Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay Miklós: A Tanácsköztársaság agrárpolitikájának kérdéséhez 473
474 SZTJHAY MIKLÓS Természetes, hogy a nagybirtokosok bármennyire át is érezték volna a földek haszon- vagy részesbérletbe történő átengedésének szükségességét, a dolgozó parasztságot az már ekkor nem elégíthette ki. A földbirtokreform törvénynek a minisztertanács ülése elé történt terjesztése után a parasztság egyre türelmetlenebbül várta a földosztás megkezdését. A Délmagyarország c. újság február 8-i számában az alábbiakat olvashatjuk : ,,. . . ország szerte készülődnek a földbirtok-reform gyakorlati megvalósítására. Szeged környékén is több ezer földnélküli munkásember várja reménykedve a földosztást. A községek lakossága Kistelek és Mindszent kivételével, túlnyomó nagy többségben föld nélkül való szegény napszámos emberekből áll, akik . . . valamennyien türelmetlenül várják már a földosztást. Pénteken (1919. február 7-én) összejöttek Szegeden a falvak kiküldöttei s a jegyzők, hogy a földosztást megbeszéljék . . . Minden község föliratát, hangsúlyozza a földosztás sürgősségét. Jócsák Kálmán kormánybiztos vezetésével nagy deputáció viszi a kormányhoz." A továbbiakban — mint írják — többek között kérni fogják a földművelésügyi kormányzatot, hogy „küldjenek ki egy szakembert, aki a földosztás sürgősségének megállapítása után intézkedjék, hogy a kivitel legkésőbb ez év tavaszán megkezdődjék". Ε községek parasztsága őrgróf Pallavicini Sándor 70 000 holdas mindszent-algyői hitbizományi birtokának felosztását kívánta.4 A földreform törvény meghozatala után a földosztást kérő levelek áradata lepte el a földművelésügyi minisztériumot. Február 24-én Igar község (Fejér m.),6 25-én Sajónémeti (Gömör m.)e kérte a földosztóbizottság kiküldését. Hasonló értelmű kérvények érkeztek a minisztériumba ugyancsak február végén és március elején Szerdahelyről,7 Galgagutáról (Nógrád m.),8 Tápiógyörgyéről, Almágy községből, Rábaszovátról. A földosztás mellett foglalt állást március 6-án a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségének pásztói csoportja is, amely Hasznos, Tar, Mátraszőlős, Szentjakab parasztjaival együtt tartotta az értekezletét.9 A „Mezőgyáni Nemzeti Tanács felkéri a Miniszter Urat — írják a földművelésügyi miniszternők 1919. március 6-án a község lakói —, miszerint községünkben igen nagyszámú földnélküli munkás van, községünknek nagyon kevés legelője van. Községünk határa lakosság száma szerint nagyon kicsi terjedelmű. Uradalmi birtokokkal vagyunk körül véve. Kérjük a mielőbbi földosztást községünk határában elrendelni."1 0 A parasztság földosztó követeléseiről olvashatunk a Szabolcs megyei gazdasági felügyelőségnek a Földművelésügyi Minisztérium Statisztikai Főosztályához intézett március 11-i jelentésében. A jelentés hangsúlyozza, hogy „egyes községekben a lakosság sem részes megmunkálásra, sem haszonbérletbe nem akar földet, hanem földosztást sürget",1 1 ami arra utal, hogy ha egyes helyeken —- a kormány intenciói szerint — meg is kísérelték bérleti rendszer megvalósítását, az már nem elégíthette ki a parasztságot. A fenti adatok arra utalnak, hogy a parasztság földosztás utáni vágya ugyan egyre nyíltabban jutott kifejezésre, de lényegében véve még mindig megmaradt a polgári demokratikus kormányzat törvényességének keretei között. Születtek ugyan a nagybirtok kisajátítására és felosztására vonatkozó határozatok, de annak tényleges megvalósítására nem került sor. Az egyre forradálmasodó dolgozó parasztság túlnyomó része meg ott tartott, hogy a törvényességet betartva, csak a földosztó bizottságok kiküldését kérte. A parasztság jelentős része tehát még bízott a kormányban és attól várta földigényeinek kielégítését. Vagy ha nem is bízott már a kormányzat által megvalósítandó földosztásban, de még nem érzett magában annyi erőt, hogy a cselekvés mezejére lépjen és felossza a földesúri birtokokat. Abban, hogy a parasztság a földosztáshoz még nem volt elég erős, az is fontos szerepet játszott, hogy követelésében — mint erre utóbb még kitérünk —-nem állt mellette, nem vezette harcát a munkásosztály, nem támogatta sem a Szociáldemokrata Párt, som a Kommunisták Magyarországi Pártja. A törvényesség kereteit nemcsak a földosztásra irányuló mozgalmak nem lépték túl, de bizonyos mórtékig vonatkozik e megállapítás még azokra a földfoglalásokra is, amelyek termelőszövetkezetek megalakulását eredményezték, jóllehet ez utóbbiak már a forra-I Délmagyarország, Szeged. 1919. febr. 8. MMTVD V. köt. 517—518. I. 'Párttörténeti Intézet ía továbbiakban P. I.) Archívum. Szám nélkül. F. M. Orsz. Birtokrendező Tanács iratai. 1919. MMTVD V. k. 578. 1. • P. I. Archívum. F. M. 1919—29—84203 MMTVD V. k. 578. 1. ' Uo. 89954 MMTVD V. k. 580. 1. 8 Uo. 83971 MMTVD V. k. 641. 1. 'Lásd MMTVD V. köt. 641. 1. 10 P. I. Archívum. Szám nélkül. F. M. Orsz. Birtokrendező Tanács iratai. 1919. MMTVD V. k. 578. 1. II MMTVD V. k. 642. 1. (P. I. Archívum F. M. 1919—53—2319.)
