Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Jónás Ilona: Párizs és a Jacquerie 424
PÁRIZS ÉS A JACQUERIE 435 nyújtottak. így a parasztok igen gyakran a közeli városokba, erdőkbe, barlangokba, vagy a folyók szigeteire menekültek. A parasztság helyzetének tűrhetetlenné válását a garázdálkodó zsoldoshadak jelentléte más oldalról is előmozdította. A földesurak ugyanis a parasztok munkájával erődíttették meg kastélyaikat, fogságba esett uraik váltságdíját velük fizettették. Mindez arra vezetett, hogy az az ideológia, amely szerint a parasztok dolgoznak s a nemesek kardja védelmezi őket, a gyakorlatban semmivé vált. A parasztok tömegeiben megérlelődött az elhatározás, hogy csak saját maguk segíthetnek magukon, hogy maguknak kelTÍiozzállátniok védelmük s egyben a kirablóik elleni támadás megszervezéséhez. A parasztok fegyveres megmozdulásának jogszerűsége mintegy igazolást nyert egy 1356. évi rendelettel, amely a vidék lakosságát saját védelméről való gondoskodásra hívta fel.66 A fegyveres felkelés tűzvész gyorsaságával terjedt el : Beauvaisis, Amiens, Ponthieu, Vermándois, Noyon, Brie, Gatinais, Hurepaix vidékén. Az egész Ilede-Prance lángra kapott, s a felkelés tüze elborította a Somme torkolatát, az Yonne folyását. Több, mint százezer paraszt hagyta el az ásót, hogy lándzsát ragadjon ; elég régóta égtek a kunyhók, hogy most már a kastélyokra kerüljön a sor. A felkelő parasztok célkitűzéseiről keveset tudunk. Valószínűleg nem is volt írásos programjuk, mivel erről a források egyáltalán nem tesznek említést. Felmerül a kérdés, mi az oka, hogy míg a más országokban lejátszódó korabeli parasztfelkelések részletesen kidolgozott követelésekkel lépnek fel, addig a nem kevésbé fejlett francia parasztoknál ilyesmivel nem találkozunk.6 7 /Magyarázatot részben abban kereshetünk, hogy a paraszti programok megfogalmazásában általában a prédikátorok tevékenykedtek, minthogy a legtöbb parasztmegmozdulás eretnekséggel párosult. A francia parasztok 1358-i felkelésében viszont alig tűnnek fel prédikátorok, hoha éppen e területeken az eretnekségnek jelentős hagyományai voltak.6 ' A felkelésben ugyan a krónikások tudósítása szerint vettek részt papok és polgárok is, de ezek nem játszottak vezető szerepet. Sokukat csak a félelem vitte a parasztok táborába. A program kidolgozásának hiánya összefügghet azzal is, hogy a felkelés igen rövid időtartama (1358. május 2??-tól június 11-ig tartott) nem engedett időt a követelések és célkitűzések írásbafoglalására. A krónikások nem őrizték meg a felkelők vezéreinek beszédét, egyben azonban valamennyien egyetértenek, hogy Gui llaume Car le (másutt Cale, vagy Charles), akit a parasztok vezérül választottak, „igen ο"Κόϋ, ]ó beszédű és szép áröú, szép alakú férfi volt". Froissart krőnikSja a következőket írja : ,,. . . a vidék lakossága vezér nélkül gyűlt össze BeauvaisisberTes azt beszélték, hogy a francia királyság minden nemese, lovagok és fegyveresek, elárulták, meggyalázták a királyságot és a legnagyobb jótett, ha őket mind mcj semmisítik. Mindannyian azt kiáltozták : »Gyalázat arra, aki tűri, hogy azok ne 'ogyenek mind megsemmisítve !«"69 Az első négy Valois krónikájának ismeretlen nevű írója szerint a parasztok liliomos jelvényeket hordoztak.70 A parasztok, akik a király és a királyság árulóinak tekintett nemesek ellen keltek fel, liliomos zászlóikkal királyhűségüket jelezték, így adtak nyomatékot a földesurak ellen vívott harcuk nemzeti jellegének. A felkelők, miután vezért választottak, tovább vonultak; felgyújtották, kirabolták az útjukba eső nemesi kastélyokat, leöldösték az elfogott fegyvereseket. A krónikások borzalmas tettekkel vádolják őket. „Nem merem leírni, sem elmesélni az iszonyú tetteket és illetlenségeket, amiket elkövettek" —- írja Froissart.7 1 A krónikásoknak ez a beállítása azonban túlzottnak bizonyul, s szerzőiknek a nemesség iránti elfogultságáról tanúskodik. Igaz, a felkelés célja a nemesség megsemmisítése volt, a források és a későbbi kutatások is azt mutatják, hogy a mozgalomnak viszonylag kis számú nemes esett áldozatul, s a Jacquerie nem tartozott a legvéresebb felkelések közé.72 A parasztsereg útjába eső első város" Cöttipiégne volt, ahol nagyszámú menekült nemes zárkózott cl a felkelők elől. Azután" Senhz es A miens városok következtek, melyeknek lakossága az utcára kiállított élelemmel esTFallal megra"kott asztalokkal várta a parasztokat.73 Sok városi maga is csat-"C. Cmille, i.m. 132.1. "Pl. az angliai 1381. évi parasztfelkelés híres programjai. *· 1251., 1320. évi „pásztorok" felkelései, flagelláns mozgalmak. " Chronique de Froissart, VI. k. 45. 1. ,0 et hautement cryoient Mont Yoye, et partoient d'enseingnes paintes a fleur de liz." Chronique des quatres premiers Valois, Kiadta S. Luce, Paris, 1862, 74. 1. " Oeuvres de Froissart, VI. k. 46. 1. "C. Comlle: i. m. 134. 1. " „ .. .Et firent un capitaine que on appeloit Guillaume Cale et alerent à Compiegne ; mais ceux de la ville ne les y laissierent entrer. Et depuis ils alerent à Seniis, et firent tant que ceux de ladite ville alerent en leur compaignie... et aussi le maire d'Amiens envoya cent hommes du commun à l'aide des vilains." Chronique de Saint-Denis, VI. k. 110. 1. (Idézve : Thierry: Essai sur l'histoire de la formation et des progrès du tiers états. 62. 1.). — car ilz avoient acoustumé par les villes et places ou ilz passoient que les gens, femmes, ou hommes, mettoient les tables es rues et la mengoient les Jacques et puis passoient oultre..." Chronique des quatres premiers Valois, 72. 1. A krónikások említik, hogy Gaillefontaineben Valois grófnő szintén élelmet adott a parasztoknak, s emiatt a felkelés leverése után sok kellemetlenséget okoztak neki a nemesek (uo. 75. I.). 15*
