Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 1
A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNELMI JELENTÖSÉGE'_ 37 való visszavonulása érdekében. Június 14-ón érkezett meg Clemenceau második jegyzéke, mely a Vörös Hadseregnek Szlovákiából való visszavonulását követelte és közölte, hogy ennek ellenében a román csapatok is kiürítik a Tiszavidéket.5 8 Vita folyt a pártvezetőségben a jegyzék elfogadása vagy elvetése kérdésében. Itt Rudas László foglalt állást a Clemenceau-jegyzék visszautasítása mellett, míg Kun Béla elfogadta Kunfiék álláspontját, akik a jegyzék haladéktalan elfogadását követelték. A június 14-én összeült tanácskongresszus elé terjesztették a pártvezetőség álláspontját, mely a jegyzék elfogadását ajánlotta. A vita során a kommunisták és baloldali szocialisták egysége felbomlott. Ebben természetesen nagy szerepet játszott az, hogy maga Kun Béla a Clemenceau-jegyzék követeléseinek elfogadása mellett szállt síkra. Ez volt Kun Bélának — a Tanácsköztársaság kimagasló vezető alakjának — egyik legsúlyosabb hibája, amit a Tanácsköztársaság idején elkövetett. A vita eredményeként — Szamuelly Tibor, Kellner Sándor és mások szenvedélyes ellenzése dacára — a Tanácsok Országos Gyűlése román támadástól tartva, a Clemenceau-feltételek elfogadása mellett döntött. Ez a döntés politikai bátorítást nyújtott a szociáldemokrata aknamunka további szélesítéséhez ós a fegyveres puccsot előkészítő tiszti-kulák ellenforradalmi erők tevékenységében. Június 16-án a tanácskormány elrendelte a Vörös Hadsereg támadásának beszüntetését. Miután erre a csehek 17-ón Érsekújvár—Léva körzetében támadást indítottak, a vörös csapatok megújították a támadást, s azt a Tanácskormány másodszori rendeletére június 24-én állították ismét le. A Vörös Hadsereg támadásának leállítása, de már annak csupán a híre-* is — amit a Tanácsok Országos Gyűlésének határozatát felhasználva, akkor is terjesztettek, amikor ez még nem történt meg, vagy amikor a támadás megújult — jeladássá vált az ellenforradalmi puccsra. Ezt előbb egyes vidéki helyeken kezdték, majd június 24-ón Budapesten kísérelték meg. Ellenforradalmi lázadás tört ki a kalocsai járásban, s innen kiindulva Pest megye, majd Tolna megye néhány községében. A Tolna megyei direktórium jelenti 21-én a Vörös osztag harcairól : ,,A fehérekkel való összetűzés alkalmával a fehéreknek 3, nekik 1 halottjuk volt." Erősítést kérnek, mert „az ottani 85 fő vörös őr kevés".59 A kiskunhalasi politikai megbízott ugyancsak 21-én jelenti, hogy a fehérgárdisták „Halas és Kiskőrös félé nyomulnak előre. . ." Gépfegyveres segítséget kér.6 0 A paksi munkástanács „egy zászlóalj segítséget kér, hogy csírájában elfojthassa az ellenforradalmi mozgalmat".61 Az ellenforradalmi lázadást egy dunai hadihajó támogatta. A Vörös Őrség erősítést küldött a lázadás körzetébe ; még 21-ón oda indult és be is futott „Szamuelly páncélos vonata"6 2 s a lázadást — mely a nép tömegeitől elszigetelve ment végbe — hamarosan leverték. Az ellenforradalmi agitáció jellegéről a Vörös Újság június 20-i száma tájékoztat : „Zsidóüldözés, pogrom az ellenforradalom legújabb jelszava. . . 58 Clemenceau első jegyzéke jún. 8-án érkezett. Azt a követelést tartalmazta; hogy a Vörös Hadsereg vonuljon ki Szlovákiából, de nem tartalmazott semmiféle ígéretet a román csapatok visszavonulását illetően. Ezt a jún. 8-i jegyzéket a Kormányzótanács nem fogadta el. 69 P.I. Arch. BM. ein. 1920. 36/453./4.903. 60 Uo. « Uo. 62 P.I. Areh. BM. ein. 1920. 36/453./4.903.
