Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Arató Endre: Magyar; cseh és szlovák munkások együttműködése a Nagy Októbert követő forradalmi fellendülés időszakában (1917–1920) 49
MAGYAR,» CSEH ÉS SZLOVÁK MUNKÁSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE 67 Csehországban, akkor világosan áll előttünk a Csehszlovákia két országrésze közötti különbség. Ε különbség egyben kedvező helyzetet teremtett a csehszlovák burzsoázia számára, hogy a forradalmi helyzetet visszaszorítsa. Lehetővé tette ezt még az is, hogy, bár volt kapcsolat Szlovákia és a cseh országrészek forradalmi mozgalma között — nem utolsósorban a budapesti szekció tevékenysége révén —, ez mégsem volt tervszerű és kellően egybehangolt. S ezzel jutunk el a forradalmi tömegmozgalmak elbukása legfőbb okához, a bolsevik típusú párt hiányához. Ekkor az országban még nem volt kommunista párt, pedig csak egy bolsevik típusú párt lett volna képes a két országrész hatalmas megmozdulásainak összehangolására, szervezésére és a szocialista forradalom győzelmének kiharcolására. S a párt megléte, illetőleg hiánya volt ebben az időszakban a magyar és a csehszlovák munkásmozgalom közötti legnagyobb különbség. Ε kérdés kapcsán kell említést tennünk arról, hogy a Magyar Tanácsköztársaság hatása a proletárdiktatúra leverése után is igen nagyarányú volt. A munkásság egyre nagyobb tömegei körében, éppen a magyar tanácshatalom leverése után, indult meg a kijózanodás, s nem utolsósorban ez világosította meg előttük, hogy Masarykék és a szociáldemokrata vezetők e kérdést illetően is nagyon becsapták őket. Ezt tapasztalhatjuk a még korábban ingadozó baloldal esetében is. A baloldal 1919. október 5-én első önálló programnyilatkozatában kifejtette, hogy a szociáldemokraták együttműködése a burzsoáziával csak az utóbbinak vált hasznára. Ennek az együttmunkálkodásnak egyik példájaképpen a programnyilatkozat a Magyar Tanácsköztársaság elleni intervenció során létrejött közös platformot említette.61 Néhány hónappal később a baloldal első konferenciáján, december 7-én elfogadott nyilatkozat nem utolsósorban a magyar tanácshatalommal való viszony tanulságaképpen fordult szembe igen határozottan a nacionalista demagógiával, s így határozta meg az igazi nemzeti érdekek és a proletárforradalom elválaszthatatlan összefüggését : „Nem tartunk attól — írták a nyilatkozatban —, hogy a vüág proletariátusának felszabadulása veszélyeztetné nemzetünk önállóságát és önrendelkezési jogát ; ellenkezőleg meg vagyunk győződve róla, hogy sokkal jobban és tartósabban biztosítaná, mint a mai kapitalista—imperialista rendszer."62 S hogy ez mennyire így van, azt nem utolsósorban a csehszlovák és a magyar ellenforradalmárok együttműködése bizonyítja. Köztudomású, hogy a cseh, a szlovák, illetőleg a magyar uralkodó osztályokat milyen nagy ellentét választotta el egymástól. Ez az ellentét a nemzeti mozgalmak időszakától szinte megszakítás nélkül a világháború végéig megvolt, set a köztársaság megalakulásával méginkább fokozódott. Amikor azonban a forradalom fenyegette, vagy megdöntötte a polgárság hatalmát, mindkét oldalon azonnal félretették ellentéteiket: A magyar uralkodó osztály képviselői Prágában kilincseltek és kérték a csehszlovák intervenció megindítását Magyarország ellen. Több magyar ellenforradalmár felajánlotta, hogy Szlovákiában csapatokat szervez Tanács-Magyarország ellen.63 Méltán háborodott fel ezen a kommunista sajtó, s mutatott rá arra, hogy azok, akik nem átallottak oly gyakran nemzeti 61 JindHch Vesely : A CsKP. keletkezéséről és megalapításáról. 111 —112. 1. 62 Uo. 114. 1. 63 Podkopná práca uhorskyeh protirevolueionárov ν Cesku. Cervené Noviny. 1919. ápr. 11., Madarská prosba. Uo. ápr. 12., Václav Král: i. m. 43—47. 1.
