Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - A szocialista tanítómozgalom Magyarországon. 1900–1920 (Ism. Szabolcs Ottó) 570

570 TÖRTÉNETI IlíODALOM mintha Végh értéktelen papírnak nézné azt : „Elhozom, ha olyan nagy szükségük van rá — adja Végh szájába a szavakat a szerző —, do mi az istennek maguknak az a papiros" (21 — 26. 1.). Ugyancsak meglepően, szükségtelenül csufondárosnak találom azt a módot, ahogyan a röpirat megfogalmazásához alkalmas személyt válogató tagok beszélgetését visszaadja : Duczynska írja meg ? Miért ? Azért, „mert ismer egy borzas hajú orosz diákot, aki Zürichben tanul,meg azt a Bagalogovát vagy Balalajkát, az isten verje ezeket a hosszú orosz neveket ..." Ilyen stílusban beszéltek volna az antimilitarista eszmékért életüket is kockára tevő egyetemi hallgatók a mozgalomban résztvevőkről, orosz elvtársaik neveiről? Nem lehetett tipikus ez a beszédmód, no ilyen formán örökítsük hát meg őket (31. 1.). Méltatlan hangú az írókkal folytatott egész beszélgetés és leírás is. A haladó íróknak, akikhez Kelen maga ment cl, épp elég kellemetlenségük volt írásaik miatt a háború alatt, s hogy nem akartak maguknak nagyobb bajt, ez, ha nem is menti, de mindenesetre magyarázza magatartásukat. A Galilei Kör „békelevelezőlapja" a „jámbor" jelzőt kapja alább. Miért? Azért, mert az ügyészség betiltotta, a rendőrség elkobozta? Az íróktól a szerző rossz néven vette előbb, kigúnyolta őket még ma is azért, mert 1917 őszén nem mertek teljes mellel kiállni a béke ügye mellett s a galileisták levelezőlappal való nyilt színvallását ugyanakkor „jámbornak" nevezi? (66. 1.) Azt hiszem, téveseri alkalmazott ez a csúfondároskodás. Kötekedő, gunyoros hanghordozású a két fővádlott, Sugár és Duczynska jellemzése is. Tagadhatatlan, hogy különös egyéniségek voltak. Sugár legtöbbször fekete pulóverben járt, mint valami orosz forradalmár, Duczynska pedig szöges bakancsban — ami ekkor rendkívül feltűnő volt. Magatartásukban volt tehát különcködő, de megállták helyüket a legnehezebb helyzetben is, az első kihallgatásoktól, a nyolc havi vizsgálati fogságon át, a főtárgyalásig magatartásuk egyformán öntudatos, határozott, élvtársias volt. Sugártól amikor megkérdezték a főtárgyaláson : bolsevik-e, bátran megmondja véleményét. (Itt egyébként a jegyzőkönyv szavait szerző tévesen idézi !) Bátor kiállásához ilyen címet ír fémjelzőül : „Sugár kivágja a rezet" (130. 1.). — Számomra érthetetlen az ilyen, ma már egyértelműen pejoratív szólásmondással illetni Sugár hitvallását. Mert szerintem a súlyos tüdőbajban szenvedő fiatalember nemes, bátor hitvallásáról volt itt szó, pedig tudta, hogy az életével játszik. — Különösen érthetetlen ez az ábrázolásmód akkor, amikor előbb maga a szerző mondja Sugárról, hogy valóban „nagy forradalmár" volt. Duczynska Ilona magatartásának jellemzésénél is hasonló az eset. — A könyv utolsó részében, ahol egyébként sok érdekes, értékes részletet mond el az akkori fiatalok mai életéről, további életútjáról, Duczynskát állhatatlan jellemnek bélyegzi s egyben róla helytelen adatokat közöl (lásd a 153. lapot). Tudomásom szerint Duczynska Ilona életé egész eddigi folyamán baloldali volt és maradt. Az USA-ban sohasem lakott, oda tilos belépnie. Végső következtetésként leszögezhetjük : Kelen Jolán nagy dologra vállalkozott, amikor könyvi megírásánál mindent egy marokba akart fogni. Mégegyszer hangsúlyozzuk azonban azt is, hogy ezektől az elírásoktól, stílusbeli fogyatékosságoktól eltekintve — amelyeknek tisztázása csak a történetíró számára lényeges —, sok érdekes, ismeretlen mozzanatot örökít meg az utókor számára. Könyve igen jó, eleven, fordulatos stílusú, kellemes olvasmány. TÖMÖRY MÁRTA A SZOCIALISTA TANITÓMOZGALOM MAGYARORSZÁGON. 1900 1920 (írták: Bihari Mór, Both Béla, K. Bartos Erzsébet, Kelen Jolán, Szilágyi Gyula) (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1958. 232 1.) Ε kötet szerzői nagyrészt maguk is résztvettek a magyarországi szocialista, tanítómozgalom kialakulásában, melynek történetét az olvasók elé tárják. így a forrásokat saját visszaemlékezéseikkel egészítették ki, ami munkájukat élő, izgalmas olvasmánnyá is teszi. A szerzők célja a szocialista tanítómozgalom bemutatása, de szükségszerűen nem csupán a mozgalom történetét tárgyalják, hanem behatóan foglalkoznak az iskolák és az oktatás állapotával és az utóbbi tartalmi kérdéseivel is. Részletesen ismertetik, hogy mit, hogyan és milyen körülmények között tanítottak 1900—20 között Magyarországon az