Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
526 BÓNIS GYÖRGY hogy a más hatalma alá jutott szabad embert közönséges servus-nak tüntesse fel (77. 1.)" (V. 339. 1.), akkor a szabad pásztoroknak már fentebb megtárgyalt erőszakos és törvényben tilalmazott szolgaságra vetéséből (B. 77. 1.) konstruál egy olyan tételt, amelyet soha sem állítottam fel. Ε fejezet lezárásául megismételt kísérletéről kell még szólnom, hogy népszerű tudományos könyvemnek az újabb eredményekkel természetesen számoló felfogását marxista történészekkel állítsa szembe, bár az eddiginél burkoltabb formában: ,,A szabadok és a szolgák közti megkülönböztetésről a XI1. században Lederer Emma is ír: i. m. 43. 1." (V. 339. 1.). Lederer az. idézett helyen az egyházi birtokkal foglalkozva éppen azt írja le, hogy a servi és a volt „szabadok" itt válnak leghamarább földhöz kötött jobbágyokká,78 Más szóval az egyetemi tankönyvben éppen azt a felfogást találhatta meg bírálóm, amelyet nálam kifogásolt. Ezek után nçm meglepetés, hogy az új, feudális rend létrehozójára vonatkozó, régen várt megfejtése nem hoz megoldást. Ismét adatokkal támasztja alá azt a régen ismert tényt, hogy a lovas nomád korszakban kialakult a gazdagok és szegények ellentéte, köztük helyezkedett el a harcos kíséret. „A válság időszakában ezek az erők szétvetették az eddigi törzsi és nemzetségi kereteket és egy új rend tényezőivé lettek" (V. 340.1.). Váczy gondosan kerüli az „osztály" szót, de nyilvánvalóan a régi osztályellentétek bomlasztó hatására gondol. A „válság időszaka" azonban nem magyaráz meg semmit : a nomád kíséretből —- még az „etetett ember" és az István-kori hospes szellemes egyeztetésével — sem lesz feudalizmus a termelőerőkben és termelőviszonyokban bekövetkezett lényeges változás nélkül. így Váczynak a társadalmi kérdéseket érintő fejtegetése „kevés igazi haszonnal járt" (V. 274. 1.). 4. A felépítmény jelenségei Az államszervezet tárgyalásához, melyet mint szakterületemhez tartozót fontosnak véltem, Váczy nem tesz semmilyen megjegyzést. Ezt annál is jobban sajnálom, mert véleményem szerint a szláv előzmények kérdésében — a nyelvészeti eredmények felhasználásával — lényegesen túlmentem a népszerű könyv nyújtotta lehetőségeken. Bírálóm azonban itt tartózkodást mutat, csak a vármegyékkel kapcsolatban él a kritika lehetőségeivel, mintegy két oldalon. Ezekre csak röviden kell válaszolnom, mert éppen a Századok 1958. évfolyamában jelent meg Györffy György tanulmánya, mely a kérdést egészen új oldalról közelíti meg.7 9 Váczy adatokat sorol fel a várszervezetre Pannónia területén kívül is, és őseinknek a várakkal való megismerkedését bizonyítja a hónfoglalás előtt (V. 333—334.1.). Kitér a vármegyék eredetének fejtegetése elől; csak annyit jegyez meg, hogy „a szláv átvétel elmélete ingatag alapon áll". Annyira mégis belemegy a kérdés vitatásába, hogy ellentmondjon ennek a tételemnek : „A szláv YÁrszervezet folytonosságát csak akkor tételezhetnők fel, ha a királyi megyék székhelyei mind szláv várakban lennének" (B. 105. 1.). Erre egyrészt azt kell felelnem, hogy a szláv átvétel elméletét magam is elvetettem, de nem a szlávok-lakta várak Váczynál olvasható lebecsülése alapján. Simonyi 78 Uo. 43. 1. 79 A magyar nemzetségtől a vármegvéig, a törzstől az országig, Századok 1958, 12—87., 565—615. 1.
