Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
520 BÓXIS GYÖEGY Váczy megoldási kísérletei arra vallanak, liogy régi felfogása még ma is erősen befolyásolja munkásságát. Tudományos publikációjában a felszabadulás után — nyilván nem teljesen az ő hibájából — jó egy évtizedes szünet állott be.6 2 Nem bocsátotta rendelkezésre nagy anyagismeretét az egyetemi tankönyvvitán, nem segített a nézetek tisztázásában a szakmai fórumokon, ahol módjában lett volna. Érthető tehát, hogy a — minden kezdeti próbálkozáson, tárgyi botláson túl — előre haladó magyar történetírás eleven árama nem járhatta át, s így bírálatában is idegenül áll szemben olyan tételekkel, amelyek számunkra már természetesek. Sőt éppen 81 oldalas cikke bizonyítja, hogy — bizonyos felületi koncessziók ellenére — nem tudott még elszakadni régi szellemtörténeti felfogásától. Alig véletlen pl., hogy a földhasználat közösségi formáját nála „a legelőkön ősidők óta uralkodó közösségi elv" teremti meg, amikor „behatol a földműves világába" (V. 328. I.).63 Váczy mintha értetlenül állana szemben a marxista kérdésfeltevésekkel és megfejtesekkel. Itt van ez a mondatom: „A rabszolgák áruba bocsátásából kitűnik, hogy őseinknél a rabszolgaság nem jellemezte a termelési módot, nem vált a gazdasági élet alapjává" (B. 19. 1.). Ez szaknyelven annyit jelent, hogy nálunk hiányzik a rabszolgatartó társadalom formációja; bírálóm viszont azon kezd vitát, hogy vásárra vittek-e őseink minden rabszolgát, vagy sem (V. 303. 1.). Ugyanígy nem hallja ki a népszerűen megírt szövegből a feudalizmus kialakulásának, a jobbágyság létrejöttének, az osztályállam megteremtésének marxista megfogalmazását. Megoldása az említett korlátozottság folytán : társadalmi és politikai válság gazdasági válság nélkül, tehát alig változó termelőerők mellett; ez a fejlődés legmozgékonyabb elemét, a termelőerőket kapcsolja ki. Mivel pedig így a társadalmi válság is a levegőben lóg nála, lényegében azt hirdeti, hogy a felépítmény változása (ti. a politikai szervezet bomlása) idézte elő az alap módosulását (t. i. az úr—szolga viszony általánossá válását). Mielőtt azonban az államalapítás előzményeire vonatkozó nézeteit közelebbről megvizsgálnék, hallgassuk meg, Váczy szerint miért mentek a X. századi magyarok „kalandozni". Nem azért, mert nem volt élelem, hanem mert a „bátorok" (mongol báatur, bayaiur) kezdeményezték e hadjáratokat. „A magyar társadalom már a dél-orosz steppén kitermelt magából ilyen heroikus magatartást, mely a nagy udvarokban, a kiséret körében, igazi melegágyra talált. Ennek pedig alapja egy igen erős vagyoni és származásbeli rétegezés volt." (Ez az említett felületi koncesszió!) Majd ezt írja : „A magyar kalandozások jellegzetessége óriási európai mérete, ami egyedül a viking vállalkozásokhoz hasonlítható. A portyázást a szomszédba úgy-ahogy meg lehet magyarázni a puszta zsákmányszerzés vágyából, de a magyar kalandozásokat aligha." (V. 332. I.)64 Itt elhallgat bírálóm, szokása szerint nem jelenti ki világosan, mit is gondol, de a folytatás alig lehet más, mint Ilóman felfogása: „A magyarok X. századi hadjárataiban és szövetségkötéseiben világosan felismerhető a politikai érdeken és politikai tudatosságon alapuló rendszer. Nagy hiba volna azokat öncélú harci kalandoknak, vagy éppen 62 Anonymus és a Justinus-ldvonat, Turul 1944—46, 1—13. 1.; A szövőipar technikai és szervezeti átalakulása Flandriában a XI—ΧΠΙ. században, Annales Univ. Sc. R. Eötvös, Sect. Hist. 1 (1957) 64—83. 1. 63 A magam kiemelése. Élesen elüt tőle a szövegben id. Grekov-hely (I. 61. 1.), mely gazdaságtörténeti tényezőkkel magyaráz. 64 A magam kiemelése.
