Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - O československé zahraniční politice 1918–1939 (Ism. Kovács Endre) 608

612 TÖRTÉNETI IlíODALOM Bár a csehszlovák diplomáciatörténet szerzői külön nom tárgyalják a magyarcsehszlovák viszonyt, a kérdés több helyen szerepe! a mű lapjain és érdekes adalékokkal szolgálhat számunkra a csehszlovákiai levéltárak számos adata. így mindjárt a könyv elején, az 1920. évi párizsi béketárgyalások alkalmával találkozunk Masaryknak azzal az igényével, hogy Csehszlovákia a nyugati imperialisták segítségével a jugoszláv korridor mellett megszerezze magának Budapestet is (50. 1.), közli a könyv Benes 1919. július 12-én Masarykhoz küldött táviratát a csehszlovák burzsoá intervenció szükségéről és Masaryk beleegyező válaszát (51. és 52 1.). Az 1920. évben megindult szovjetellenes lengyel intervenciós háború megsegítése fejében a magyar kormány vissza akarta csatolni Kelet-Szlovákiát és Kárpátukrajnát (72. 1.). Bécsi jelentós alapján néhány adatot találunk a csehszlovák külügyminisztérium anyagában az 1920 nyarán Gödöllőn lefolytatott magyar—francia titkos tárgyalásokról (79.1.). Felmerült egy magyar—lengyel szövetség terve 1920-ban, melynek egyik célja az osztozás lett volna Kárpátukrajnán és Szlovákián (82.1.). Ismerteti a munka Benes imperialista terveit 1921-ben, Károly király Magyarországra történt visszatérésének időjén ; a benesi politika előtt ekkor Budapest és Szombathely elfoglalása lebegett (88. 1.). Az 1921-ben kitört vitában, moly Burgenland hovatartozása körül folyt, Benes készségesen ajánlkozott közvetítőnek a magyar és az osztrák kormány között attól az aggodalomtól vezettetve, hogy egy esetleges felfordulás a kommunistáknak kedvezhet (90. 1.). Károly király második visszatérésének idején a prágai angol követ óvta a csehszlovák kormányt minden gyors lépéstől, különösen pedig a magyarországi katonai beavatkozástól (92.1.). Bármilyen éles magyarellenes politikát folytatott is Benes, voltak a Kisantant életében időszakok, amikor előtérbe került az osztrák és magyar szövetség megteremtésének gondolata azzal a kifejezett céllal, hogy az iparimezőgazdasági fejlettségű Csehszlovákia a gazdasági Kisantanton belül a maga politikai és gazdasági érdekkörébe vonja a szembenálló Magyarországot és az oldalt álló Ausztriát. Az így átszervezett Közép-Európa fontos alkotóeleme lett volna a Briand-féle szovjetellenes Paneurópának (164. 1.). A tervek 1930-ban meghiúsultak, de új erőre kaptak a Tardieu-terv során, 1932-ben, amidőn Benesék ismét Magyarország és Ausztria megnyeréséről és Csehszlovákia közép-európai hegemóniájának megteremtéséről szőttek terveket. Benes a Kisantantban a dunai konföderációhoz vezető első lépést látta (189. I.). A dunai szövetkezés tervét támogatta a francia imperializmus, viszont az angol diplomácia a leghatározottabban elleneszegült annak, hogy Csehszlovákia kiterjessze gazdasági uralmát Ausztriára és Magyarországra (190. 1.). Éppen ellenkezőleg, érdeke azt diktálta, hogy Ausztria és Magyarország gazdaságilag megerősödjék. Benes viszont látván az angolok ellenkezését, egy Magyarországnak és Ausztriának nyújtandó gyors francia segéllyel szerette volna az angol pénzügyi körök bizalmát megnyerni (191.1.). A francia—csehszlovák dunai terv igazi kizsákmányoló jellegét a Csehszlovák Kommunista Párt központi bizottságának határozata már akkor leleplezte. A csehszlovák közép-európai hegemónia létrehozásának terve nem vezetett eredményre, Ausztriában 1934-ben fasiszta rendszer került uralomra és Olaszország kiterjesztette befolyását mind Ausztriára, mind pedig Magyarországra. A francia külpolitika súlyos vereségeket szenvedett és nyomában természetesen hű szövetségese, a csehszlovák külkormányzat is. Ahogy csökkent Franciaország közép-európai súlya, úgy gyengült Csehszlovákia is. Klement Gottwald már 1934-ben megállapította, hogy Csehszlovákia Közép-Európában a politikai elszigetelődés szélén áll (226. I.). A Kisantant, melyet a versaillesi szerződés status quojának fenntartására irányuló törekvés hozott létre, sohasem tudott teljesen harmonikus együttműködést biztosítani a tagállamok között, mesterkélt alakulat volt, s az eltérő gazdasági érdekek végülis zátonyra vitték. A csehszlovák külpolitika huszonegy esztendejét tárgyaló munka hasznos és instruktiv olvasmány, mely egyben biztos alapot nyújt a nemzetközi diplomáciai irodalom gyorsan szaporodó, újabb köteteiben való tájékozódáshoz is. KovÁos ENDBE