Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakról (L. Nagy Zsuzsa) 697

KRÓNIKA 711 Ezt követően Todorov Niko Nikov olvasta fel ,,A Magyarországon élő bolgárok viszonya a Magyar Tanácsköztársasághoz" c. előadását. Bevezetőben sajnálattal állapította meg, hogy a rendelkezésre álló idevonatkozó anyag nem kielégítő mennyiségű, s hogy azt is rendkívül nehéz megállapítani, a Tanácsköztársaság idején milyen számban éltek Magyarországon bolgárok. Ismeretes azonban, hegy a kertészek nagyrészt bolgárok voltak. Amikor a Tanácsköztársaság létrejött, s meghozta intézkedéseit, ezek inás liatást váltottak ki a gazdáknál, s mást a kertész-munkásoknál. Utóbbiak lelkesen támogatták a magyar munkáshatalmat. Közülük igen sokan jelentkeztek vörös katonának, s így jött létre a nemzetközi ezred bolgár zászlóalja. Ehhez csatlakoztak azután azok a bolgár katonák, akik a szerb hadifogságból megszökve a demarkációs vonalon átjöttek. A „Cserveno Znamc" (Vörös Zászló) c. lap a jelentkezésekről, a bolgár katonák tevékenységéről többször közölt cikkeket. A lapot a bolgár kommunisták csoportja adta ki, amelynek vezetője Nikola Gramovszki volt. Ez a csoport szervezett minden olyan akciót, amely a magyar tanácshatalom támogatását célozta. Április folyamán gyűlést tartottak a bolgár munkások és kertészek, ahol határozatot fogadt ak el. Kérik ,,a Földművelésügyi Népbiztosságot, tegye számukra lehetővé a szocializálást és valamennyi bolgár kertész termelőszövetkezetbe való tömörítését. Üdvözlik magyar proletártestvéreiket és utolsó csepp vérüket a magyar tanáoshatalom megvédésére ajánlják fel." Mindazt, amit a bolgár kommunisták és a Tanácsköztársaságot támogató többi bolgár Magyarországon tapasztaltak, alkalmazni igyekeztek hazai viszonylatban is : „Példát kell vennünk orosz és magyar testvéreinktől — írta F. Sz. Kisev a „Cserveno Zname"-ban. — Le kell ráznunk a kapitalizmus évszázados bilincseit, véget kell vetnünk ennek a régi és rothadt rendszernek". A korabeli magyar munkássajtóból idézve megállapította, hogy a Forradalmi Kormányzótanács és egyéb szervek nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a támogatásnak, amelyet a bolgár munkások nyújtottak a Magyar Tanácsköztársaságnak. Mindez nyugtalanságot szült az anyaország uralkodó köreiben, amint az a hadsereg felderítési osztályának egyik jelentéséből is kiderül. Megyfigyelték Nikola Gramovszkinak és a kommunista csoportnak tevékenységét. A Tanácsköztársaság bukása után a bolgár kommunisták egy része Magyarországon bujkált, más része Ausztriába emigrált. Hazatérésüket a bolgár hatóságok is nehezítették, mert nem tartották kívánatosaknak a „bolsevizmustól megfertőzött elemeket". Hazatért azonban N. Gramovszki is, aki társaival együtt folytatta munkáját: népszerűsítette a Tanácsköztársaságot, megvédte a burzsoázia rágalmaival szemben, s a bolgár munkásosztályt a proletárdiktatúra megteremtésére nevelte. Ezután Siklós András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense „Adalékok a, Magyar Tanácsköztársaság historiográfiájához" c. korreferátumát olvasta fel.* Siegfrid Höppnernek, a berlini Humboldt-Egyetem docensének ,,A Németországi Független Szociáldemokrata Párt forradalmi munkás tagjainak állásfoglalása aMagyar Tanácsköztársaság mellett" c. előadását —- távollétében — Walter Klaws olvasta fel. Bevezetőben elmondotta, hogy e párt centrista vezetői (ITaase, Crispien, Hilferding, Kautsky és mások) látszat-forradalmi politika hirdetésével maguk melle állították a német proletariátus nagy részét. Lapjukban, a Freiheit-ben rokonszenvükről biztosították a Magyar Tanácsközt ársaságot, ugyanakkor „a leggondosabban óvakodtak minden olyan kijelentéstől, amely tettre hívta volna a német proletariátust". Rendszeresen beszámoltak a Tanácsköztársaságban lezajlott minden fontosabb eseményről, de az eredmények méltatásától tartózkodtak. Ebben az időben azonban már jelentősen erősödött a párt baloldala, néhány lapot {Volksblatt, Hamburger Volkszeitung) kezükben tartottak. „Reméjük, hogy ez a forradalom az antant-imperializmus végét jelenti és meggyorsítja a világforradalmat" — írta a Hamburger Volkszeitung. A „Regensburger Echo" feltette a kérdést: „Magyar testvéreink hívnak bennünket. Mire várunk?" További idézetekkel világította meg, hogy a német munkások milyen örömmel fogadták a Tanácsköztársaság megteremtésének hírét, hogy igen sok gyűlést hívtak össze, s különösen nagy volt a magyar munkáshatalom visszhangja Bajorországban. Noske a braunschweigi munkások radikálizálódását és a kitört általános sztrájkot a magyar és a müncheni eseményekkel hozta kapcsolatba. A Ruhr-vidéki bányászok a Forradalmi Kormányzótanácshoz küldött üdvözletükben leszögezték: nem nyugszanak addig, „amíg Porosz-Németországban is le nem győzik a szocialista szabadság minden ellenségét". Hamburgban Ernst Thälmann a magyar munkások példájával lelkesítette harcra a német munkásokat, A munkástömegek nyomásával magyarázható, hogy még a Π. németországi tanácskongresszus is üdvözlő • Az előadás telje szövegét a Századok 1959. évi 1. száma közölte, ezért részletes ismertetésétől e helyen eltekintünk.