Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Spies Ottó lásd Kreutel Richard F. - St. Aubyn Giles: A Victorian Eminence. The Life and Works of Henry Thomas Buckle (Ism. Doris M. Elrick) 639

641 TÖRTÉNETI IlíODALOM vas-bértörvényhez fűződő elmélete, amelyek közül az előbbi a maga korában ritkán bukkant elő az akadémikus történészek műveiben, az utóbbi pedig azóta mind gyakorlatilag, mind elméletileg megcáfolódott. Az időjárási különbségek — állította Buckle — befolyásolják az erkölcsi és a szellemi fejlődésben mutatkozó különbségeket. Erre egyhelyütt az indiai és a görög vallás különbözőségét hozza fel példaként. Az olyan „természeti jelenségek", mint a földrengés, nézete szerint nagyban hatottak a spanyol nép babonás és tudatlan jellemvonásaira, a klerikalizmus iránti vak engedelmességre és a dégénérait, gyenge uralkodóházra. Ez az elmélet — és itt szólal meg az igazi viktoriánus — megfelel ugyan az Anglián kívüli országok viszonyainak, Anglia — és kisebb mértékben Franciaország — történetének megértéséhez azonban az Embert kell tanulmányaink központjába állítanunk. A civilizáció itt mint a morális és intellektuális javulás jelenik meg. Világítsuk meg az Európa morális és szellemi fejlődését irányító törvényszerűségeket — vélte Buckle —, és eljutunk a civilizáció megértéséhez. Elméletének illusztrálása céljából vizsgálat tárgyává tette azt a módot, ahogyan a történelmet eltorzító két legnagyobb rossz, a vallásüldözés és a háború eltűnt. Ezen a téren viseli magán talán leginkább korának bélyegét: a Viktória-korabeli Angliában a gondolatszabadságban való hit csakugyan széleskörű volt és Waterloo után Anglia csaknem negyven éven keresztül békében élt. A viktoriánus kor kedélyvilága optimisztikus volt, Anglia a világ ipari műhelyévé vált, és a „boltosnemzet" növekvő prosperitásnak nézett elébe a békés és racionális világban. Buckle szkepticizmusa történetfelfogásán is nyomot hagyott, mivel a szkeptikus szellemben látta minden haladás előzményét. Anglia is ebben a szellemben testesíti meg a haladást, Spanyolország, Skócia és Franciaország pedig — bár különböző utakon — a „powers that be" kritikátlan és protekcionista elfogadásának szellemében jut el ugyanoda. XIV. Lajos Franciaországáról írva az irodalmi kifejezés szabadságkövetelésének legszebb példáját nyújtja. ,,. . .Ha a kormányzat megrontja a szellemet és ha a szellem meghajlik a kormányzat előtt, elkerülhetetlenül bekövetkezik az elnyomás a politikában és a szervilizmus az irodalomban. Ez történt Franciaországban XIV. Lajos uralkodása alatt és bizonyosak lehetünk afelől, hogy ez lesz minden ország sorsa, amely ezt az oly vonzó, de oly fatális példát követi." Ennek ellenére Buckle rámutat arra, hogy ha Franciaország szenvedett is attól a protekcionista szellemtől, amely szétzúzta a tudományosságot, legalább volt egy forradalma, s minden időkben akadtak írói, akik felemelték szavukat az egész rendszer ellen és ébren tartották a szabadság szellemét. Ezeket a kérdéseket St. Aubyn könyvének főként V. fejezete érinti, leginkább magának Bucklenak szavait használja fel, általában azonban Buckle nézeteinek bármiféle bírálata nélkül. így azután az utolsó fejezet („Buckle és kritikusai") ismét nem St. Aubyn nézeteit nyújtja, hanem Buckle korabeli kritikusait beszélteti. Ez a módszer a könyv erőssége, egyben azonban gyengesége is. Maga Buckle és kritikusai elevenednek meg előttünk és meggyőződésünk, hogy St. Aubyn műve széles olvasottság esetén Bucklc újraértékelését jelenti majd, olyan értékelést, amelynek azonban nem lenne szabad teljesen kritikátlannak lennie. Buckle befolyását — ha más nem —- legalábbis kortársainak még ma is helytálló bírálata ellensúlyozza. Bucidé a maga művét rendkívül eredetinek tartotta. Nem látszik, hogy észrevette volna — írja St. Aubyn —, hogy „A civilizáció története" eredetisége ellenére voltaképpen a korszellemet fejezte ki. „Véleménye és az olyan írók, mint Bagehot, Herbert Spencer, Lecky és Taine véleménye közti hasonlóságokat részben közös ethoszuknak kell tulajdonítanunk." St. Aubyn ugyanígy mutatja ki a Buckle és a XVHI. századi gondolkodók közti hasonlatosságokat, mondván, hogy a Felvilágosodás filozófusaihoz hasonlóan Bucidé hitt az Ember javíthatóságában és az Értelem szupremáciájában. Amikor a babonáról ír — amely véleménye szerint elapasztotta a spanyol nép energiáját —, Bucklet magával ragadta a százada iránti lelkesedés : „Mialatt az emberi értelem a legbámulatosabb és a leghallatlanabb lépésekkel ugrott előre, mialatt a felfedezések minden irányból egyszerre nyomulnak felénk, sőt olyan megdöbbentő és gyors egymásutánban következnek, hogy az erősebb oldal, elvakulva nagyszerűségük fényétől, képtelen őket egészükben szemlélni. . ., mialatt durván letépik a fátylat és a Természet, amelyet minden porcikáján megsértenek, kénytelen feltárni titkait, felépítését, ökonómiáját és törvényeit az Ember őserejű energiája előtt, mialatt Európa visszhangzik az ész vívmányainak zajától. . . Spanyolország zavartalanul tovább szunnyad, hanyagul, közömbösen. . ." A XlX. századi emberiség haladásának effajta szemlélete után nem nehéz felismernünk, miként fejlesztette ki fent tárgyalt számos elméletét az az ember, aki úgy érezte, hogy speciálisan feladata megoldására termett. Buckle munkásságának súlya sehol sem mutatkozik meg tisztábban, mint bírálóinak számában és értékében. Leslie Stephens, Macaulay, Carlyle, Froude, Mark Pattison, 28 Saázadok