Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Kühner; Otto Heinrich: Wahn und Untergang (Ism. Ránki György) 658

658 TÖRTÉNETI IlíODALOM politika és internacionalizmus teljes és maradéktalan elutasítása, a német nacionalista politika, a jólét-állam megteremtése. Ε politikának őseit Ollenhauer, vagy még helyesebben K. Schmidt krónikása Ebért ben és Noskében találta meg. A párhuzam és a perspektíva nem hízelgő s két ízben már végzetessé vált a német nép, a német munkásosztály számára. JEMNITZ JÁNOS OTTO HEINRICH KÜHNER: WAHN UND UNTERGANG (Stuttgart, Deutsche Verlags-Anstalt. 1957. 312 1.) [ŐRÜLET ÉS BUKÁS A második világháború sokrétű nyugati irodalmát ez a könyv nem új részletek feltárásával, még kevésbé az események újszerű tárgyalásával kívánja gazdagítani. Tizenkét rádióelőadást foglal csupán össze, mely a második világháború rövid történetét ismerteti az olvasóval, azzal a célzattal, hogy — mint erre a szerzők az előszóban rámutatnak — ,,szembeszálljanak bizonyos elképzelésekkel, melyek az egyoldalú, többnyire nem helytálló jelentésekből és értesülésekből a német népben a háború alatt keletkeztek". A könyv kétségtelenül igen olvasmányos, a rendelkezésre álló források, elsősorban a nagyméretű memoár-irodalom megfelelő felhasználása módot nyújt arra, hogy a világháború történetét népszerűen, ueyanakkor mégis bizonyos tudományos színvonalon adják elő. Kétségtelen élénkíti a szöveger. a vezérkaron belüli egyes események, megbeszélések, beszélgetések gyakori ismertetése, melyekről azonban — még ha a Heusinger által feljegyzett és könyvében (Befehl im Widerstreit) közzétetteket autentikusnak is tekinti — maguk a szerzők is megmondják, hogy nagyrészt rekonstruáltak és hitelességük számunkra erősen kétségbe vonhatónak tűnik. A munka első, bevezető fejezete igen fontos kérdést vet fel, a háború okára igyekszik magyarázatot találni. Ennek során a szerzők szembeszállnak azokkal a felfogásokkal, melyek a háború okát kizárólag a versaillesi békerendszerre, illetőleg annak igazságtalanságaira akarják visszavezetni és a Mein Kampfból vett idézetekkel is szemléltetően bizonyítják, hogy itt többről van szó. De miről ? És itt a könyv szemléletének alapkérdéséhez jutunk el. Hitler hatalmi politikájáról így foglalható össze röviden a könyv által adott válasz. Min alapszik ez a hatalmi politika, milyen társadalmi erők hozták létre, milyen érdekeket fejez ki, mit szolgál, — minderre nem kapunk feleletet. Hiába írja le, ítéli el a német külpolitika néhány különösen agresszív lépését, hiába mondja ki, hogy ez a háború politikailag bűnös, katonailag lehetetlen volt, nem mutatva meg a háború valóságos társadalmi-politikai gyökereit, a nácizmussal való hadakozás felületes marad. Ezt a benyomást méginkább megerősíti a háborús események tárgyalása. Ha a háború okainak felvetésében még tapasztalható bizonyos fokú eltérés e munka és a német imperializmus nyilt apologetikáját célzó művek álláspontja között, úgy a hadicselckmények vázolásakor ez teljesen eltűnik. Ezeket a német burzsoá történetírás jól ismert sablonja — a háborúban minden siker a tábornoki karé volt, minden hiba pedig Hitlertől eredt — szerint tárgyalják. Ez a vezérmotívum végigvonul a könyvön. Számos kérdésben ugyan elüt a szélsőségesebb reakciós munkáktól. Így nem tartja feladatának a Szovjetunió becsmérlését, szemben egyes történeti munkákkal nem kívánja kétségbevonni a sztálingrádi csata sorsdöntő jelentőségét a háború menetében, mégis alapvonala azonos a többi nyugat-német munkákkal, a militarizmus tisztára mosása, a német imperializmus és a nemzeti szocializmus különválasztása, sőt szembeállítása. A könyv egészében tartalmaz néhány érdekes részletet, illetőleg elsősorban ezeken az érdekes részleteken keresztül igyekszik a háború katonai eseményeit felvázolni. A nyugati hadjárat előkészítése, a Manstein-féle terv ismertetése, a Ráeder-féle javaslat a nyugati hadműveletekre vonatkozóan a furcsa háború idején, a Szovjetunió elleni háború előkészítése során Brauchitsch és Hitler tervének szembeállítása stb. lekötik az olvasót, Jónéhánv ténybeli megállapítása — bár tekintettel a könyv népszerű összefoglaló jellegére nem kívánjuk valamennyi vitatható állítását felvetni — téves, hamis. így pl. midőn arról beszél, hogy 1939 tavaszán angol kezdeményezésre újultak fel az angol—