Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája (1924–1926) 844
Λ BETHLEN-KORMÁNY KÜLPOLITIKÁJA (1924—1926) 865 ni". Vagyis az olasz külpolitikában nagyfokú bizonytalanság volt. Grandi szerint „tulajdonképpen valami blokk formálásáról lehet szó".3 7 Éppen a blokkformálódás lehetőségére való tekintettel Grandi még nem tudta, hogy Bethlen kérdésére mit válaszoljon. Néhány nappal Grandival történt eszmecseréje után Bethlen megbeszélést folytatott az ugyancsak Genfben időző Nincsiccsel. Megbeszélésükön VValkó magyar külügyminiszter is résztvett. A beszélgetésről március 15-én készült feljegyzés szerint Bethlen szóbahozta „valamilyen döntőbírósági egyezmény" esetleges megkötését. Nincsics kérdésként közbevetette, hogy Bethlen „valamilyen Locarno-szerű egyezményre" gondol-e. Ennek kapcsán Bethlen Magyarország „nehéz helyzetére" utalt az „ilyen természetű egyezményeknél". Nincsics megértette, hogy Bethlen nem kíván biztonsági szerződést kötni, különösen nem olyat, amelyben minden szomszédjával szemben vagy esetleg egyik szomszédjával szemben is feladja a határmódosító igénye ket. Nincsics megjegyezte, hogy szerinte nem lenne akadálya annak, ha „Magyarország szomszédai közül egyelőre csak az ő országával" létesülne „valamilyen megállapodás". A Bethlen-kormány Mussoliniék helyeslése mellett belement a jugoszlávokkal való tárgyalási kísérletekbe. Ennek jegyében Horthy egyik fellépésében is barátságos kijelentés hangzott el Jugoszlávia irányában. A magyar kormány a mohácsi csata 600 éves évfordulóját használta fel e célra. 1926 augusztusában Mohácson rendeztek ünnepséget, mely alkalommal Horthy beszédében a jugoszláv—magyar közeledés mellett nyilatkozott. Horthy mohácsi beszéde természetesen feltűnést keltett azok között, akik nem voltak tájékozva a magyar—jugoszláv tárgyalási kísérletekről. Szeptember 2-án a budapesti német ügyvivő felkereste a Külügyminisztériumban Khuen-Héderváry grófot és tájékoztatást kért a dolgokról. Khuen-Héderváry közölte vele, hogy a „magyar—szerb viszony örvendetes módon megjavult, a kormány tehát célszerűnek tartotta", hogy Horthy a nyilvánosság előtt „erről megemlékezzék", azonban nincs szó „egy magyar—szerb egyezmény perfektuálásáról". A német ügyvivőt különösen az érdekelte, nem Anglia és Olaszország áll-e a magyar—szerb közeledési kísérlet mögött. Vajon nem az Anglia által felvetett „közép-európai Locarno érdekében" tett lépésről van-e szó? Khuen-Héderváry közölte, hogy „az angol kormány a múlt télen tényleg adott nekünk ilyen útmutatásokat", de miután a frankügy kapcsán Benesékkel a viszony elmérgesedett, ez meggyőzte „Chamberlain urat, hogy ilyen körülmények között a terv megvalósítása lehetetlen". Kétséges, hogy- Chamberlaint valóban Benesék magatartása győzte-e meg a terv keresztülvihetetlenségéről és nem inkább a magyar kormány állásfoglalása, amely attól félt, hogy a közép-európai garanciális szerződésbe belekényszerülve újabb külpolitikai kutyaszorítóba kerül. Az viszont valószínű, hogy a frankhamisítási világbotrány Chamberlaint a tervnek legalábbis elhalasztására kényszerítette. Ε tervet illetően tehát Khuen-Héderváry megnyugtatta a német ügyvivőt, nincs miért aggódnia. Azt viszont megmondta neki, hogy a római kormány „néhány hónappal ezelőtt több ízben iparkodott bennünket arról meggyőzni, hogy kívánatos volna Jugoszláviához viszonyunkat barátságosabb alapokra fektetni". Ehhez hozzátette, hogy viszont azóta „Rómában nem tértek vissza erre a tárgyra".38 37 O. L. Küm. res. pol. 1926—23—154. 38 Ο. L. Küm. Kabinet — 5. csomói Napi jelentések.