Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - „A kapitalizmus fejlődése az egykori Osztrák-Magyar Monarchia országaiban”. Nemzetközi munkakonferencia. Budapest 1958. december 10–13. (Kende László–Surányi Bálint) 927

KUüNIKA 937 ïpar aránya bár lényegesen nagyobb, mint a nyugati országok esetében, de meg sem közelítette a balkáni országok aránytalanságát. Ennek alapján a szerzők a Monarchiát az iparszerkezet alapján is a közepesen fejlett országok közé sorolták, amely azonban a nyugati fejlettségi fokhoz állt közelebb. Ausztria és Magyarország iparszerkezetének összevetése azt mutatta, hogy a nehézipar-könnyűipar arány azonos — noha az egy főre jutó nehézipari termelés Ausztriában 75%-kai magasabb, s a nehéziparon belül a megoszlás is arányosabb —, a könnyűiparon belül az élelmiszeripar aránya azonban Magyarországon még az ausztriaihoz képest is aránytalanul magas. Összehasonlítva most már a magyar ipar szerkezetét az európaival, a következő megállapításokat tették: a magyar nehézipar aránylag fejlettebb, mint a gyáripar egésze, ez a tény az ország gazdasági fejlettsége és a függőség értékelése szempontjából igen jelentős; ugyanakkor a textilipar — és ez a függőség legsúlyosabb következménye — egész Európában viszonylag a legelmaradottabb, ami annál is súlyosabb, mivel ez az ágazat hat legerősebben a társadalom struktúrájára. Az élelmiszeripar vezetőszerepét azonban — állapították meg az eddigi felfogással szemben — nem lehet kizárólagos, a dualizmus viszonyaiból következő magyar sajátosságnak tekinteni. Az ipari fejlődés menetével kapcsolatban — hangsúlyozták — „általánosnak csupán az mondható, hogy a tőkés iparosodás minden országban a legfontosabb tömegszükségleti cikkek gyártásával, vagyis a könnyűipar fejlődésével kezdődik. Ezekben az iparágakban, melyek már kezdetben is a legszélesebb fogyasztópiacokra támaszkodhatnak, viszonylag könnyebb a technikai nehézségek leküzdése, alacsonyabb tőkebefektetésre van szükség és alacsonyabb képzettségű munkásrétegeket tudnak foglalkoztatni : a könnyűipari ágakban kis befektetések mellett magas profitokat élhetnek el. Mindez egyaránt vonatkozik a könnyűipar két nagy ágára : a textiliparra és az élelmiszeriparra. Hogy azután az egyes tőkés országokban melyik ágazat játszott nagyobb szerepet, azt számos, az ország gazdasági helyzetét meghatározó tényező döntötte el. Ezek között a rendelkezésre álló nyersanyagok jellege, a belső és külső piacokon jelentkező kereslet iránya, valamint, s nem utolsósorban, az illető országgal konkurráló más országok ipari színvonala és szer- | kezete játszott meghatározó szerepet." Rámutattak, hogy a textilipar abszolút túlsúlya ; csupán az angol fejlődésre jellemző, a fenti meghatározó tényezők következtében a többi tőkés országban lépcsőzetesen az élelmiszeripar kezdeti nagyobb, illetve túlsúlyával találkozunk. Így pl. 1880-ban az osztrák tartományokban is — annak ellenére, hogy az osztrák textilipar a magyar piac felett is uralkodott — túlsúlyban volt még a könnyűiparon belül az élelmiszeripar. Mindebből a szerzők azt a következtetést vonták le, hogy az élelmiszeripar vezető szerepét a magyar ipari forradalomban nem lehet teljes mértékben az ország függő helyzetéből és a feudális maradványokból levezetni. A magyar sajátosságot, mint a dualizmus speciális következményét abban jelölték meg, hogy az élelmiszer- és a textilipar teljesen ellentétes formában fejlődött; az utóbbi szinte teljesen hiányzott. Sándor Vilmos hozzászólásában — szemben a referátum következtetéseivel, amelyek a Magyarország és a keleteurópai-balkáni országok közötti különbségeket emelték ki — a közös tényezőket hangsúlyozta ez országok gazdasági struktúrájában. Véleménye szerint a mennyiségi mutatószámokon túl a gazdasági élet minőségét tekintve Magyarország a keleteurópai-balkáni országok csoportjához tartozik, amelyek — a mezőgazdasági és iparforgalmi népesség arányszámának tanúsága szerint — túlnyomóan agrárjellegűek, gyengén fejlett iparral, míg a délnyugat-európaiak viszonylag fejlett iparral rendelkező agrárországok. Magyarországnak a Monarchián belüli helyzetéről szólva — elismerve az egyenlőtlen cserét, mint a gazdasági függés döntő tényezőjét — felhívta a figyelmet e vonatkozásban a vámpolitikai eszközök jelentőségére, amelyek — az önálló balkáni országokkal ellentétben — Magyarországnak a sokszorosan fejlettebb osztrák—cseh tartományokkal szemben nem álltak rendelkezésére. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a balkáni országok — egyéb tényezőkből következő — fejletlensége nem adhat alapot arra a következtetésre, hogy a Monarchiához tartozás kedvezőbb lehetőségeket biztosított Magyarország gazdasági fejlődése számára, mint ezek számára nemzeti önállóságuk. Ránki György válaszában hangoztatta, hogy ők ilyen értelmű összehasonlítást nem tettek, de fenntartják azon véleményüket, hogy a Monarchiához tartozásnak bizonyos vonatkozásban voltak előnyei. A magyarországi gazdasági struktúra európai helyére és a függésre vonatkozóan megismételte az előadás főbb megállapításait. Sándor Vilmos a továbbiakban, rátérve az élelmiszeripar vezetőszerepének kérdésére a tőkés iparosodásban, rámutatott arra, hogy a vezető iparág fogalmát nem