Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Benda Kálmán: A kőszegi „jakobinusok” 534

536 BENDA KÁLMÁN Örömmel vettük tehát kézbe Fodor Henrik, a szombathelyi megyei könyvtár igazgatójának a Vasi Szemlében és különnyomatban is megjelent tanulmányát, mely a városi és megyei levéltár iratai alapján a kőszegi „jakobinusok" mozgalmának részletes jellemzését ígéri. (A kőszegi jakobinusok. Vasi Szemle, helyismereti évkönyv II. k. 1958. 92—102. 1. és Kny.) Az alábbiakban most már ezzel a tanulmánnyal foglalkozunk. Fodor elöljáróban leszögezi, hogy Kőszeg „a jakobinusok mozgalmának nyugat-magyarországi centruma". Erről a jakobinus szervezkedésről folyamatosan tudósít bennünket a város „levelezés gyűjteménye", melyet egy váltótörvényszéki per mellékleteként talált meg a szerző. Ebből kiderül, hogy a jakobinusok szervezői Windpassinger patikus, Donászy kereskedő és bizonyos Wernitz voltak (ez utóbbiról a néven kívül semmit sem tudunk meg). A lövészegylet valójában álcázott forradalmi szervezkedés volt. Hogy hogyan kapcsolódott a nemesek köréhez, azt nem tudjuk, de Fodor előadásából az látszik, hogy a kettő szorosan egybetartozott, s bár a nemesek irányítottak, a vezetők közt „sok az iparos is". „Itt zendülés előkészületeinek szálait vette kezébe az osztrák rendőrhatóság." „A bécsi rendőri vizsgálat" megállapította, hogy a fegyvereket Held bécsi szappanos és testvére, az ugyancsak bécsi evangélikus „vezetőlelkész" szállították („a bázeli Comité du Salut Public központjából a forradalmárok számára szánt fegyverek alkatrészeit szappanformákba öntve"). Persze a nagyszámú fegyvernek csak töredékét találták meg „az osztrák tisztek", a többit elrejtették a kőszegiek, a „zendülés" nagy méretei azonban így is napvilágra jöttek. A létében veszélyeztetett állam lesújtott, s bosszúja kegyetlen volt. Mert Fodor szerint azt, hogy a magyar jakobinusok elleni nagy felségsértési és hűtlenségi perben olyan szigorúsággal jártak el, azt, hogy Sigrayt kivégezték, „nem a csekély számú értelmiségi szervezkedés magyarázza meg, hanem az a tény, hogy Bécs torkában, Kőszegen előkészített fegyveres szervezkedés született". Ezekután valóban kár, hogy nem tudjuk „mi lett a sorsa a kőszegi mozgalom fegyveres csoportjának". Fodor csak annyit mond, hogy „a polgári származásúak ügyeit ... a szokott perrendtartási mederbe szorította a reakció, a nemesi származásúakkal bírósági eljárásokban találkozunk. Ugyanígy vád alá helyezték a jobbágy eredetű értelmiségi résztvevőket, a honoratiorokat is." Mindezt Fodor levéltári adatokkal „igazolja". Közli a városi jegyzőkönyvnek a vizsgálatról szóló rövid bejegyzését, melyből megtudjuk, hogy Eszterházy kir. biztos (nem osztrák tisztek!) „néminemű investigátiókat" végzett, „mellyek mindazonáltal a városi magistrátussal nem közöltettek". Közli továbbá a bejegyzés mellékleteit, vagyis a biztos működésével kapcsolatos adminisztratív intézkedéseket, amiből szintén nem derül ki semmi. Végül közli a lövészegylet ama 10 tagjáról készült kimutatást, akik fegyverüket beadták. Ennyi az egész. Fodor tehát azon kívül, hogy 10 ember adta le a puskáját, új adatot nem közöl, fel kell tehát tételeznünk, hogy minden egyéb puszta kombináció. Mi jogon mossa elválaszthatatlanul egybe a szigorú osztályalapon csoportosuló nemesi és polgári szervezkedést? Milyen adat alapján tartja őket egy mozgalom tagjainak, s valamennyijüket hétpróbás jakobinusnak? Miből tudja, hogy — Eszterházy jelentésével ellentétben — a lövészegylet célja a Habsburgok, sőt a feudalizmus fegyveres megdöntése volt? Honnan szedi a szappanba főzött puskák meséjét? Mindezt nem elég kijelenteni, bizonyítani kellene. Annál inkább, mert az eddigi adatok ennek éppen az ellenkezőjét mondják.