Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Benda Kálmán: A kőszegi „jakobinusok” 534

540 BENDA KÁLMÁN Verseghy és Batsányi, a délszlávokat Laekovié, a szlovákokat Solarcik, az alföldieket Kengyeli Lajos (?), Hirgeist, Koppi és Barits professzorok és Fodor Henrik (maga a szerző?) vezették harcba. Martinovics a dalmaták vezére volt. Talán nem szükséges az itt leírtak teljes valótlanságára egyenként rámutatnunk, hogy a Kőszegről szóló variálódó megállapításokból ebben a formában semmi sem igaz ; hogy a magyar jakobinus mozgalomnak nem Kőszeg, mégcsak nem is Bécs volt a központja, hogy a magyar jakobinusok kivégzése 1795-ben volt, így Sigray sem szervezkedhetett 1796-ban Kőszegen (mint a cikk címe sejteti) ; hogy az összeesküvésben résztvettek közt a nagyszámú, már értelmiségi pályán tevékenykedő kisnemes mellett több plebejus értelmiségi is akadt, de polgár mindössze kettő volt (sajnos az sem Kőszegről); hogy a mozgalom nem tagolódott nemzetiségenként, hogy Laczkovics kapitány családja a XVI. században valóban Horvátországból jött, de ekkor már kétóvszázada magyar volt, s ő maga hadbíróság eló került, mert a magyar vezényleti nyelvet követelte ; hogy Szolartsik (aki nevét mindig így írta, és a magyar Sándor, nem pedig a francia France névre hallgatott) szlovákos neve ellenére sem valószínű, hogy tudott szlovákul, a szlovákokkal semmi kapcsolata nem vo^t s a pesti jurátusok közt tevékenykedett, hogy Hirgeist je^ntékte'en egyetem1 hallgató volt, nem professzor, s hogy Kengyel Lajos (ha ugyan rá gondol?) Szatmár megye jegyzője volt, aki semmilyen mozgalomnak vezére nem volt, még csak a jakobinusok elleni perbe sem vonták be, ahogy Koppi és Barits professzorokat sem. Mindez légből kapott valótlanság, ahogy hamis a Fodor által költött, a cikk végén közölt hangzatos Martinovics idézet is. Az igazi kiteljesedést azonban Fodor német nyelvű tudományos tanulmánya jelenti. Ebben nemcsak a kőszegiekről, de az egész magyar jakobinus mozgalomról összefoglaló értékelést nyújt. A Münsterben megjelenő „Archiv für Kulturgeschichte" 38. évfolyamában megjelent, „Der Jacobinismus in Ungarn" c. tanulmányában (234—243. 1.) megállapítja, hogy II. József halálával Mária Terézia emberei kerültek megint uralomra, „fáradt és csalódott nemzedék". Az ifjúság, „főleg az írók ex officio szembeszálltak a változott, visszafelé csavart világgal", s külföldi ösztönzésre szervezkedni kezdtek. Vezérük, Martinovics, a francia ügynöki hálózat megbízottja volt, s a mozgalmat francia pénzen és utasításra csinálta. Részletesen megtudjuk, hogyan küldték a pénzt a francia Konventből, hogyan kapták az utasításokat Rollin tábornoktól, s bizonyságul hivatkozik a kortársnak megtett, valójában az 1900-as évek elején élt Vaillant pamfletjére, meg a Jakobinusok Irataira (melynek szerkesztője az adatok tömegével bizonyította, hogy a magyar jakobinusok mozgalma a hazai viszonyokból és társadalmi valóságból nőtt ki, és nem volt kapcsolata, az eszmei hatásokon túlmenően, a francia Konventtel). Fodort mindez nem zavarja. Zavaros szellemtörténeti fejtegetésekkel magyarázza, hogy a mozgalom ideológiája szolgai átvétel volt, a titkos kátékat egy svájci ágens írta s Martinovics csak adaptálta a hazai viszonyokra, — ahogy mondja, ezt Kaz'nczy részletesen meg is írta. (Hol?) Kazinczy vette át egyébként a Franciaországból érkező pénzt is. A mozgalomhoz, meny természetesen nemzetiségenként rétegződött a már ismert személyek vezetésével, csatlakoztak a magyarországi németek is, Kőszeg polgáraival az élükön. (Sie „standen alle einträchtig der ungarischen Reaktion gegenüber"). A németek vezére Brehm orvos és Szabó Imre plébános (a körmendiek magyar papja!) volt. -— Amikor a kormányzat Martinovicsot elfogta, „ez felkavarta