Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szekeres József: Adatok az 1937. évi pécsi éhségsztrájk történetéhez 438

462 SZEKERES JÓZSEF István aknához igyekezett, clé a csendőrség ezeket is kíméletlenül feloszlatta. A délutáni órákban került sor a csendőrség és a tüntetők közötti komoly összetűzésre, amelynek a csendőrök sortüze adott befejezést : „Február 24-én kora délután a Fischer-féle vendéglő udvarán levő bányászotthon helyiségében is, meg udvarán is — megtudni mi van a sztrájkolókkal és van-e eredményes hír a béremelés tekintetében csoportosult a sztrájkolok hozzátartozóinak és a felszínen levő munkásság tömege. Ε tömeg körében úrrá lett a bizonytalanság miatti elkeseredés s ki nem deríthető több egyén ajánlatára úgy határozott a tömeg, hogy rokonérző tüntető felvonulást fog rendezni a DGT pécsi bányaigazgatósághoz, ahol ilyképp fogja követelni béremelési kérelmének teljesítését s ezzel egyúttal a földalatt sztrájkoló munkások fölszabadítását. Elhatározása volt, hogy Somogy és Mecsekszabolcs községeken vonul keresztül, itt kiegészíti csoportját, hogy minél nagyobb számával tudjon sikeres hatást gyakorolni a bányaigazgatóságra. A vasasi irischer-féle vendéglő udvarából „Kenyeret", „Több kenyeret" kiáltásokkal, Hudacsek Jánosné I. rendű vádlottal az élen, kinek 8 gyermeke van s akinek vejét a DGT el is bocsátotta s akit ekként a legsúlyosabban érintett a sztrájk, el is indult a tömeg, mely asszonyokból és férfiakból állott, melyhez még Vasas községben utána csatlakoztak vasasiak, Somogy községben somogyiak is. Somogy községből már vagy 4—500-an folytatták útjukat Mecsekszabolcs felé. A két községet elválasztó hegyen — Csertető — felfelé haladva, hogy az utat könnyebben tehessék meg, az útmenti erdőből faágakat törtek, vagy vágtak támasztók céljából. A mecsekszabolcsi csendőrörs a DGT mecsekszabolcsi vezetőségétől távbeszélő útján vett tudomást a tömeg szándékáról s oly értelmű utasítást kapott felettes parancsnokságától, hogy meg kell akadályozni a tömegnek Mecsekszabolcs községbe való bevonulását s egyúttal annak továbbhaladását, minden áron, mégis a fegyverhasználat lehető elkerülésével. Az örsparancsnokhelyettes előbb 2 főből álló járőrt küldött a parancs végrehajtására, majd amikor újabb értesítést kapott ós maga is látta a Csertetőről a Mecsekszabolcs felé lejtő oldalon a felvonulók nagy tömegét feltűnni, további négy tagból álló járőrt küldött ki, mindkét járőr figyelmét felhíván a szolgálati utasításnak a fegyverhasználatra vonatkozó rendelkezéseire, előttük a vonatkozó §-t fel is olvasta. Az utóbbi kiküldött négy főből álló csendőrjárőr futva közeledett a község északkeleti azon bejárójához, mely felé a tömeg törekedett. A korábban kivezényelt 2 főből álló csendőrjárőr a községbe ment a helyettes bíróhoz s csak bizalmi egyének csatlakozása után vette útját a temetőhöz a parancs végrehajtása végett. A tömeg egyrésze a Csertetőre érve a nála volt botot eldobta, itt vették észre, hogy feléjük csendőrjárőr közeledik, erre egy pillanatra megtorpanva megálltak, akadt a tömegben olyan is, aki visszafordulást tanácsolt, a tömeg egyrésze azonban azt kiabálta : „asszonyok előre, az asszonyokat nem bántják, nem kell félni, mi nem bántunk senkit, minket sem bánt senki !" Az asszonyok egyrésze előre is ment és a tömeg — a tagjai többségénél volt botokkal felszerelve — folytatta előnyomulását s nagy zajjal jött, „kenyeret, több kenyeret, le az osztrák kapitalistákkal, éljenek a bányász testvérek !" kiáltásokat hallatva. Ahogy a tömeg elérte a 8 —10 méter széles, vízmosásos alapú községi bejáratot, melynek északnyugati oldalán három élő-, illetve ágsövénnyel szegélyezett gyümölcsös, délkeleti oldalán pedig a drótsodrony kerítésű felújított ótemető van, mintegy harminc lépés távolságból maga előtt talált egy négy tagból álló csendőrjárőrt, melynek parancsnoka Noé János csendőrőrmester „a törvény nevében állj, vissza, hátraarc, a községen keresztül nem mehetnek" szavakkal a tömegnek megállást, illetve visszamenést parancsolt. A tömegből azonban újból „előre, kenyeret akarunk, menni kell, nem kell félni, úgyse lőnek, előző nap a vasasi csendőrök sem lőttek" kiáltások voltak hallhatók s a távolabbi rész a lejtős úton hátulról tólta az elől lévőket, minek következtében a tüntető oszlop előbbre jött, viszont a négy csendőr is rajvonalba fejlődve előbbre ment és szuronyt szegezve kísérelte meg a tömeg szétoszlatását. Azonban a tömeg és a esendőrjárőr egymás közvetlen közelébe, test-test mellé kerültek, a csendőrök keresztbe tett puskáikkal igyekeztek visszatartani és visszanyomni a folyton zajgó tömeget, melyet ekkor már mind a négy csendőr arra szólított fel, hogy vonuljon vissza. A tömeg azonban nem engedelmeskedett, mire Noé őrmester mégegyszer, ellenszegülés esetére fegyverhasználat kilátásba helyezésével „hátraarc"-ot vezényelt, de sikertelenül, úgyhogy a csendőrjárőr tagjai között egyesek