Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakról (L. Nagy Zsuzsa) 697
KRÓNIKA 709 az előrenyomuló szovjet és magyar vörös hadsereget. Idézett azokból a táviratokból, amelyeket a bolgár munkások a párt májusi kongresszusához küldtek. Gorjána Orjahovicáról többek között azt írták : ,,A bolgár munkásosztály minél előbb le akarja rázni hóhérai igáját, úgy ahogy azt orosz és magyar barátaink tették." Az 1919 májusában megalakult Bolgár Kommunista Párt tiltakozott és harcra buzdított az intervenció ellen. Egyik felhívásában ezt olvashatjuk : „Követeljétek az orosz ellenforradalmároknak nyújtott segítség azonnali megszüntetését. Egyértelműen jelentsétek ki, hogy a bolgár dolgozó nép az orosz és a magyar szovjet szocialista köztársaságok oldalán áll." A rendkívül megélénkült munkásmozgalmat a kormány erőszakkal próbálta leverni, sőt antant csapatokat hívott be az országba. Ennek ellenére a gyűlések, tiltakozások júniusban sem szűntek meg. Szófiában egy gyűlésen Georgi Dimitrov mondott beszédet, majd valamennyien lelkesen üdvözölték a szovjet és magyar munkásosztályt. A kormány szigorú cenzúrát léptetett életbe, megtiltotta, hogy az újságok a Magyar Tanácsköztársaságról és a nyugati országok munkásmozgalmáról írjanak. Ennek ellenére, mind az augusztusi bulgáriai választások idején, mind a Tanácsköztársaság bukása után, a kommunista sajtó foglalkozott a magyarországi eseményekkel. „Az ellenforradalom ördöge", „A magyar forradalom vértanúiról", „Az ellenforradalom vadsága" c. cikkekben, valamint egyéb írásokban leleplezte a nemzetközi ellenforradalom tevékenységét, a fehérterror borzalmait. A Komintern felhívásait leközölték, s ezeknek nyomán akciót indítottak a magyar forradalmárok támogatására. A Komintern II. Kongresszusán bejelentették, hogy a bolgár munkások egyelőre 10 000 levával járulnak hozzá a menekültek támogatásához. Ezt követően az adomány-gyűjtést tovább fokozták. A Bolgár Kommunista Párt — mondotta — sokat tanult a Magyar Tanácsköztársaság eredményeiből és hibáiból. Idézte azokat, a párt lapjában megjelent cikkeket, amelyek ezeket a tanulságokat elemezték. Hangsúlyozták, hogy a Magyar Tanácsköztársaság bukásának főoka a külföldi intervenció volt, rámutattak a jobboldali szociáldemokraták áruló tevékenységére. Befejezésül elmondotta, hogy a bolgár kommunisták, munkások megőrizték forradalmi barátságukat a magyar nép iránt, hogy lehetőségeikhez mérten később is segítségükre voltak, s ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy Magyarország felszabadításában bolgár katonák is résztvettek. Michal Dzvonik ,,A Szlovák Tanácsköztársaság és az önrendelkezési jog" c. referátumában elmondotta, hogy látszólag a szlovák nép kétszer szabadult fel a nemzeti elnyomás alól, kétszer érvényesítette önrendelkezési jogát : 1918. október 30-án az ún. turócszentmártoni deklarációval és 1919. június 16-án a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásával. A továbbiakban azt világította meg, miben különbözik e két esemény egymástól, mennyiben vannak egymással ellentétben, s mennyiben egyeznek meg. Ezzel kapcsolatban ismertette a szlovák burzsoá nemzeti mozgalom fejlődését, rámutatva arra, hogy ez a mozgalom válsáaba került, mert szűk társadalmi alapja volt. Bemutatta azt a gazdaságitársadalmi hátteret, amelyben a szlovák burzsoázia fejlődött, amely korlátokat szabott mozgalmának, de kiemelte azt is, hogy a burzsoázia nemzeti mozgalma nem elégíthette ki a szlovák népi tömegeket. A magyar uralkodó osztályok erőszakos nemzetiségi politikájával foglalkozva megállapította, hogy „a nemzeti elnyomásnak mind a gazdasági, mind pedig a felépítménybeli oldala jobban érintette a burzsoáziát és a burzsoá értelmiséget", „az erőszakos magyarosításnak legjobban ellenállt a falu népe és a proletariátus". Foglalkozott azokkal a történelmi tényezőkkel, amelyeknek következtében a szlovák proletariátus csak későn alakulhatott ki, s így nem ragadhatta magához a nemzeti felszabadító mozgalom vezetését. A szlovák nép nemzeti felszabadító harcának nagy ösztönzője az Októberi Szocialista Forradalom volt. Amikor 1918 október—novemberben a szlovák nép egységesen felkelt elnyomói ellen ós hozzákezdett a szociális és demokratikus követelések megvalósításához, ez jórészt az tíj csehszlovák állam létrehozásának jelszava alatt történt. Leszögezte, „a Csehszlovák Köztársaság megalakítása nemcsak a cseh, de a szlovák nemzet számára is az önrendelkezési jog megvalósítása volt, bár a csehszlovák államért folytatott harcban elkésett a szlovák nemzet". 1919 elején a magyar elnyomó apparátus megszűnt, helyét a csehszlovák kormányszervek foglalták el, élükön Vavro Srobárral, a szlovák burzsoázia képviselőjével. Ε szerveknek a működése ellentétes volt a szlovák munkás és paraszt érdekeivel. Ebben az időszakban jött létre Magyarországon a Tanácsköztársaság, s amikor a kapitalista Csehszlovákia és a proletár Magyarország között megindult a fegyveres harc, a szlovák nép a magyar proletárdiktatúra mellé állt. Szembeszálltak a mozgósítással, sokan csatlakoztak a Magyar Vörös Hadsereghez, fegyveres akciók bontakoztak ki —