Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
VÁLASZ VÁCZY PÉTER ..NÉHÁNY KÉRDÉSÉRE' 503 tam. Amikor tehát Váczy kijelenti, hogy „be kellett volna mutatni. . . Tihany altemplomát és a faragott kőtöredékek egyikét másikát" (V. 272. 1.), egyaránt túllép könyvem időbeli határain és lehetőségein. Említett népszerű tanulmányában, a Magyar Művelődéstörténetben nyilván nagyobb illusztrációs lehetőséggel rendelkezett ; talán éppen ezért csoportosította egész koraközépkori történetünket az építészeti stílusok köré. Még kiáltóbb az időbeli eltolódás az irodalom esetében. Váczy szerint „mostoha elbánásban részesült az irodalom is" (V. 267. 1.). A legendák és az Intelmek csak mint történeti források fordulnak elő, utóbb a legendák és a XI. századi elveszett Gesta csak az István-kép kialakulásának tényezői, de irodalmi méltatás nélkül. Nos, mivel könyvem nem a XI. és XII. századot, csak István király korát kívánta felölelni, az összes felsoroltak — az Intelmek kivételével — csak mint történeti források és az István-hagyomány dokumentumai érdekelhettek. Vajon számonkérhetnők-e a szabadságharc korának feldolgozójától a vele foglalkozó regényeket? Váczy hiányjegyzéke itt is észrevétlenül elmossa a határokat. „S vajon mit szóljunk ahhoz" — kérdezi keresett pátosszal —, hogy „éppen az új István-monográfia szerzője" nem tartja nyilván Gellértet az antidialektikus bölcseleti irány első képviselői közt? Azt, hogy a Deliberatio-1, egyetlen ránk maradt munkáját — mint már Karácsonyi kimutatta — öreg korában, kb. 1046 nyarán írta, világosan utalva benne az akkori pogánylázadásra.11 Gellért munkája, 6Z j, az első magyar földön készült nagyobb irodalmi mű"1 2 tehát már nem tartozik munkám keretei közé. Ugyanez áll Mór pécsi püspökre, akiről Váczy szerint „illő lett volna megemlíteni, hogy az első ismert magyar író" (V. 271. 1.). Bírálóm itt láthatóan „a szakirodalomban járatlan olvasó"-ra számít (V. 267. 1.), amikor hallgatással mellőzi Madzsar Imre véleményét, hogy a Szent Zoerard- és Benedek-legendát szerzője 1064 körül, de mindenesetre 1074 előtt írta.1 3 Azzal pedig még a szakirodalomban járatos olvasót is nagyon lekötelezné, ha képet adna „első könyvtárainak állományáról" (V. 271. 1.), melyet tőlem számonkér, István király korában! A bírálat módszereire jellemző a nálam öt teljes oldalon (B. 134—139. 1.) ismertetett Intelmekkel kapcsolatos néhány megjegyzése. Ezekre azonban később, a törvények kapcsán szeretnék visszatérni, mert bővebb elemzést kívánnak meg. Az elmondottakból is önként adódik a következtetés, hogy Váczy — az irodalomról, művészetről írva éppen úgy, mint a gazdálkodásról, társadalomról szólva — következetesen elhomályosítja azokat az időbeli határokat, amelyeket könyvem már címénél fogva is maga elé szabott. Ennek a módszernek további megnyilvánulása az, amellyel a felhasznált anyag tekintetében is monográfiához való követelményeket támaszt, s így könyvemet torzító tükörben mutatja be. A népszerű tudományos munka írója, ha csak nem saját kutatási eredményeit összegezi (mint pl. Hajnóczyról írt kis könyvemben tettem), természetesen nem minden területen lehet otthonos. A tárgy forrásanyagán túlmenően a rokonszakmáknak azokat a szintéziseit hívja elsősorban segítségül, 11 A régebbi irodalmat és a keltezést 1. Bodor András : Szent Gellért Deliberatiojának főforrása, Századok 1943, 175. 1.; Horváth János : Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílusproblémái (Bpest. 1954) 110—111. 1. 12 Ivánka Endre : Szent Gellért Deliberatio-ja, Problémák és feladatok, Századok 1942, 498. 1. 13 Scriptores Rerum Hungaricarum. . . ed. E. Szentpétery (ezentúl : SRH) II. (Bpest. 1938) 353. 1. Horváth: i. m. 132—135. 1. a keltezéssel nem foglalkozik.
