Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Rozsnyói Ágnes: 1944. okt. 15. (A Szálasi-puccs történetéhez) - 373
386 líOZSXYÓI ÁGNES jutott. Veesenmayer másnap már megjelent Lakatosnál és Iíennyeynél és; tiltakozott a határozat ellen.5 6 Valójában azonban Horthy még mindig nem határozta el magát a cselekvésre és megismételte a néhány nap előtti színjátékot, döntését ismét a minisztertanács elé terjesztette jáváhagyás céljából. A minisztertanács ülésén Lakatos számolt be Horthy „megmásíthatatlan és végső" elhatározásáról a fegyverszünet kérésére vonatkozóan. Ezután szinte megismétlődtek a szeptember 8-i min. tan. ülésének eseményei. A hozzászólásokat Jurcsek nyitotta meg, aki rendkívül harcias beszédet mondott a háború folytatása érdekében. Bonczos is elutasította a határozatot és elsietettnek vélte azt. Hasonló szellemben szólalt fel Reményi-Schneller, Gyulay és Markos is. Csatay arra utalt, hogy a Budapest körüli német csapatösszevonások miatt igen veszélyes lenne egy ilyen akció keresztülvitele, egyébként is helyes volna, ha ezt az akciót egy új kormány bonyolítaná le. Rakovszky volt az egyetlen, aki a fegyverszünet mellett foglalt állást, ő is helyeselte azonban Csatay javaslatát, hogy ezt olyan kormány kérje, mely nincs erkölcsileg elkötelezve a németeknek. Ily módon tehát még azok a miniszterek is, akik elvben egyetértettek a javaslattal, annak végrehajtásáért a felelősséget már nem merték vállalni. Miután a miniszterek nem járultak hozzá a fegyverszünet kéréséhez, Lakatos bejelentette, hogy mivel a kormányzó álláspontja megváltoztathatatlan, benyújtja kormánya lemondását. Horthy visszariadva miniszterei állásfoglalásától, ismét megváltoztatta „megváltoztathatatlan" álláspontját és deferált. Kérte a minisztereket, hogy maradjanak továbbra is hivatalukban. Horthy e meghátrálása a kormány előtt újabb bizonyítéka annak, hogy a kormányzónak határozott politikai terve nem volt. Az előkészületek, melyeket a fegyverszünet érdekében tett, alkalomszülte, megalapozatlan lépések voltak, melyeket nem a reális, a helyzetből adódó szükségszerűség felismerése, hanem a pillanatnyi megfontolások vezettek a leghelytelenebb megoldások felé. A szeptember 11-i minisztertanács lefolyása és határozata egyértelműen bizonyította, hogy Horthy politikája objektíve a németeknek és nem az egész magyar nép érdekének, a háborúból való kiugrásnak kedvezett. Horthy és tanácsadói látták, hogy a háborút elvesztették, és a csatlós politika az országot katasztrófába sodorja. Az a tény, hogy mégsem mertek fegyverszünetet kérni, azt bizonyítja, hogy hiányzott belőlük mind a politikai, mind a személyi bátorság a csatlóspolitikával való nyílt szakításra és a hitleri Németországgal való szembefordulásra. * Horthyék itt vázolt tétova kiugrási kísérletei idején az uralkodó osztály szélsőséges jobboldali elemei a román események hírére elérkezettnek látták az időt, hogy határozott akcióba lépjenek a hatalom átvétele és a kiugrási kísérletek megakadályozása érdekében. A magyar uralkodó osztálynak három olyan politikai csoportosulása volt, mely a német fasizmus érdekeit a legmeszszebbmenően hajlandó volt kiszolgálni. Az egyik ilyen csoportosulásnak tekinthetjük a kormánypárt jobbszárnyát. Tekintettel azonban arra, hogy ez a csoport akiugrást támogató politikusokkal egy pártban volt, valamint hogy egyes tagjait Horthyhoz szorosabb kapcsolatok fűzték, egy esetleges Horthyellenes nyílt puccsra közvetlenül, annak vezetőjeként, nem voltak felhasználha-56 BM. V 55184. Imrédy-per, Bárczy István vallomása. Bározy is tévesen 8-ára teszi a titkos tanács ülését. '
