Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakról (L. Nagy Zsuzsa) 697
KRŐXIKA 707 A március 19-i ülést Horváth Miklós nyitotta meg, majd átadta a szót dr. Victor Clieresteçiunak, aki a Román Munkáspárt Központi Bizottsága mellett működő Párttörténeti Intézet ,,A romániai dolgozók szolidaritási akciói a magyar proletárforradalom mellett 1919-ben" című előadását olvasta fel. Méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentőségét, a bajor és a magyar tanácsköztársaságok forradalmasító hatását, rámutatva arra, hogy a Romániában kibontakozott szolidaritási akció szorosan kapcsolódott a román munkásmozgalom forradalmi hagyományaihoz. A Tanácsköztársaság kikiáltása után — mind mondotta — a román burzsoá sajtó félrevezető, hazug híreket közölt Magyarországról. Ismertette Kun Bélának a bukaresti és kolozsvári újságokban május 6-án megjelent, a román kormányhoz intézett jegyzékét, amely javasolta az ellenségeskedés beszüntetését és leszögezte, hogy a Forradalmi Kormányzótanács nem áll a területi integritás alapján. A romániai kommunisták — hangsúlyozta — szembeszálltak a Tanácsköztársaságra szórt rágalmakkal; erre vonatkozóan számos újságból hozott idézeteket. Szervezőmunkát kezdtek a Tanácsköztársaság támogatására, mindenekelőtt a hadsereg soraiban. Érmek hatására a vasúti munkások, hogy megakadályozzák az intervenciót, áprilisban sztrájkba kezdtek, s azt csak fegyverrel sikerült loverni. A korabeli jelentéseket, a hatóságok intézkedéseit elemezve kimutatta, hogy Désen mini -egy ezer katona lázadt fel s az erdélyi parasztok nem adtak élelmiszert az intervenciós csapatoknak. Május 1-én Bukarestben, Jasiban, Bráilán, Nagyszebenben, Petrozsényben, Lupényben és másutt tüntetések zajlottak le a Tanácsköztársaság mellett. Részletesen ismertette a május 19-től június 15-ig tartó általános vasúti sztrájkot. ,, A mozdonyvezetőket — idézte — erőszakkal kényszerítették, hogy vezessék az Erdélybe irányított katonaszállító szerelvényeket". A sztrájk megnehezítette a tiszai intervenciós front ellátását s ezzel a magyar proletárforradalmat támogatta. Ezt követően az ország különböző pontjain számos sztrájkra került még sor, amikor a munkások saját gazdasági, politikai követeléseik mellett egyúttal tiltakoztak az intervenció ellen is. Különösen jelentősek voltak ezek között a kőolajipari munkások július—augusztusi sztrájkjai. A romániai munkások résztvettek a július 21-i sztrájkban is. A kommunista csoportok a „Revolutia sociala" c. lapban felhívást adtak ki : „Tiltakozzunk a burzsoázia fegyveres intervenciója ellen, amellyel meg akarják semmisíteni mindkét kommunista köztársaságot" (ti. a szovjet és a magyar köztársaságot). A felhívások nyomán Bukarest -ben, Ploestiben, Bráilán, Galaton, Turnuseverinben, Cámpinán, Buzáuban ós másutt huszonnégy órás sztrájkot tartottak. Mindezeken túl Havasalföldről, Moldvából, Erdélyből igen sok román katona csatlakozott a Magyar Vörös Hadsereghez. A visszaemlékezéseket idézve megállapította azt is, hogy az Oroszországban tartózkodó egykori román hadifoglyok közül sokan tértek vissza, hogy támogassák a Magyar Tanácsköztársaságot. A romániai önkéntesekből a Vörös Hadsereg nemzetközi ezredének keretében zászlóalj alakult, amely júniusban a csehszlovák fronton esett át a tűzkeresztségen. Mint elmondotta, a román haditörvényszékek későbbi irataiban igen sok adat található ο katonák tevékenységére. Végül megállapította: bár a romániai munkások és katonák akciói nem akadályozhatták meg az intervenciót, de kifejezésre juttatták, hogy a tömegek azt elítélik, hogy a Tanácsköztársaság oldalán állanak. L. Ν. Nyezsinszkij ,,Αζ 1919. évi magyar proletárforradalom visszhangja Oroszországban" címmel olvasta fel referátumát. Hangsúlyozta, hogy Oroszországban az intervenció, a belső ellenforradalom ellen folytatott igen nehéz harcok közepette lelkesítőleg hatott a Magyar Tanácsköztársaság győzelme. Azokra az örömteli napokra, amikor híre jött a magyar proletárforradalomnak, az idősebb generáció tagjai még jól emlékeznek. A lelkesedés első megnyilvánulása a Tanácsköztársaság üdvözlése volt. Részletesen foglalkozott azokkal a táviratokkal, levelekkel, amelyeket Petrográdból, Moszkvából s az ország többi részéből a szovjetek, a katonák és a munkások intéztek a Forradalmi Kormányzótanácshoz. Első helyen ismertette az OK(b)P VIII. kongresszusának, valamint Leninnek üdvözlő táviratait . A Tanácsköztársaság létrejöttének jelentőségét több oldalról is megvilágította ; kiemelte, hogy kedvezően befolyásolta a katonai helyzetet, hogy csapást mért azokra a nézetekre, amelyek a proletárforradalmat oroszországi sajátságnak tüntették fel, hogy békés úton teremtette meg a proletárhatalmat. Elmondta, hogy a Tanácsköztársaság eseményeivel a szovjet sajtó igen sokat foglalkozott. Számtalan idézetet hozott fel a korabeli újságokból arra nézve, milyen nagy jelentősége volt, hogy a szovjet nép most már nem érezte magát egyedül az imperializmussal folytatott harcában, hogy Tanács-Magyarországban szövetségesre talált. Ismertette a donyeci bányászok táviratát, akik többek között azt írták a Forradalmi Kormányzótanácsnak : „Esküszünk, hogy a magyar proletariátus évszázados elnyomói felett ara-32*