja. Ennek megfelelően hangsúlyozta, hogy noha a magyar marxista történetírás eddigi álláspontja e kérdésben bizonyos korrekciót is kíván, az alapkoncepció továbbra is helyesnek tekinthető. A napirendi pont második fő vonalát — megállapítása szerint — azok az előadások alkották, amelyek arra törekedtek, hogy a magyar gazdaságtörténet kérdéseit nemzetközi perspektívában tárgyalják, s ezzel meginduljanak a sokat bírált hungarocentrikus szemlélet leküzdésének útján. Ε törekvés — mint mondotta — megmutatkozott már S. Sándor Pál, és — fejlettebb formában — Ϊ. Puskás Julianna előadásában. Szabad György és Kolossá Tibor referátumainak pedig még a célkitűzése is az egész Monarchiát érintő téma feldolgozása volt. Szabad György előadásáról megállapította, hogy bár az helyesen oldotta meg a gabonaárkiegyenlítődés kérdését, nem fordított kellő figyelmet a kiegyenlítődési folyamattal járó magyarországi áremelkedésnek a magyar mezőgazdaság tőkés fejlődését serkentő hatása ábrázolására. Rámutatott, hogy a viszonyszámokra felépített fejtegetés elhomályosította az áremelkedés tendenciáját, s ez vezetett az árrés problémájának összezavarásáboz, ami pedig helyes felvetés esetén az előadó tételét igazolja. JBerend Iván és Ránki György előadása — mondotta a, továbbiakban - még szélesebb távlattal nyúlt témájához : az összeurópai összehasonlítás módszerének alkalmazásával. Ennek eredményeképpen a referensek a magyar gyáripar-történeti irodalom eddigi eredményeinek bizonyos korrekcióját hajtották végre, noha félreértésen alapult az a vitában felmerült értelmezés, mintha a nemzeti függetlenség hiányának a gazdasági fejlődésre gyakorolt negatív hatását kétségbevonták volna. Az élelmiszeripar kérdésében igen hasznosnak értékelte az előadás szempontjait, — azzal azonban, hogy az élelmiszeripar vezető szerepét a magyarországi iparfejlődésben továbbra is a mezőgazdaság porosz utas fejlődéséből és az Ausztriától való függésből adódó, sajátos történelmi feltételeknek tulajdonítja, eltérően ama nyugat-európai országok fejlődésmenetétől,ahol az élelmiszeripar ugyancsak jelentős szerepet játszott. Felhívta a figyelmet arra, hogy hazánkban a kereskedőtőke jórészt éppen a malomiparon át hatolt be a gyáripar többi ágába. Pach Zsigmond Pál ezután Jaroslav Purs előadását, mint a legáltalánosabb szempontokat felvető referátumot jellemezte. Megállapította, hogy a körülötte kialakult terminológiai vita mögött lényegében azonos álláspontok húzódtak meg. A nemzetközi összehasonlítás módszerének alkalmazása terén a feladat a továbbiakban e módszer magasabb színvonalra emelése gazdaságtörténetírásunkban és — mint Jozef Kovács felvetette — kiterjesztése az imperializmus korszakának kutatására, — hangoztatta befejezésül Pach Zsigmond Pál. A második témakör — amelynek tárgyalásán Zsigmond. László elnökölt — a dualizmus rendszerének jellegével kapcsolatos problémákat ölelte fel. A napirend első referense Sándor Vilmos „Magyarország függőségének jellege a dualizmus korában" című előadása bevezetőjében ismertette és bírálta a polgári történetírás és a szociáldemokrata felfogás e kérdésben elfoglalt álláspontját, majd méltatta és egyben bírálta a fiatal marxista történetírás 1952 végéig érvényre jutott álláspontját , amely a dualizmuskori tőkés ' fejlődés főfeltételeiként Magyarország Ausztriától való függő helyzetét és a fejlődést kísérő feudális maradványokat emelte ki. Azóta történetírásunk egyenrangú harmadikként a „nemzetiségi elnyomás (soknemzetiségű ország)" kategóriáját vette fel a feltételek közé, hangsúlyozva e három tényező szoros kölcsönhatását. A Magyarország dualizmuskori tőkés fejlődését meghatározó feltételek így kialakult megfogalmazását („hármas feltétel") bírálva elsősorban arra mutatott rá, hogy a „függőség" kategóriája nem utal a Magyarország és Ausztria közti viszony konkrét ellegíre, e viszony dualizmuskori különleges voltára. Felvetette a kérdést, hogy ennek