Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay Miklós: A Tanácsköztársaság agrárpolitikájának kérdéséhez 473
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG AGRÁRPOLITIKÁJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ 481 A termelőszövetkezeti mozgalom a legnagyobb méretű természetesen Somogy megyében volt, hiszen itt már a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt jelentős területen — kb. 200.000 holdon — 39 termelőszövetkezet létesült.5 2 1919. június 1-én már 268 termelőszövetkezet működött kb. 620 000 kh. földön, ebből 330 000 kh. volt a szántó. Ehhez azt kell hozzá tenni, hogy a 100 holdon felüli birtokok területe 768 372 kh.-at tett ki. A szövetkezetnek 14 862 éves és 1436 120 napos tagja volt.5 3 Bejér megyében, ahol a 100 kh-on felüli birtokok terjedelme 480 666 kh.-at tett ki,5 4 — június végén 310 000 kh-on 246 termelőszövetkezet működött 27 400 éves taggal.5 5 A legnagyobb mértékben Somogy és íejér megyékben haladt előre a termelőszövetkezetek szervezése. Rajtuk kívül ugyan, amint azt a fenti adatok is bizonyítják, másutt is jelentős mértékű szövetkezetesítés volt, de megközelítőleg sem volt olyan kiterjedt. Ami ezeket a termelőszövetkezeteket illeti, meg keh állapítani, hogy azok inkább csak nevükben voltak szövetkezetek, valójában az állami gazdaságokhoz álltak közelebb. Kun Béla 1925-ben írott „Tanuljunk a paraszttól" c. cikkében megjegyzi, hogy : „A nagybirtoknak úgynevezett szövetkezeti üzembe vétele, valójában állami kezelése, még az uradalmi cselédekben is olyan hangulatot váltott ki, hogy a forradalmi változás csak abban áll, hogy »urasági cselédekből állami cselédek lettek»".5 6 Más helyen megjegyzi, hogy a kommunisták a nagybirtok kisajátítása után „a mezőgazdasági cselédségnek sem adtak földet, hanem mint »termelőszövetkezeteket« valójában mint agyon központosított szovjetgazdaságokat tartották meg a nagybirtokot".5 7 Ez az álláspont ugyan nagymértékben eltúlzott, de kétségtelen, hogy van benne igazság. Az egyik fontos tényező, ami a szövetkezeteknek az állami gazdaságokhoz való hasonlatosságát adja, irányításukban és vezetésükben mutatkozott meg, amely szinte teljesen azonos volt az államosított ipari üzemekével.5 8 A termelőszövetkezet élén szintén kinevezett termelési biztos állott, me llette ellenőrző földmunkástanács működött. Az intéző — akit a népbiztosság nevezett ki — rendelkezett a szövetkezet minden gazdasági ügyével. A munkástanács pedig csak személyi, fegyelmi és bérkérdésekkel foglalkozott. Az egyes termelőszövetkezeteket köizeti és kerületi központok fogták össze, az egész irányítás az országos központból történt. A kerületi kezponlok készítették el az egyes szövetkezetek „egész évi munka és termelés előirányzatát", amit jóváhagyás végett az országos központhoz kellett felterjeszteni, így ,,a termelés egész menete centrálisán van irányítva".5 9 A Somogy megyei termelési központtal kapcsolatban a Szociális Termelésben a következőket olvashatjuk : „Hamburger·, Hevesi és Farkas elvtársak egy Kaposvárott ad hoc létesített szocialista központból irányított szocialista gazdabiztosokkal megfogták az egész vármegye összes uradalmait, mindenütt az uradalmi cselédségnek kezébe adván át a birtokokat, fenntartva azenban a legerélye&ebb vezetést a mindinkább kifejlesztett kaposvári termelési központnak. Ma már a kaposvári termelőszövetkezeti központ mintegy 600 000 holdra kiterjedő termelőszövetkezetnek az intéző, igazgató orgánuma."6 0 A vezetés számára nagy problémát jelentett, hogy a termelőbiztosok jelentős része korábban a földesúr intézője vagy egyenesen maga a földbirtokos volt, ami ellen a Tanácsok Országos Gyűlésén a vidéki küldöttek nagy határozottsággal léptek fel. így pl. az egyik küldött arról beszélt, hogy a szocializálással nem történt más változás mint az, „hogy formailag átváltoztattuk — a szocializált birtokot — olyan formán, hogy levettük a cégtáblát, a magántulajdont és feltettük, hogy szocializált birtok".6 1 Ez az álláspont ugyan nagymértékben eltúlzott, de kétségtelen, hogy van benne igazság. Azt, hogy a földesurak vagy azok intézői termelőbiztosok maradtak, a termelés érdekével magyarázták. A kongresszus után olyan értelmű intézkedés született, hogy a gazdasági év befejezésével a régi tulajdonosokat leváltják. Amennyiben van gazdasági szakképzettségük és mint termelőbiztosok dolgozni akarnak, úgy más birtokon érvényesíthetik szaktudásukat, S! Székesfehérvár és Vidéke. 1919. ápr. 19. " Somogyi Munkás és Somogvi Vörös Űjság. 1919. jún. 1. " Székesfehérvár és Vidéke. 1919. febr. 11. 65 TJo. 1919. jún. 19. " un Béla: i. m. 460. 1. "Uo. 497. 1. ·• Az államosított ipari üzemek vezetésére lásd : Varga Jenő: A proletárdiktatúra gazdaságpolitikai problémái Közgazdasági Szemle. 1955. márc.—ápr. " Hajdú Árpád: i. m. 20. 1. " Szociális Termelés. 1919. máj. 28. 5. 1. " Tanácsok Országos Gyűlésének naplója. Bpest. 1919. 66. 1. Urbán Lajos (Sárvár) felszólalása. 18 Századok
