Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szekeres József: Adatok az 1937. évi pécsi éhségsztrájk történetéhez 438
468 SZEKERES JÓZSEF A sztrájk befejezése és következményei ν Az éhségsztrájk utolsó eseményeiről a következőképpen számol be a bányaigazgató naplója : „1937. február 26. 8 h 15' Eddig 23 személy szállt fel, ezek közül 6 lett beteg, legnagyobb részük azonban saját lábán ment haza ; néhányat kórházba szállítottak. A sztrájkolok tegnap este óta különféle feltételekhez kötötték feljövetelüket és többféle kérelmet terjesztettek elő, de ezekre nem válaszoltunk. Esti 8 órakor Alliquander felhívott, s közölte velem, hogy tegnap Peyer szociáldemokrata képviselő hozzájárulását adta ahhoz, hogy a vasasi sztrájkolok közül az izgatókat el lehessen bocsájtani. Ez alkalommal közöltük Peyerrel, hogy a béregyeztető bizottság létrehozását szándékozzuk, ezért Esztergályos tegnap valótlant mondott állítván, hogy erre vonatkozólag már tegnap délután kormánynyilatkozat fog megjelenni. Lehetséges, hogy Peyert félreértette. Továbbiakban Alliquander azt is mondotta, a miniszter értesítette Dormándyt, hogy a DDSG-nek nyilatkoznia kell, hajlandó-e a bányászoknak engedményt tenni, különben hívják a bórmegállapító bizottságqt és Alliquander nem tudja, vájjon az 6, 8 esetleg nem 12%-os báremelést fog megállapítani. 8 h 35' Éppen e pillanatban értesülünk, hogy a sztrájkolok mind feljönnek a bányából. Van közöttük 2 súlyos beteg, 22 — 25 gyengélkedő, a többiek azonban egészségesek. A betegek közül néhányat kórházba visznek.5 3 A DGT válasza a kormány ultimátumára még csütörtökön este megérkezett és az Iparügyi minisztériumban Peyerrel is közölték. Bécsből az a válasz jött, hogy hajlandók visszavonni a 8%-os fizetéscsökkentést abban az esetben, ha a társulatnak szabad kezet biztosítanak a sztrájk kirobbantóinak elbocsátásában. Peyer ehhez hozzájárult, elárulva ezzel a földalatt hősiesen harcolókat. Ekkor azonban még csak 11 emberről, a vasasi munkásvezetőkröl volt szó. Pénteken délelőtt 9 órára 66 órás éhezés, valamint a sötét, hideg és gázokkal telített levegőjű bányában való tartózkodás után feljöttek a sztrájkolok. Csütörtökről péntekre virradóra hozott határozatot a sztrájkbizottság a harc befejezéséről, mert a bányászok többsége már nem bírta az éhezést. Lefegyverzőleg hatott magatartásukra az is, hogy teljesen egyedül kellett állniuk a harcot ; a többi aknában nem sikerült éhségsztrájkot kezdeni és saját vezetőségük is elítélte magatartásukat. Ilyen körülmények között nem lehetett tovább folytatni a harcot. A bányászok kiszállása a Thomen aknából országszerte nagy megkönnyebbülést váltott ki. A sztrájk befejeződését maga Darányi miniszterelnök jelentette be pénteken reggel a képviselőházban és egyben köztudomásúvá vált az is, hogy szombaton délelőtt tárgyalnak a DGT vezérigazgatójával a megegyezésről. A délutáni órákban került sor a csendőrsortűz három halottjának eltemetésére. Az esetleges demonstrációktól tartó főszolgabíró a temetésekhez nagyszámú csendőrt vezényelt ki s megtiltotta bármilyen gyászbeszéd elmondását. A vasasi bányászok hatalmas yörösszalagos koszorúkat vittek az elesettek sírjára. Az esti órákban került sor a bányaigazgató és a kormány képviselőinek megbeszélésére az üzem újrakezdésével és az elbocsájtásokkal kapcsolatban. Szabolcs bányaigazgató naplója így folytatódik : „18 h 25' Petneházy államtitkár azt kérdezte, mikor szándékozom az üzemekben a munkát megkezdeni. Azt válaszoltam, hogy a jelen pillanatban nem tudok választ adni, mivel 18 óra 30 perckor értekezésem lesz a főispán úrral ; de szándékomban van a munkát legkorábban holnapután reggel megkezdetni. Petneházy azt válaszolta, hogy semmi sem indokolja az üzemek holnapi szüneteltetését. Azt válaszoltam, hogy a munkások hangulata még oly izgatott, hogy a munkamegkezdést saját felelősségemre nem vállalhatom. Petneházy államtitkár " KGL-DGT. Big. Szabolcs igazgató iratai. 1937.
