Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Történeti irodalom - A régi lengyel állam (Ism. Perényi József) 582
582 TÖRTÉNETI IlíODALOM Β. A· KOPOJIIOK: ÍJPEBHEnOJIbCKOE rOCYflAPCTBO (MocKBa, Η3Λ- AKafleiviMH Hayn CCCP. 1957, 216 CTp.) A RÉGI LENGYEL ÁLLAM Az államok kialakulásának, létrejöttüknek problémája és az új szervezet történetének első szakasza mindig és mindenütt a figyelem központjában állott. A középkori krónikás, ha még nem is világos előtte az állam fogalma, már erősen érdeklődik a keletkezésével kapcsolatos kérdések iránt. Az orosz Nesztor, vagy a cseh Cosmas, a lengyel Gallus és a magyar Anonymus ezt világosan kifejezésre juttatják műveik bevezetésében. A ,,russzkaja zemlja" eredetének, vagy a „szittya föld"-ről való kivándorlás és a magyar nép végleges hazájában való letelepedésének kérdése nem más, mint a szóban forgó nép eredetének és államalakításának problémája és az erre adott első felelet. S már akkor is sokan olvasták e szerzőket, akárcsak a modern történettudomány fegyvereivel alaposan felszerelt mai történészeket, akik az államok kialakulásának főbb vonalait újra és újra megrajzolják. A Szovjetunióban és a szomszédos baráti országokban a második világháború befejezésétől kezdve könyvek tucatjai, tanulmányok százai igyekeztek megvilágítani az államalakulás legendás elemekkel át- meg átszőtt homályos történetét, s e munkák egy-két hónappal megjelenésük után mind kifogytak. Egy négy-öt évvel ezelőtt megjelent ilyen munka ma már könyvészeti ritkaságnak számít, könyvtárak és magánszemélyek féltett kincsei közé tartozik, s csak nagynéha kerül az antikváriumba. A kelet-európai államok kialakulását és legrégibb történetét nem világítják meg részletesen írott források. Egy-egy külföldi vagy hazai krónikás ellenőrizhetetlen adatai, későbbi történeti munkákon és okmányokon alapuló bizonytalan visszakövetkeztetések azok, amelyek a vázat, rendszerint az időrendi vázat adják. Az így nyert kereteket az ún. segédtudományok, különben önálló történeti disciplinák : a nyelvészet, a régészet, a néprajz stb. tölti ki. Az általuk feldolgozott anyagot a történész összegyűjti, rendszerbe szedi, azaz csoportosítja és alapos kritika után segítségükkel egy többékevésbé vázlatos képet rajzol. A különböző tudományok által nyújtott anyag azonban nem egyenlő értékű, lomérése, értékelése megkívánja, hogy a történész egy kissé otthonos legyen ezeknek a disciplinálcnak a területén, ismerje alapkérdéseiket, kutatási módszereiket és nem utolsó sorban hiányosságaikat. Ez pedig nem könnyű feladat, ezért kevés történész vállalkozik ilyen munkára, amelyhez ezen kívül még élénk fantázia, kevés adatból történéseket, sőt folyamatokat rekonstruálni tudó igazi teremtő fantázia szükséges. Még nehezebb lett a történész dolga ma, amikor az államot egy hosszú gazdasági és társadalmi fejlődési folyamat bizonyos pontján megjelenő szervezeti formának tekintjük. Ma nem kezdhetjük például a magyar állam kialakulásának történetét a magyarság letelepedésével, Géza és István működésének ismertetésével. A honfoglaló magyarság előző társadalomfejlődésének ismerete, a Magyarországon talált népek társadalmi és gazdasági fejlődési foka és viszonyainak ismerete, a kölcsönhatások vizsgálata nélkül csak részlettanulmányok, szintézis igénye nélküli művek jöhetnek létre. Más népeknél, így a lengyeleknél, talán egyszerűbb a helyzet, mert kevésbé kell kölcsönhatásokkal számolni. Megnehezíti viszont a dolgot, hogy ők még fele annyi írott forrással sem rendelkeznek mint pl. mi. A lengyel szakirodalom viszont a magyarnak sokszorosa és így egy külföldi történész számára, ha a lengyel államalakulással akar foglalkozni, már az irodalom áttanulmányozása is komoly nehézségeket okoz. A szerző külföldi létére is a lengyel feudalizmus korának egyik legjobb szakértője, aki könyvek és tanulmányok hosszú sorában már bebizonyította felkészültségét, hozzáértését. így jogos érdeklődéssel olvashatjuk e művét, amiről azonban már elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy tudományos népszerűsítő munka. Célja a szovjet olvasó közönség ilyen irányú érdeklődésének kielégítése. Ennek ellenére bennünket, magyar történészeket is erősen érdekel, mert jobban olvasható, mint a részletproblémákban elmerülő vaskos tudományos művek, melyeknek megértéséhez az olvasónak sokszor majdnem annyit kell tudnia, mint a szerzőnek. A munka népszerűsítő jellege ellenére a források felsorolásával, rövid jellemzésével kezdődik, majd rátér az eddigi történetírói iskolák, egyes iskolákhoz nem tartozó nagyobb batású történetírók munkásságának ismertetésére és kritikájára. Így szinte észrevétlenül elvezeti az olvasót az állam kialakulásának marxista értelmezéséhez, saját elméleti álláspontja kifejtéséhez, amelyet éppen ezért külön nem kell részleteznie. Nagy vonalakban megkapjuk tőle az egyes lengyel történeti iskolák rövid jellemzését is, de itt talán, ha, már ezt a nehéz munkát vállalta, a szerzőnek kissé árnyaltabban, differenciáltabban
