Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - A Štúr-évforduló alkalmából megjelent kiadványokról és a szlovák nemzeti mozgalom néhány problémájáról (Arató Endre) 603
606 TÖRTÉNETI IlíODALOM állott be a szlovák nemzeti mozgalomban a forradalom előtti időszakDan, és ez törvényszerűen vezetett el a két irányzat kialakulásához. Ezt az álláspontot Matula még azzal is igazolni véli, bogy a múlt század negyvenes éveiben törvényszerűen minden országban volt egy forradalmi és egy liberális irányzat.18 Ezt az érvet azonban nem lehet elfogadni, mert a szlovák viszonyok nem utolsósorban ebben a vonatkozásban különböztek mind Nyugat-Európától, mind pedig Kelet-Európa egyes országaitól (pl. Oroszországtól vagy Csehországtól). S egyébként is a szlovák polgárságnak két szárnya volt: S t úrék csoportján kívül volt egy konzervatív irányzat, amelynek élén Kollár állott.1* Ezt az irányzatot azonban Matula nem veszi tekintetbe. Nem változtat a helyzeten, hogy Matula cikke végén a sémákat és a kategóriákat úgy emlegeti, mint amit helytelen a történetírónak alkalmazni a szlovák mozgalomra is jellemző bonyolult eseményekkel kapcsolatban.2 0 S ha Matulával ebben az alapvető kérdésben nem is értünk egyet, ez utolsó cikke több új anyagot hozott a szlovák nemzeti mozgalom egyes résztvevőinek radikális felfogására és a lengyel emigráció demokratikus szárnyéval való kapcsolataira. Hadd jegyezzük meg, hogy ebben a kérdésben a szlovák kutatók körében sincs egységes álláspont. Néhányan osztják Matula nézetét, illetőleg kutatásaik során hasonló eredményre jutottak.2 1 Julius Mésáros azonban éppen Matula népszerű munkájáról írt ismertetésében kifogásolta a két irányzat megkülönböztetését és azt az álláspontot képviselte, hogy Francisci és Král radikális nézetei nem állottak szemben Stúr törekvéseivel, hanem éppen támogatták ós erősítették Stúrnak a feudalizmus elleni küzdelmét.22 A Stúr-konferencián s a tanácskozás anyagát közlő gyűjteményes kötetben hiába keressük a sok referátum, korreferátum és hozzászólás között Matula koncepcióját, egy szó sem esett a szlovák mozgalom mérsékelt és radikális irányzatáról. S ezt a — véleményem szerint — állásfoglalásnak is tekinthető „hiányt" Matula hibás nézeteinek megfelelően kommentálta : a Francisci — Kráf-irányzat „megkerülését" a konferencia egyik hibájának tartotta.23 Ilyen körülmények között tehát, miután a kérdés még nem került nyugvópontra — nem azzal a céllal, hogy azt megoldjuk — mégis szükség lenne felfogásunk vázlatos kifejtésére. tjKétségtelenül helytálló, hogy a lőcsei líceumban tanuló szlovák ifjúság egy része Ján Francisci val az élen nem utolsósorban a lengyel emigráció balszárnyának a hatására nem volt megelégedve a Stúr által képviselt liberális programmal, a Slovenskje Národűje Novini irányával, még határozottabb, demokratikusabb program megvalósítását akarták. Ennek az elégedetlenségnek adott hangot Fancisci, Samuel Bohdan Hrobonhoz és magához Stúrhoz írt leveleiben. 1847-ben Francisci elégedetlensége Stúrral szemben sok vonatkozásban személyes okokból fakadt. Kifogásolta, hogy Stúr a szerkesztőségben nem osztja szét a munkát, minden apró ügybe beleavatkozik, lényegében Stúrnak diktatórikus hajlamait tette kritika tárgyává, Sokkal jelentősebb azonban az, amit Francisci a Slovenskje Ν ár odú je Noviniról, s magáról a szlovák nemzeti mozgalomról mondott. Határozott irányt követelt a lap számára) „Elismerem — írta Hrobonhoz —, hogy bizonyos irány, nevezetesen politikai iraöy meghatározása a mi gyermeki s elvek nélküli életünkben igen nehéz, de mégis szükséges, mert az a nemzeti újság, amelynek nincs iránya, magának a nemzetnek határozatlanságát mutatja, s politikai újság elvek nélkül nem más, mint fekete betű fehér lapon. . . A népnek eddig — azt lehet mondani — semmiféle joga nem volt, s azért nincs is mihez ragaszkodnia ; ezzel szemben mindent nyerhet és mindent kiharcolhat békés és erőszakos úton. Épp így állunk mi is, szlovákok, hazánkban. Ezért mondom, hogy újságunk elé liberalisdemokratikus irányt kell állítani, ha az szlovák és nemzeti akar leírni."24 Francisci e 18 Uo. 214., 222. 1. Hadd jegyezzük meg, hogy lényegében Matula álláspontját képviseli, tőle teljesen függetlenül Z. Lippai: HauHOHajiHOe flBHweHHe C.iOBaKOB β 1848—1849 rr. e. cikkében, amely a korszakra s a szlovák nemzeti mozgalomra vonatkozó adatok nélkül, tisztán spekulatív úton jutott el az ismertetett s véleményem szerint helytelen nézet kifejtéséhez. Lippai cikkét 1. F. O.Potyemkin—A.J.Molok (szerk.) : PeeojnouHH 1848—1849. rr. 2. k. 476—480. 1. " Vö. ezzel kapcsolatban már említett munkám (Sociálne motívy slovenského národného hnutia ν r. 1845— 1848) 44—48. 1. 20 Historicktf Casopis, 1958. 2. sz. 223. 1. " l·. Golári: ILudovít Stúr a slovenské národné hnutie ν ätyridsiat^ch rokoch XIX. storoéia. Historicité Casopis, 1955.1. sz. 87—101.1.; Milan PiSut: Idey utopického soeializmu u Stúrovcov. Kulturnj? Zivot, 1954. 40. sz.; uő.: Filozofia Janka Krála a jeho prívríencov (Kapitoly ζ dejín slovenskej filozofie. Bratislava, 1957. 231—242.1.) ; u'i: Jankó Král. íivot a básnické dielo. Bratislava, 1957 ; R.RoSko: Jankó Kráf — revolucionár a utopick^ socialista. Slovenské Filozoficky Casopis, 1957. 3. sz. 228—245. 1.; J. Béder: Spoloénost Ceskoslovenská a Slovansktf Űstav ν Bratislave ν rokoch 1835—1840. Sbomík Vysokej Skoly Pedagogickej. Bratislava, 1958. J. Béder már a harmincas években „meglátja" a radikális irányzat felbukkanását. !Z Historic^ Casopis, 1957. 1. sz. 117. 1. " Historic^ Casopis, 1958. 2. sz. 204. 1. , •« Francisci Hroboúhoz írt levelét (Lőcse, 1847. jan. 3.) ld. Hrobofi hagyatékában a túrószentmártoni szlovák Matica Irodalmi Levéltáraiban. (E levél több részletét Matula legújabb cikkében idézte, s a levél egy másolatát korábban rendelkezésemre is bocsátotta, amiért ezúton mondok köszönetet. Ebből a másolatból idézek.)
