Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Jónás Ilona: Párizs és a Jacquerie 424
PÁRIZS ÉS A JACQUERIE 437 a városon belül is elszigetelődött. Június 15-én a mozgalom egyik vezetője, Charles Toussac kapitány választására hívta fel a párizsiakat, „aki jobban kormányozna bennünket és aki nem lehet más, mint a navarrai király". Bár a prévôt és Károly hívei helyeselték a javaslatot, a tömeg néma maradt.84 Rövidesen megérkezett a trónörökös, s június 29-én nagyszámú fegyveressel körülzárták Párizst. Ekkor írta Étienne Marcel már idézett híres segélykérő levelét a flandriai városokhoz, amelyből már kicsengett a kétségbeesés. „Több nemes és nagyszámú fegyveres van Párizs város kapui előtt a herceg úrral; mi és a mi kommunánk mindenben jól van, és kész egy jó akarattal megvédeni a várost . . . , hogy mi, akik mindig szabadok (franc) voltunk, ne essünk szolgaságba, ahová a nemesek bennünket vetni akarnak, azok, akik inkább nevezhetők nemteleneknek (vilain), mint nemeseknek; mi kockára tesszük testünket és javainkat és meghalunk inkább, mintsem szolgaságba vettessünk."85 A felkelő vezérek és a nép között azonban az „egy jó akarat" már régóta hiányzott. A navarrai királlyal kötött szövetség, ami maga után vonta az angolok beszivárgását a városba, élénk visszatetszést keltett a párizsiak körében. A város védelme, amiért olyan „egy jó akarattal" támogatták annak idején a prévót-t, ezzel elveszett. A kudarchoz hozzájárult még az is, hogy a navarrai király, a parasztfelkelés kegyetlen leverője, nem számíthatott többé az egyszerű*nép szimpátiájára. A gazdag polgárok pedig végre békét, megegyezést akartak a trónörökössel. A városban már korábban létrejött király pánti csoport, amely titokban előkészítette a támadást Marcel és hívei ellen, rövidesen megnyerte a lakosság többségét. A népet nem lehetett már megnyugtatni. Követelték az angolok kiűzését a városból. Július 31-én éjjel útcai harcban megölték Étienne Marceltés néhány kísérőjét, amint éjjel a kapuk őrzését ellenőrizte. Ürügyül azti hozva fel, hogy be akarták engedni a városba az angolok csapatait.86 Másnap a dauphin bevonult a városba. A mozgalom többi vezetőit is kivégezték s eltűnt a kék-vörös sapka a megmaradt fejekről is. Azzal, hogy a két felkelést gócpontjaikban leverték, nem szűnt meg mindjárt a szétszórt ellenállás az ország többi részein. Senliz lakói teljes erőfeszítéssel védték városukat, s forró vízzel űzték el a falak alól a nemesi csapatokat.87 A roueni.polgárok erőteljes fellépése a nemeseket meghátrálásra, illetve engedményekre késztette.8 8 Tovább folyt a polgárok és a parasztok harca az idegen hódítók ellen is. A felkelés évében, 1358-ban Rouen polgárai, Caux kerület kommunái, Caën lakosai és Châlons polgárai Reimsben szövetséget kötöttek a rend fenntartására, „hogy lehessen a földet és szőlőt művelni, az árut szállítani és békében élni".89 Az erdőkbe menekült parasztok guerillaharcokba kezdtek az angol helyőrségek ellen. Egy ilyen guerillacsapat hőse volt a herkulesi erejű Grand Ferré, akinek legendás harca a nép elszánt, küzdelmét példázza a hódítók ellen. Beauvaisisben, az Oise-völgyi Longueil kastélyban, az 1358-as évben 200 paraszt, „mind munkások, akik kezük munkájával keresték meg szegényes életüket", megerődítették magukat, s kapitányuk, Guillaume l'Aloue vezérlete alatt visszaverték a közeli angol helyőrség támadását. A csatában sok angol esett el, míg a parasztok csak két embert veszítettek. A harcok hőse Grand Ferré volt, aki a krónikás nyilvánvaló túlzása szerint egymaga megölt 85 angolt.90 Jóllehet az egész környéket elfoglalták az angolok, erődítményeiket a parasztok a háború végéig megőrizték. Ezek a harcok előjátékai voltak a később meginduló új nemzeti megmozdulásoknak. Ujabb békekötésekkel váltakozó támadásokkal tovább folyt az angol—francia háború. Franciaországnak még több, mint 60 évig kellett várnia arra, hogy Jeanne d'Arc személyében egy másik „vilain" jöjjön, aki megtestesítve az angol elnyomók elleni izzó népharagot, a rend és béke utáni vágyat, egy sikeres népi, nemzeti mozgalomnak felkorbácsolója lett. A győzelemhez az anyagi erőt a városok, a hitet és a vért a nép fiai adták. VII. Károlynak a győzelem érdekében hozott reformjai pedig sokban hasonlítottak azokra, amelyekkel a polgárság már 1356-ban megpróbálkozott, de amelynek kivívására akkor még a harcoló parasztságtól lekülönülve képtelennek bizonyult . . . JÓNÁS ILONA "C. Coville : . m. 138—139. "5 Oeuvres de Froissart, VI. k. 471. 81 Uo. 77—79. 1. 81 Chronique des quatres premiers Valosis, 76., 77. 88 Uo. 77—79. 1. 81 Continuatio altera Chronici Guillelmi de Nangis, 112. 1. The Cambridge Medieval History VII, k. 356.1 . 90 Később, mikor halálos betegen feküdt riveeourti házában, ágyából fölkelve és fölkapva híres baltáját, rátörő ellénségei közül ötöt nyomban megölt. Continuatio altera Chronici Guillelmi de Xangis, 123—124. 1.
