Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
532 BÓNIS GYÖRGY ,Sajnos, mindezeket a kérdéseket — írja — Bónis éppen csak érinti. Ha azonban ily jelentős volt a magyar »bizantinizmus«, akkor a német érdem és befolyás korántsem lehetett oly döntő, mint ahogyan azt eddig — főleg a német — történetírás feltüntette. Csodálatosképp Bónis nem vett tudomást Bizánchoz való csatlakozásunkról és így — akarva nem akarva — sokkal inkább németbarátnak tűnik fel, mint az a szerző, akit emiatt leckéztet (154.1.)" (V. 343.1.). Nos, itt rajtam van a csodálkozás sora. A kel&ti (bizánci és bolgár-szláv) kereszténységgel való kapcsolatainkat három oldalon tárgyalom, a Váczy-előadta tudósításokat Bulcsu és Gyula, majd Termacsu és Bulcsu bizánci látogatásáról, kereszt sógér 51 (Ioannesz Szkiilitzész, Konsztantinosz) szószerint idézem illetve bő kivonatban adom, bár ,,csak" Moravcsik és Györffy nyomán; a bolgár-szláv egyházi kapcsolatokra vonatkozó újabb adatokat is felsorolom (B. 118—121. 1.). Ez tehát nem szolgálhat állítólagos ,,németbarátságom" bizonyítékául. Távolról sem kívántam Váczyt „leckéztetni" 1945 előtti munkásságáért, csupán egyetlen mondattal illesztettem be a Horthy-korszak historiográfiájába, amit előttem és nálam sokkal határozottabban megtettek már.103 A leckét, amelyet maga az élő történelem adott fel nekünk, minden történésznek'meg kell szívlelnie. Azt hiszem, a történelmi tanulságok felhasználása jogosított fel engem is, akinek régebbi munkásságában fellelhetők a szellemtörténet jelszavai és elemei, hogy István király életét és korát a magyar marxista történetírás szilárd eredményeiből kiindulva rajzoljam meg. Ez a törekvésem tükröződik az 1954—1957 közt megjelent egyéb munkáimban is, melyekben vállalt feladataimat a társadalmi fejlődés törvényeinek alapján, a dialektikus módszer és a materialista szemlélet segítségével próbáltam megoldani. Ezért írja rólam Váczy: „Úgy látszik, elsődleges feladatának tartotta a régebbi kutatás egybehangolását a történetírás új szempontjaival és eredményeivel" (V. 272. 1.). Ettől az őszinte törekvésemtől azóta sem tértem el. Ezen az elvi alapon nem tehetem magamévá azt a kifogást sem, hogy könyvem nagy hibája „a világtörténeti távlat hiánya" (V. 342. 1.). Hogy az állam és az egyház megszervezésénél adott európai körképet (B. 48—51, 115—-116. 1.) elegendő távlatnak tekinti-e valaki, egyéni megítélés dolga. „Gratis asseritur, gratis negatur." De milyen távlatot hiányol bírálóm? Nem választom el a bajor kórdóst a német császári politikától és térítéstől ; szerintem a magyar fejedelem bajor járószalagon haladt; túlzásba esem „a császár kegyének és biztatásának" tagadásával, hiszen ez éppen a magyar szuverónitás elismerését jelentette ; végül kár volt a lengyel példát felhoznom (V. 342.1.). Itt nem az az érdekes, hogy könyvemben külön esik szó István bajor házasságáról (B. 30. 1.) és a német kapcsolatról, viszont sehol sem a bajor „járószalagról" ; hogy III. Ottó szerintem is hozzájárult a korona küldéséhez (B. 48—-49. 1.); végül, hogy a lengyel nép független államhoz való jogát említem, ami egyáltalán nem „kár" (B. 47—48. 1.). Az sem túlságosan fontos, hogy nemsokára maga bírálóm is „István bajor-német kapcsolatát" említi ,(V. 344. 1.). Lényeges azonban, hogy a Magyar Művelődéstörténet I. kötetének hasábjain ő maga kapcsolta össze a német ós a bajor kórdóst, becsülte le a lengyel függetlenségi törekvéseket, és tette meg a császárt az 103 Lederer Emma : A korábbi középkorra vonatkozó magyar polgári történetírás bírálata, Az MTA társad.-tört. osztályának közleményei 5 (1954) 119., 121. 1.
