Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - K. Obermayer Erzsébet–Horváth István Károly: Macedóniai László. Egy humanista élete és működése a Mohács körüli évtizedekben 773
798 Κ. OBKRMAYKK KKZSKIiKT- HORVÁTH ISTVÁN KÁROLY méltóságok birtokait. Így Oláh Miklós beneíiciumaira is rátették a kezüket. A nemesség persze zúgolódott s Ferdinánd kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni saját katonáival a megszállt egyházi birtokok s egyéb javadalmak visszaadása s a zsold rendes fizetése ügyében. A tárgyalásokat a huszárok s a király közt Macedóniai László és Pemilynger István közvetítették.131 Ez volt Macedóniai László utolsó politikai szereplése, melyről tudomásunk van.132 Ezekben az utolsó években egészségi állapota és anyagi helyzete rohamosan romlik. Hozzájárultak ehhez minden bizonnyal azok a kellemetlenségek is, melyek 1530-as augsburgi útjának következményeképpen érték. Az augsburgi követjárás alkalmával ugyanis kapcsolata támadt egy apácával. Az apácának gyermeke született.13 3 1533-ban, hogy átmenetileg segítsen magán, kénytelen volt eladni Léva várát Giletniczei Ösztrosics Miklósnak 4000 magyar forintért.13 4 Ekkor már Bécsben tartózkodik és itteni orvosokkal megpróbálja gyógyíttatni magát. Orvosai azt tanácsolják, ha nem akarja, hogy betegsége végleg elsúlyosodjék, iürdőbe kel) mennie. Adósságai miatt azonban nem hagyhatja el Bécset; kétségbeesett levélben pénzt kér az — ilyen kéréssel már úgy látszik többször illetett — Pemilynger Istvántól.13 5 Ettől kezdve nem hallunk róla. Oláh Miklós levelének tanúsága szerint 1536 tavaszán halt meg; Oláh Miklós, bár az utolsó években baráti viszonyuk — politikai nézeteltérések következtében — meglehetősen elhidegült, ezerszeres fájdalmat érez halálának hírére.1 3 " Ránkmaradt írásai közül a fentebbiekben tartalmi szempontból már ismertetett beszédeken kívül meg kell említenünk leveleit. Birtokunkban van 131 C. E. 353—354. — Vö. még Noszkay Ö. : i. m. 91. 1. 132 Oláh Miklós 1533. jún. 5-én kelt levele bizonyos királyi levelek aláíratásával kapcsolatban említi még : Regias litteras Macedo et Wflaky subscribi facere potuissent, vel Maius secretarius, nisi adhuc post, tantas a Deo immissas nobis calamitates alius alteri * invidere . . . maiint. C. E. 373. 1. Hogy pontosan miről van szé, a levélből nem derül ki. 133 Ezt a tényt az eddigi szakirodalom teljesen figyelmen kívül hagyta. Oláh Miklós egyik levele azonban C. E. 189. 1., melyet közös barátjukhoz, Újlaki Ferenchez írt 1532 januárjában, kétségbevonhatatlan bizonyossággal tárja fel az esetet. Igaz, a megfogalmazás meglehetősen diszkrét; Macedóniai László nevét nem írja le, csupán a Waradiensis szóval jelöli, — ugyanígy említi viszont másik két levele is C. E. 336. 1 és 360. 1. — és görög szójátékokkal tréfálkozik a történtek felett, nogy azonban a szövegben szereplő ή εΐκόνη nem képmást, hanem testi hasonmást, gyermeket jelent ezen a | helyen, azt világosan megmutatja a rákövetkező credo hunc in/antulum relaturum parentes suos kifejezés. A gyermek anyjára vonatkozólag világosan beszél néhány tréfás utalás: Quis enim ex sacris initiatis irreligiosus procreari potest ? Majd : ... mater dicebatur ex < coenobio Augustam venisse ... ex hoc infantulo quispiam exurgat δ προφήτης tam sacris orto parertibus. Majd még egy tréfás mondat, melyből kiderül, hogy Újlaki egy nem kevésbé pajzán levélben közölte az újságot Oláh Miklóssal : Mearum non est virium τήν &ησίαν αυτών, ut scribie, imitari posse, sed curabo, ne frustra consenuisse videar. 134 Magyar Sion IV. (1866) i. h. — Érdekes, hogy Bunyitay a várbirtok eladását 1531-re datálja; mivel azonban itt a számunkra is forrásként szolgáló — fent megjelölt — helyre hivatkozik i. m. I. k. 390/4, feltehető, hogy csupán elírásról van szó. 1531-ben még szó sincs a vár eladásáról; ez évben panaszolják be a Macedóniai-fivérek Szedleczi Kosztka Pétert egyidejűleg Ferdinándnál és Zápolyai Jánosnál, minthogy a várat jogtalanul elfoglalta és a testvéreknek a megrongált várfalak kijavítására odarendelt jobbágyait felakasztással fenyegette, ha az építkezést megkezdeni merészelnék. 135 Bunyitay V.: i. m. I. k. 390. 1. Jegyzetben idézve a Pemflyngerhez írt levél 390/5. 136 C. E. 573. 1. : Macedonis nostri mors majorem mihi millies dolorem iniecit, quam si viginti per ilium etiam sordidos homines mihi praelutos esse vidissem . . .
