Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - Bulgária története II. kötet (Ism. Bur Márta) 613

615 TÖRTÉNETI IlíODALOM dások, függelemsértések napirenden vannak. 19IS szeptemberében a déli fronton elszen­vedett nagy vereség után katonai felkelés tört ki. A megvert hadsereg Szófia felé özön­lött azzal a szándékkal, hogy felelősségre vonja a háborús katasztrófa okozóit. Rado­mirnál kikiáltották a köztársaságot, céljukat azonban nem érték el, a kormány a néme­tek segítségével leverte a felkelést. A háború befejezése után a forradalmi válság elmé­lyült az országban. A tömegekből elemi erővel tört ki a nyomor, a vesztes háború oko­zói elleni gyűlölet. A „szűk" szocialisták befolyása egyre növekedett, valóságos tömeg­párttá nőttek. A forradalmi válság azonban nem vezetett fegyveres felkelésre, forradalomra. Az uralmat a Földműves Szövetség ragadta magához. A. Sztambolijszki, a Földműves Szövetség vezetője alakított kormányt. A Földműves Szövetség célkitűzése az ún. önálló „paraszt" uralom megteremtése volt. Sem a burzsoáziát, sem a proletariátust nem akarta szövetségesként elfogadni. Forradalom nélkül, a szövetkezetek segítségével akarták átalakítani a társadalmat, s biztosítani a jólétet és demokráciát. A Földműves Szövetség főként a kis- és középparasztság tömegeit tömörítette. Ideológiájuk is e réteg „álmait" tükrözi. Célkitűzésének megfelelően a kormány egy sereg intézkedést hozott : szabá­lyozták a gabonakereskedelmet, bevezették a munkakötelezettséget, elkobozták a hábo­rús gazdagok vagyonát, egy későbbi földreform megvalósítása érdekében ún. „föld­alapot" hoztak létre stb. A tankönyv az intézkedések pozitív vonásainak kiemelése mel­lett rámutat felemás voltukra, általában bírálja a Földműves Szövetség uralmát. A Föld­műves Szövetség fő ellenségének a kommunistákat tekintette, s a párt többszöri figyel­meztetése ellenére sem volt hajlandó komolyan venni a burzsoázia részéről lonyegető veszélyt. Ε rövidlátás tette lehetővé az 1923. június 9-i katonai-fasiszta puccs sikerét. A szeptemberi antifasiszta felkelés veresége okainak elemzése után a tankönyv az ország belpolitikai helyzetképét vázolja fel előttünk. 1923 novemberében válasz­tásokat rendeztek. A legtöbb szavazatot a „demokratikus egység" és à szociáldemok­raták koalíciója kapta. A választásokon megnyilvánuló terror ellenére is a kommunis­ták és a Földműves Szövetség jelentős eredményeket értek el. A választások után a kormány legfőbb törekvése az antifasiszta erők teljes szétzúzása volt. A kormány e tevékenységének ismertetése után a tankönyv részletesen elemzi a Bolgár Kommunista Párt helyzetét és harcait. A Párt fő törekvése az antifasiszta mozgalom megszervezése volt. Ε téren jelentős sikereket is ért el. Külön fejezet foglalkozik a kapitalizmus időleges és részleges stabilizációjának időszakával. Bulgáriában a stabilizáció jelenségei elsősorban a mezőgazdaság területén voltak észlelhetők. A termésmennyiség és megművelt földterület tekintetében csak­hamar elérték, majd túlszárnyalták a háború előtti színvonalat. Jelentősen növekedett az ipari növények — elsősorban a dohány —- vetésterülete. Fellendült az ipar és keres­kedelem is. Az uralmon lévő Ljapcsev-kormány egész sor intézkedése is elősegítette a gazdasági fellendülést. A nagy világgazdasági válság Bulgáriában is éreztette hatását. Hatására jelen­tős változások mentek végbe a bolgár kapitalizmus struktúrájában. Eddig soha nem tapasztalt méretű koncentráció volt észlelhető. A munkanélküliség és nyomor követ­keztében a dolgozó osztályok forradalmi mozgalma is fellendült. A Bolgár Kommunista Párt azonban szektás hibák miatt képtelen volt kihasználni a forradalmi fellendülést. A burzsoázia kétségbeesetten kereste a válságból a kiutat. A Ljapcsev-kormány után a „népi blokk" vette kezébe az uralmat. A válság összes terheit és következmé­nyeit azonban csak nyilt fasiszta diktatúra bevezetésével tudták a dolgozókra hárítani. A burzsoázia ilyen módon oldhatta meg a maga számára legkedvezőbben a kérdéseket. 1934. május 19-én a Cankov körül tömörülő fasiszta csoport puccsszerűen kezébe vette az uralmat. A tankönyv 1934. május 19-től a bolgár fasizmus történetének új szakaszát számítja. Az új kormány hatályon kívül helyzte a tirnovói alkotmányt, szétkergette a Nemzetgyűlést, ós rendeletekkel kormányzott. A nyilt katonai-fasiszta diktatúra azon­ban monarcho-fasiszta diktatúrává változott. Borisz cár és szűkebb környezete vette át a hatalmat. Ez a külpolitikában feltétlen német orientációt, a belpolitikában a háborúra való erőteljes készülődést jelentette. A következő fejezet Bulgária részvételét tárgyalja a második világháborúban. A Szovjetunió megtámadása és Bulgária okkupációja után megkezdődött a fegyveres harc az elnyomók ellen. A harcnak, melyet a szektás hibáitól megszabadult Bolgár Kommunista Párt vezetett, fontos állomása volt a Hazafias Népfront megalakulása. A hős partizánok, ellenállók harcait részletes adatokkal illusztrálva írja le a tankönyv, 1944. szeptember 9-én virradóra fegyveres felkelés robbant ki, a fasiszta kormányt meg­döntötték, s megalakult a Hazafias Népfront kormánya. A győzelem kivívását a szovjet

Next

/
Oldalképek
Tartalom