Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
VÁLASZ VÁCZY PÉTER ..NÉHÁNY KÉRDÉSÉRE' 507 Szinnyeire (1907) és Zichyre általánosságban utalva Domanovszky Sándor a Szent István Emlékkönyvben1 9 hasonló felsorolást nyújtott (1938) : „Honfoglalás előtti török jövevényszó a búza és az árpa, az akkor szántóföldet jelentő tarló, a művelési eszközök közül az eke és a sarló, a betakarítással kapcsolatban a kéve, kepe, szór (a gabona tisztítása a cséplés után), ocsú, boglya, sőt a kender, csepű, tiló, orsó es szőlő, szűr, borseprő szavak is." Rapaich nyomán hozzátette, hogy a honfoglalók tulajdonképpeni búzája a kétsoros búza volt, amelyet bolgár—török szóval polyvának neveztek. László Gyula szépen megírt könyvében nemkülönben ezt a — szinte kánonivá vált — sorrendet követte (1944): ,, . . . a földműveléssel kapcsolatos szókincsünk igen nagy része talán éppen a volgai bolgároktól van (búza, árpa, tarló — eredetileg szántóföld jelentésben—, eke, sarló?, kepe, szérű, szór — kezdetleges gabonatisztítás — ocsú) ..." magyar búzafajták vizsgálatából kiderült, hogy búzánk kétsoros búza volt,(régiségben polyva, török szó), később honosodott meg nálunk a közönséges búza."2 0 A fenti előzmények után, Domanovszky többször idézett cikkét követve közöltem magam is ezt a bizonyító anyagot. Váczy a párhuzamos oszlopok szuggesztív hatását kihasználva állítja szembe szövegemet (B. 8. 1.) Domanoszkyéval, mondván, hogy „idézőjel nélkül, szolgaian" követem a nagynevű szerzőt (V. 292.1.). Sajátságos, hogy míg előbb az „egykorú és történeti adatként felhasznált" szavak nyomdai kiemeléséért — egyébként érdemtelenül — megdicsér (V. 280.1.), itt eltünteti a kurzívát, s ezzel elhomályosítja a lényeget, hogy irodalmunkban immár közkinccsé vált szavak felsorolásáról van szó, hagyományos magyarázatukkal együtt. Érdemben nem is igen tud kifogást tenni ellenük, hiszen a kéve, kepe, ocsú honfoglalás előtti eredete lehetséges ;21 az az egy marad meg okfejtéséből, hogy a pelyva Rapaics-féle magyarázatát ma már nem fogadják el, tehát nem is azonos a kétsoros búzával. Magam hibáztam, amikor nem néztem utána ennek Kniezsa István sokat forgatott kitűnő munkájában.2 2 Ha a földművelésnek ilyen gazdag szókincse maradt fenn a honfoglalás előttről, akkor nyilván óvatosan kell bánnunk a nomád életmóddal. De Váczy megró óvatosságomért: kerülöm a nomád életmód emlegetését; ellentmondásba keveredem, amikor elismerem az ősi szilaj pásztorkodást, de a földművelés, szőlő- és gyümölcstermelés téihódítását is; nem tudom megoldani a bevetett búza- és árpaföldek kérdését; végül a termelési ágak szerinti munkamegosztás félvetésével próbálok az ellentmondásokból kimenekülni (V. 292—293.1.). Tévedek akkor is, amikor az ősfoglalkozások továbbéléséből ,/élig megtelepült" életformát olvasok ki (V. 293.1.). Hogy a szövegben az arab és perzsa2 3 írók nyilatkozataiból következtetek a „félig megtelepült pásztornépre", mely amellett a vadászatot és halászatot is folytatta 19 Ezentúl : SZIE (Bpest. 1938) II. 326. 1. 20 A honfoglaló magyar nép élete (Bpest. 1944) 324., 326. 1. 21 Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár (Bpest. 1941) 160., 163., 221. 1. 22 A magyar nyelv szláv jövevényszavai 1/1. (Bpest. 1955) 433—434. 1. Váczy szerint könyvem „Kniezsa István monumentális gyűjteményét a szláv jövevényszavakról. . . ugyan idézi, de sehol sem használja fel" (V. 292. 1.) ; ezt bármelyik figyelmes olvasó megcáfolhatja, ha összeveti az állami és az egyházi életre vonatkozó szöveget és jegyzeteket. f 23 Az „arab Gardízi" valóban elírás (B. 10., V. 298. 1.).
