Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája (1924–1926) 844
Λ BETHLEN-KORMÁNY KÜLPOLITIKÁJA (1924—1926) 855 kormány a tárgyalást ilyen módon befejezettnek és „a magyar—orosz egyezményt elejtettnek fogja tekinteni". így is történt. A magyar—orosz diplomáciai és kereskedelmi szerződés ilyen módon lekerült a napirendről, Magyarország gazdasági és külpolitikai érdekeinek kárára. Akik azonban a normális külpolitikai viszonyok teremtése helyett háborús kalandokra spekulálnak, a szovjetellenes kapitalista egységfront mielőbbi létrejövetelében reménykednek és ugyanakkor frankhamisító üzelmekre adják a fejüket, azoknak nyilván megkönnyebbült a lelkük a szovjet— magyar szerződés elejtésével. 2. A katonai ellenőrzés enyhítése Λ Bethlen-kormány egyik fő külpolitikai célja ebben az időszakban az volt, liogy elérje : a győztes hatalmak enyhítsék az ország szigoiú katonai ellenőrzését. Az angol kormány európai politikája — melynek fontos része volt az antant hatalmak és Németország közötti ellentét valamelyes áthidalása kedvezőbb lehetőséget teremtett a katonai ellenőrzés enyhítésére a volt központi hatalmak országaival szemben. Itt különösképpen a francia—német ellentét tompítása volt a fő kérdés. Franciaországot kellett engedmény adására késztetni, s ő erre rákényszerüli, mert Anglia nélkül nem tutija akaratát tartósan Németországra kényszeríteni. Franciaország engedményre szorítása maga után vonja a kisantant meghátrálását is ebben a kérdésben. Az antant állandó katonai ellenőrzése Magyarországot a tiltó katonai rendelkezések áthágásában meghatározott területre szorította. Ez főleg a gyalogsági létszám burkolt növelése és a sorozások részleges bevezetése. A Népszövetség 1924júniusi genfi ülésszakán Anglia képviselője, Parmoor lord javaslatot tett, hogy tűzzék napirendre a volt központi hatalmak feletti katonai ellenőrzés módosításának kérdését és bízzák meg a népszövetség megfelelő szerveit e kérdés előkészítésével. A magyar kormány erre az ülésszakra katonai szakértőként Genfbe küldte Siegler alezredest. Ο július 3-án, hazaérkezése után megírta jelentését a Honvédelmi Minisztériumnak, melyben javaslatot is tesz a magyar kormány követendő lépéseire. Jelentése annál is inkább figyelmet érdemel, mert a Külügyminisztérium a továbbiak folyamán valóban az ő javaslatai szerint járt el. A júniusi genfi tanácsülés Parmoor lord javaslatára úgy döntött, hogy a jogi szakértők bizottsága tárgyalja meg, kik vegyenek részt a Tanács tagjain kívül a kérdés érdemi tárgyalásán, az Állandó Tanácsadó Bizottság1 9 pedig dolgozzon ki gyakorlati javaslatot a katonai ellenőrzés módosítására. Siegler jelentésében közli, hogy az ügy az őszi ülésszakon „döntő stádiumba" juthat és az „áthidalandó időre" a következő taktikát ajánlja: 1. Kerülni mindent, ami a kisantant által felhasználható „annak bizonyítására, hogy a békeszerződés rendelkezéseit ki akarnók játszani", s ami indokolná a szigorú ás állandó katonai ellenőrzés fenntartását . 2. Meggátolni minden „lármás" jelenséget, ami a régi területek „erőszakos visszaszerzését" propagálja. 3. Feltűnést kerülő, de szívós diplomáciai tevékenységet kezdeményezni jobb légkör teremtése érdekében.2 0 19 Commission Permanente Consultative. 20 Ο. L. Küm. pol. 1926—35/4—1663 (2151).
