Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - Egy középkori jogkönyv 800. évfordulójára rendezett kongresszus kiadványai (Ism. Móra Mihály) 626

628 TÖRTÉNETI IlíODALOM A. Vetulani, ma is a krakkói egyetem jogtörténész professzorának a lengyel könyvtárak vonatkozó kéziratait feltáró alapos tanulmánya (Les manuscrits du Décret de Gratien et des oeuvres des Décrétistes dans les Bibliothèques polonaises, I. 217. s köv. 1.). Informatív jelleggel lengyel anyagot ismertet V. Meysztowicz (Roma) : L' insegnamento del Deoretum di Graziano in Polonia,IV. 17. s köv. 1., horvátot T. Drezga (korábban a zágrábi egyetemen dolgozott, jelenleg Los Angelesben) : Le Décret de Gratien et les Croates, IV. 27. s köv. 1., míg Mester I. a korábbi magyar eredményeket foglalja össze a külföld számára : De initiis canonici iuris culturae in Hungaria, II. 657. s köv. 1. A következő kötetben J. Kejf (Prága) a csehszlovák, F. Éheim (Wien) az osztrák könyvtárak kéziratos anyagáról számol be. Magyar vonatkozásban a közvetve hasznosítható számos szemponton kívül (ilyen pl. a sok közül E. Melichar : Der Zehent als Kirchensteuer bei Gratian, Π. 393. 1. megjegyzése, hogy Ausztriában a „saját egyház" intézménye 1135-től kezdve háttérbe szorul), több közvetlen utalást is találunk a nem kifejezetten magyar tárgyú tanulmányokban is (pl. Drezgáéban). A külföldi szerzők ma is változatlanul számon tartják a magyar íróknak a tárgykörükbe eső, nem nagyszámú tanulmányait, pl. P. Ouiliac (Un manuscrits à miniatures du Décret de Gratien conservé dans une collection privée, I. 305. 1.) Oerevich Tiborét4, D. Composta (Il diritto naturale in Graziano, II. 155. 1.) és Ch. Lefèbre (Gratien et les origines de la «dénonciation évangélique» : de r«accusatio» à la «denunciatio», IV. 234. 1.) e sorok írójának dolgozatát.5 Folyóiratunk igényeire tekintettel a beszámoló nem tűzhet ki más célt, mint hogy rövid áttekintést nyújtson a változatos, gazdag anyagról. Ki kell emelni, hogy a tanulmányok túlnyomórészt jogtörténeti vonatkozásúak, ideértve az intézménytörténeten kívül a tudomány- és a forrástörténetet is. Több szerző foglalkozik azzal, milyen forrásokból merített Gratianus. Előtörténeti jelleggel pregrat ianusi korba esik pl. W. Peitznek Dionysius Exiguus, 496-ban Rómába ment és ott tevékenykedett szkitha szerzetesre (I. 51. sköv. j.), A. Michelnek Humbert von Silva Candidara ( f 1061) (I. 83. s köv. 1.), L. R. Stillonak az ibériai forrásokra (II. 13. sköv. 1.), R. Grandnak a IX. század első feléből ismert Isidorus Mercatorra (HI. 1. sköv. 1.), Gottlobnak a házasságkötésre (II. 333. s köv. 1.) vonatkozó tanulmánya. Mások a későbbi fejlődésre gyakorolt hatást vizsgálják. W. Holtzmann (I. 323. s köv. 1.) egy remekbeszabott tanulmányában a Decretum használatának elterjedését követi nyomon a XII. századbeli pápai kancelláriában. Többek között kiemeli, hogy a Decretumra elég hamar (1164) olyan távoli helyeken is hivatkoznak, mint Norvégia, ami a jogban járatos orvietoi Stephanus pápai legátus skandináviai tartózkodásával függ össze. A postgratianusi korba eső, már említett és még említendő dolgozatokat a materiának a XIII—XIV. századbeli felfelé fejlődése magyarázza. Több részletvizsgálat (pl. W. Peitz, I. 64. 1., S. Brechter H. l.s köv. 1.) azt igazolta, hogy a korábbi jog a különböző gyűjtemények közvetítésével csak mint indirekt forrás jön számításba a Decretum számára, amely forrásanyagát kivételesen merítette az eredetiből s ehelyett azt túlnyomóan kritika nélkül vette át a régebbi eredeti vagy meghamisított gyűjteményekből. Rendszerére-módszerére vonatkozó újabb kutatás nem változtat lényegesen a korábban is meglehetősen különböző irányú megítélésen. Most is vannak, akik szerint a Decretum olyan kísérletnek fogható fel, amejy a hasonló jogesetek különböző gyakorlati döntéseit igyekszik megfosztani a konkrét valósághoz kötöttségétől és „enciklopedikus-kézikönyvszerűen" kiemelni a lényeget ( W. Peitz, I. 78. 1.). Mások a leggyengébb pontját változatlanul a rendszerében látják, amely nem nyugszik logikusan tagoló és tervszerűen felépítő gondolkodáson, hanem a belső összefüggések alapján rendoKctt anyag egymás mellé illesztésében, laza felfűzésében áll (H. Ε. Feine : Gliederung und Aufbau des Decretum Gratiani. I. 357. 1. és Π. 477. s köv. 1., F. Arnold : Die Rechtslehre des Magisters Gratians, I. 467—482. I.).6 A visszatérő, kedvelt témák közé tartozik a természetjog részben római jogi vonatkozású kérdése (F. Arnold, I. 451. sköv. 1., A. Wegner, 1. 503. s köv. 1., F. E. Tejada, II. 83. sköv. 1., D. Composta, I. 151. s köv. 1., A. Rota, I. 211. s köv. 1., U. Gualazzini, II. 412. s köv 1.). Az azonos anyagra vonatkozó számos utalás folytán az öszszefoglaló tárgymutató megkönnyítené az eligazodást. 2. Az alábbiakban legyen szabad mindenekelőtt néhány olyan tanulmányt említenem, amely érintkezési pontjainál fogva szélesebb körök figyelmére is feltehetően számot tarthat. * Le relazioni fra la miniatura e la pittura bolognese nel trecento. Rassegna d'Art.e. 1900. 197. s köv. 1. B Beiträge zur Geschichte des kirchlichen Prozeßrechts im XII. Jahrhundert, Jahrbuch des ... Instituts für Ungarische Geschichtsforschung in Wien. VII. Jg. Bpest. 1937. 13. s köv. 1. önállóan : Die Frage des Zivilprozesses und der Beweislast bei Gratian. pag. 60. Pécs. 1937. sVö. ff. Rossi: Per la storia della divisione del Decretum Gratiani e delle sue parti. Note e question! con la edizione critica della inedita Divisio Decreti di Paulus de Liazariis. II diritto eccl. 1956, I. 201. s köv. 1.