Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
VITA VÁLASZ VÁCZY PÉTER „NÉHÁNY KÉRDÉSÉRE" „István király" című népszerű tudományos munkámmal1 Váczy Péter megtisztelő terjedelemben foglalkozott a Századok hasábjain.2 Örvendetes, hogy a jeles szerző, akit a felszabadulás előtt megjeleyt könyvei és cikkei a korai középkor egyik legalaposabb ismerőjeként mutatnak bç, a könyv ismertetése kapcsán, azon jóval túlmenve, részletes fejtegetésekbe bocsátkozott a XI—XII. század magyar társadalmára, gazdasági életére, ruházatára, irodalmi emlékeire és még sok más kérdésre vonatkozóan. De máisokkal kevésbé örvendetes az, hogy minden bizonnyal hosszabb ideje gyűjtött adatait most népszerű tudományos munkámtól kéri számon, és így mintegy könyvem hibájának és hiányának tünteti fel mindazt, ami javarészt az egész magyar történetírás fogyatkozása. Már csak a tudományos igazság keresése is megkívánja azt, hogy megállapításait ne hagyjam szó nélkül. Magam is teljesen átérzem a bírálat jelentőségét, s ezt még Váczy célzatos kritikájának olvasása közben sem felejtettem el. A konstruktív bírálat segítséget jelent, s ezért sajnálatos, hogy amikor 1938-ban az államalapító törvényhozásáról,3 1942-ben alkotmányfejlődésünk első korszakáról,4 1947-ben a társadalmi hierarchiát képviselő „királyi famíliáról"5 mai felfogásom szerint sokban kifogásolható módon írtam, Váczy nem tartotta szükségesnek, hogy hallassa a kritika szavát. Most köszönettel veszem ós elismerem azokat a megjegyzéseit, amelyek valóban meglévő hibákra mutatnak rá, ezek azonban — sajnos — gyakran elválaszthatatlanul összekeverednek olyan mondatokkal, amelyek a mindenáron való hibakeresés szándékából erednek, s a megbírált könyv szövegét mintegy torzító lencsén át mutatják be. Magam is szeretettel műveltem a kritika műfaját, különösen a Századok régebbi évfolyamaiban; vannak olyan bírálataim, melyekben „ifiú elmével" igen élesen foglaltam állást a mű fogyatkozásaival szemben. De a kritika, ha éles is, sohase legyen igaztalan; annyit kell számon kérnie a szerzőtől, amennyit vállalt, és azért szabad csak őt felelőssé tennie, amit valóban leírt. A követ-1 Budapest 1956, „Művelt Nép" kiadó, 172 1. (a továbbiakban: B). 2 A korai magyar történet néhány kérdéséről, Századok 1958, 265—345.1. (a továbbiakban : V). 3 Szent István törvényének önállósága, Századok 1938, 433—487. 1. kny. Bpest. 1939. 4 A személyes királyság kora. Illés József Emlékkönyv (Bpest. 1942) 93—103. 1. 5 Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban (Kolozsvár é. n., megj. 1947 > II. fej.: A személyes királyság kora, 70—110. 1. '
