Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája (1924–1926) 844
Λ BETHLEN-KORMÁNY KÜLPOLITIKÁJA (1924—1926) 845 A Szovjetunió a nemzetközi imperializmussal szemben saját erejére, továbbá a nemzetközi proletariátus és a békét akaró más néprétegek segítségére támaszkodott. Következetes békepolitikájával és a gazdasági együttműködést illető készségével kihasználta az imperialista országok egymás közötti ellentéteit is a béke fenntartása és a szovjet állam erősítése érdekében. 1924—25-ben a Szovjetunió nagy sikereket ért el a nemzetközi arénán. 1924 januárjában az angol választásokon a választók megbuktatták a konzervatív pártot és a távozó konzervatív kormány helyett — Anglia történetében először — munkáspárti kormány került hatalomra: a Mac Donaldkormány. A munkáspárt a választások előtt a Szovjetunió elismerése és az angol—szovjet kereskedelmi kapcsolatok kifejlesztése mellett foglalt állást, amit üzleti érdekből az angol ipari vállalkozók nagy része is követelt. 1924. február 1-én az új angol kormány határozatot is hozott, hogy a Szovjetuniót elismeri, vele a diplomáciai viszonyt felveszi és kereskedelmi szerződést is köt. 1924 februárjában Olaszország is elismerte a Szovjetuniót. 1924 májusában létrejött a diplomáciai viszony a Szovjetunió és Kína között. Ennek különleges jelentőséget adott az, hogy a Szovjetunió fenntartás nélkül lemondott a privilégiumokról, amiket Kínától a cári Oroszország kierőszakolt. A szovjet állam Kína népe és az egész világ közvéleménye előtt állást foglalt Kína egyenjogúsága mellett, az imperialista privilégiumok ellen, amelyek révén az imperialista hatalmak Kínát megalázó lélgyarmati állapotba taszították. Franciaország 1924 októberében — a Herriot-kormány hatalomra kerülésével —, Japán pedig 1925 januárjában ismerte el a Szovjetuniót. Németország, Törökország és több más ország még áz 1921 —23-as években felvette a diplomáciai kapcsolatokat a szovjet állammal és 1924—25-ben is újabb országok követték az előzőek példáját, beleértve most már Anglia példáját is. Norvégia és Ausztria 1924 februárjában, Görögország és Svédország 1924 márciusában, Dánia júniusban, Mexikó augusztusban ismerte el a Szovjetuniót. A nagyhatalmak közül egyedül az Egyesült Államok tagadta meg a Szovjetunió elismerését. Tudvalevő, hogy az USA csak 1933 őszén szánta rá magát erre. Magyarország szomszédai közül ebben az időben csak Ausztria vette fel a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval és hasznosította a szovjet állammal való kereskedelmi kapcsolatokból adódó gazdasági előnyt. A kisantant vonakodott a Szovjetunió elismerésétől. Ebben lényeges szerepet játszott az, hogy Románia 1918 —19-ben megszállta és bekebelezte Beszarábiát, amit a Szovjetunió elismerni nem volt hajlandó, bár háborút nem kezdett érte. Egyelőre Csehszlovákia sem szánta rá magát a Szovjetunió elismerésére és viszolygott ettől Jugoszlávia is. Az angol politikában sem sokáig érvényesült a Szovjetunióval való normális kapcsolatok politikája. 1924 októberében a konzervatívok új választásokat provokálva megbuktatták a munkáspárti kormányt. A Baldwin—Chamberlain léle új konzervatív kormány politikája a szovjetellenes kapitalista egységfront mielőbbi létrehozását célozta. Nagy segítséget nyújtott a nemzetközi burzsoáziának a II. Internacionálé állásfoglalása a proletárforradalom ellen és harca a kommunista pártok ellen. Az imperialista hatalmakat azonban ez nem elégítette ki. A szociáldemokrácia a maga forradalomellenességét és szovjetellenességét pacifista propagandával kapcsolta össze. Pacifista propagandával tette hatékonyabbá a