Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Arató Endre: Magyar; cseh és szlovák munkások együttműködése a Nagy Októbert követő forradalmi fellendülés időszakában (1917–1920) 49

MAGYAR, CSEH ÉS SZLOVÁK MUNKÁSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE A NAGY OKTÓBERT KÖVETŐ FORRADALMI FELLENDÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1917—1920)* Amikor jónéhány esztendővel ezelőtt e kérdést Prágában tanulmányoztam, a levéltárak és a könyvtárak anyagán kívül nagy fontosságot tulajdonítottam a történelmi idők résztvevőivel való beszélgetéseknek is. Az ő tanú -- ságuk közvetítették felém a kor atmoszféráját s problémáit, melyeket sokszor jobban megértettek velem, mint a persze döntő fontosságú források. így például egy veterán harcossal beszélgetve, amikor körvonalaztam feladatomat, főként a Tanácsköztársaság idején kibontakozó magyar-csehszlovák együttműködés kidolgozását, s kértem őt, hogy ezzel áz összefogással kapcsolatos élményeit mondja el, akkor fájdalmasan megjegyezte : beszélhet róla — mondta —, ha kapcsolatnak nevezem azt, hogy a csehek mégtámadták a Magyar Tanácsköztársaságot.1 Ebből a keserű megjegyzésből több következtetést vonhatunk le, s mindezek megvizsgálásával közelebb kerülünk a kor problémáihoz. Mindenekelőtt megállapíthatjuk azt az ismert tényt·, hogy a hivatalos Csehszlovákia szembenállt a Tanácsköztársasággal, s ennek a hivatalos Csehszlovákiának sok proletár tisztánlátását sikerült megzavarnia. De ugyanakkor a cseh elvtárs szavaiból kicsendült az a másik, a nem hivatalos Csehszlovákia állásfoglalása, amely ha nem is tudta elhallgattatni az elsőt, mégis jelentős volt, s ma a cseh és a szlovák nép ennek az akkori kisebbségnek az álláspontját tette magáévá. Ez a nézet jut kifejezésre a felszabadulás, de főként 1951 óta megjelent cseh és szlovák történeti munkákban, amelyek gazdag anyagot felsorakoztatva verik vissza a cseh ós szlovák polgárság által a magyar tanácshatalomra szórt rágalmakat.2 Ezzel az állásfoglalással barátaink meg* A Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából az Eötvös Loránd Tudomány · Egyetemen tartott tudományos ülésszakon 1959. márc. 24-én elhangzott előadás. 1 Ε beszélgetést Karel Wernerrel, az 1919. évi kladnói munkástanács elnökével, a prágai Párttörténeti Intézet Archívuma vezetőjével 1952 decemberében folytattam. - Elsőnek Milos Gosiorovsky értékelte a Magyar Tanácsköztársaság jelentőségét Príspevok k dejinám slovenského robotnickeho hnutia, Bratislava 1951. c. munkájában 93—108. 1. Ugyanekkor hibát követett el, mikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság nem vette tekintetbe a Csehszlovák Köztársaság létét, nem képviselt helyes nézetet a csehek és a szlovákok viszonyának kérdésében. Pedig a Szlovák Tanácsköztársaság vezetőinek volt igazuk, a proletár nemzetköziség alapján cselekedtek, s a lenini önrendelkezést helyesen értelmezték, amikor a polgári Csehszlovák Köztársasággal szemben, annak térületén kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. (Vö. ezzel kapcsolatban A szlovák munkásmozgalom története M. Gosiorovsky munkáiban című recenziómat, Századok 1952. 1. sz., amelyben hasonló álláspontról bírálom Gosiorovsky egyébként jelentős munkásságát. 279. 1.) A csehszlovák történészek az elmúlt esztendőben megcáfolták Milos Gosiorovskynak ezt a hibás álláspontját, sa vitán felmerült szempontokat a szlovák munkásmozgalom e kiváló kutatója teljesen magáévá is tette. Ugy gondolom azonban, hogy egyes történészek egyoldalúságba estek akkor, amikor Gosiorovskynak a Magyar Tanácsköztársasággal kapcsolatos nézeteiből csak a hibásakat emelték ki és igy akarva-akaratlanul homályban hagyták azt a kétségtelen tényt, hogy Gosiorovsky elsőnek mutatott rá a Magyar Tanácsköztársaság jelentőségére. S azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ez abban az időben történt, amikor a Szlovákia Kommunista Pártjába furakodott bur-4 Századok