Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - Mamatey; Victor S.: The United States and East Central Europe 1914–1918 (Ism. Zsigmond László) 636

636 TÖRTÉNETI IlíODALOM Sokoldalúlag elemzi a szerző a puritanizmus többfelé ágazó szocialis-gazdaságí etikáját, amelyről végeredményben elismeri, hogy ez az ideológia „részben világosan tükrözte a kereskedelemmel foglalkozó körök érdekeit" — de hozzáteszi, hogy „részben a puritanizmus sajátos isteneszméjén és az ember rendeltetéséről való felfogásán alapult" (234—235. 1.). Ez a „részben-részben" valamelyest megközelíti a marxista felfogást (ha ti. úgy értjük, hogy az ideológiai felépítmény bizonyos feltételek mellett visszahat magára az alapra, és anyagi erővé, mozgósító hatalommá válik az alap továbbfejlődésében). Viszont a szerző mégiscsak óvakodik erre a tiszta és határozott álláspontra helyezkedni : szerinte ,a kapitalizmus szelleme' „olyan régi, mint maga a történelem" (!) ós szó sincs róla, hogy a puritanizmusnak lett volna a szülötte (230. 1.). Persze, hogy nem az, hanem épp az ellenkezője : a kapitalizmus szülte a puritanizmust, nem „öröktől fogva", hanem az emberiség fejlődésének egy egészen pontosan meghatározható fázisában. „Még nem tudjuk bizonyossággal felismerni, hová tart az a fejlődés, amelynek kellős közepében állunk" — mondja a szerző zárószavában (277. 1.). A fejlődés jelenségei közt ugyan világosan felismeri azt a negatívumot, hogy „a vallás befolyási területe tűnőfélben van" (278. 1.). Ezen azonban zárószava egész további folyamában erősen sajnálkozik, s végsőleg a modern kapitalizmust mégis csak a vallástalansága miatt ítéli el, visszasóhajtva azt a világot, amikor „az egyházfegyelem, akármennyi fogyatkozás tapadt is hozzá, mégis csak figyelemreméltó kísérlet volt arra, hogy a keresztény erényeket a társadalmi cselekvésmód számára is gyümölcsözőkké tegye" (284. 1.). Talán szükségtelen is mondanunk, hogy a „keresztény erények" utáni jámbor áhitozás mögött még az olyan magasrendű tudósnál és labourista szociálpolitikusnál is, mint Tawney, végsőleg, ha tán tudattalanul is, mindig reakciós-klerikális indítékok érvényesülnek. Meglepő — nem kell magyaráznunk, miért —, hogy egy ilyen széles kitekintésű és társaelalomtörténetileg vizsgálódó történész még mindig „a vallásháborúk korszakáról" beszél, amely szerinte a vesztfáliai békével végződnék (18. 1.). Ennek megfelelően csak „tragikus összetalálkozást" lát abban, hogy „az új gazdasági problémák akkor merülnek fel, amikor Európát már amúgy is a legkeserűbb vallási harcok szakítják szét" (98. 1.) — ahelyett, hogy az ok és a tünet viszonyában vizsgálná ezt a „párhuzamosságot". —- Rendkívül gazdag és sokoldalú jegyzetanyagában éppen a Kálvin-bibliográfia feltűnően sovány ós avult (305. 1.). Sem a (vaskos kálvinortodoxiája mellett is) kimeríthetetlen gazdagságú Doumergue-{éle művet (Jean Calvin, les hommes et les choses de son temps, 7 folio-kötetben), sem a katolikus Irtibart de la Tour emelkedett szellemű, gazdagon dokumentált és ragyogó elcgánciával megírt Kálvin-monográfiáját, sem a kiváló cseh tudós Bohatec J. száraz, de igen sok új felismerést hozó műveit nem lehet az 1920—-30-as évek óta figyelmen kívül hagyni annak, aki Kálvinnal akár társadalomtörténeti, akár egyéb szempontokból behatóan foglalkozni akar. Ismételjük : Tawney könyvét — alapálláspontja ellenére, amely, egyébről nem szólva, már bizonytalansága, folytonos elvi ingadozása miatt is elfogadhatatlan — mégis sok haszonnal forgathatja mindenki, aki az európai és főképpen a brit kapitalizmus kezdeteihez bevezető tájékozódást keres. RÉVÉSZ IMRE VICTOR S. MAMATE Y : THE UNITED STATES AND EAST CENTRAL EUROPE 1914—1918 A STUDY IN WILSONIAN DIPLOMACY AND PROPAGANDA (Princeton, 1957) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK É3 KELET-KÖZÉPEURÓPA 1914—1918. TANULMÁNY A WILSONI DIPLOMÁCIÁRÓL ÉS PROPAGANDÁRÓL Az első világháború befejezése óta folyik a vita akörül, hogy mely tényezők tekintendők döntőnek abban a folyamatban, amely végeredményben az Osztrák—Magyar Monarchia széteséséhez és a romjain kialakuló ú j államok létrejöttéhez vezetett . Az immár négy évtizede húzódó vita nem jutott nyugvópontra, sőt időszakonként, még hozzá nem utolsó sorban éppen politikai jellegű okok folytán, ismételten fellángolt, bizonyságául annak, hogy nem erőltetett és az élettől elszakított, hanem ahhoz nagyon is közel, talán túlságosan is közel álló polémiáról van szó. Éppen ezért nem tekinthető véletlennek, ha az elmúlt években intenzívebben foglalkoztak a kérdéskomplexummal. A munká-