Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kovács Endre: A lengyel történészek nyolcadik kongresszusa 542
KOVÁCS ENDRE 545 egyesüléssel foglalkozott, St. M. Kuczyúski az első Jegeilók programját és az ún. „Jagello-eszmét" boncolgatta. A XV—XVIII. század közti történelmet tárgyaló szekcióban több előadás foglalkozott Lengyelország nemzetközi helyzetével az adott szakaszban, a lengyel külpolitikával, szellemi élettel. A XVIII.—XIX. századra vonatkozó időszak problémái közül Celina Bobiúska a kislengyelországi belső piac kialakulásának feltételeit vizsgálta meg, Boguslaw Leénodorski a lengyel jakobinizmussal, Józef Dutkiewicz az 1831. évi felkelés balszárnyának publicisztikájával, Zbigniew Stankiewicz pedig a Lengyel Királyság 1815—1864 közötti időszaka agrárstruktúrájának változásait vizsgálta. A legújabbkori történelem szekciójában Zanna Kormanowa a lengyel munkásmozgalom kezdeteiről, Józef Kowalski a lengyel kommunista párt t (KPRP) 1918—1923 közötti ideológiai fejlődéséről, Konstanty Grzybowski a húszas évek lengyel parlamentarizmusáról, Krzysztof Dunin-Wqsowicz a századforduló népies mozgalmairól, Henryk Batowski Lengyelországnak a húszas években folytatott Középeurópa-politikájáról, Maria Turlejska a lengyel ügynek a második világháborúban betöltött szerepéről adták elő többnyire új kutatásokon alapuló eredményeiket. Czeslaw Madajczyk a második világháború alatti lengyel ellenállási mozgalmak történetét gazdagította új ismeretanyaggal. Az előadásokat élénk vita követte, melynek során egyes megállapításokat a hozzászólók helyesbítettek vagy kiegészítettek. A hatalmas témakört érintő és történelmi tényanyagban gazdag előadások s a hozzájuk fűzött kritikai megjegyzések a lengyel és általános európai vonatkozások mellett természetesen nem egy alkalommal érintették a magyar történelem egyes problémáit is. A kongresszus anyagának megjelentetése után történészeinknek módjuk lesz megismerkedni lengyel kollégáik magyar történeti vonatkozású kérdésfelvetéseivel és velük kapcsolatban állást foglalhatunk. Ehelyütt inkább csak nevekre és címekre utalhatunk a probléma alaposabb feltárása nélkül. A XIV. századi magyar—lengyel kapcsolatok további vizsgálatára ösztönző adatokat találunk Jan Dabrowski említett előadásában ; a Jagellók kelet-európai politikájának pozitív vonásait segít megérteni Stefan M. Kuczynskinak a Jagelló-eszméről írott tanulmánya, mely szerint a Jagellók kelet felé a békés állapotok fenntartására törekedtek és hosszú időn át gátat szabtak a német lovagrend Drang nach Osten-törekvósének. Lengyelországnak a XV. század második felében betöltött nemzetközi szerepét sok magyar vonatkozással tárgyalja Karol Górski és Marian Biskup közös előadása, mely Jagelló Kázmérnak a cseh és magyar trón felé irányuló törekvéseit a török elleni védekezés haladó jegyeként világítja meg s ez;t a koncepciót mintegy előfutáraként tekinti annak, melyet a XVII. században Sobieski élete vége felé képviselt. Magyar szempontból sok tanulsággal szolgálhat Kazimierz Lepszy előadása a XVI. század második felének lengyel külpolitikájáról, melyben a szerző Lengyelország keleti kapcsolatait állítja előtérbe, mint a béke megőrzésére irányuló pozitív vonást, s egyben felvázolja azt a folyamatot, melyben a békés kezdeményező erő kicsúszik a lengyelek kezéből. Találkozunk itt Bátori nagyszabású törökellenes tervének az értékelésével. Figyelemreméltó megjegyzéseket hallottunk Józef Gierowski előadásában („Lengyelország nemzetközi helyzete a szász királyok idejében") arról a segítségről, melyet a lengyelek emberben ós fegyverben a Rákóczivezette szabadságharcnak nyújtottak. A kongresszus eredményei közé tartozik, hogy a gazdaságtörténeti előadások külön szekcióban kaptak helyet és itt igen jelentős kérdések kerültek 22 Századok
