Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Horváth István Károly lásd K. Obermayer Erzsébet - Katus László: A Tisza-kormány politikája és az 1883. évi horvátországi népmozgalmak. II. rész 303
A TISZA-KORMÁNY HORVÁT POLITIKÁJA 307 tétetni", egyben utasította Dávidot, hogy készíttessen új címereket, s azokat 48 órán belül függessze ki újra.161 A bán augusztus 17-én Tiszához intézett táviratában hangsúlyozta, hogy a tüntetés nem a magyar állam és jelvényei ellen irányult. Ezt az is bizonyítja, hogy a törvényes — azaz csak horvát feliratú — címertáblák sértetlenül maradtak. Óva intette a kormányt a magyar feliratú táblák visszahelyezésétől, mivel azokat Horvátországban — az 1868 ; XXX. tc. 57. §-a alapján — mindenki törvénytelennek tartja. Az Ischlben üdülő király, a történtek tudomásul vétele vitán, azonnal jelentést kért Tiszától, hogy miért éppen most került sor a magyar feliratú címerek kifüggesztésére, s értesítették-e erről előre a bánt. A miniszterelnök válaszában hangsúlyozta, hogy ez az intézkedés törvényes szempontból nem kifogásolható, s veszedelmes következményekkel járna, ha utcai demonstrációnak engednének. A bánt ugyanakkor felszólította a tettesek kinyomozására és szigorú megbüntetésére.162 Az elmondottakból kiderül, hogy a mozgalmak kifejlődését nagyban megkönnyítette az a körülmény, hogy a horvát kormány és a zágrábi hatóságok helytelenítették a magyar feliratok kifüggesztését, s Dávidnak — akivel számos kérdésben volt már összetűzésük — nem szívesen siettek támogatására. Ezért nem tették meg a szokásos erélyes intézkedéseket a tüntetésekkel szemben. Ok hivatalosan nem tiltakozhattak a magyar kormány eljárása ellen, de — a jelek szerint — hallgatólagosan eltűrték, hogy a tüntető tömeg eltávolítsa a magyar feliratú táblákat. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy augusztus 15-e után a hivatalos és nem hivatalos közvélemény szinte egységesen foglalt állást a magyarosító intézkedésekkel szemben. Augusztus 16-án a zágrábi városi tanács tiltakozott, 17-én pedig a nemzeti párti képviselők adtak ki nyilatkozatot, melyben kijelentették, hogy a törvények egyik kardinális alapelve a horvát hivatalos nyelv. „Ebben látja a nemzet egyetlen, de egyúttal legerősebb biztosítékát is nemzetiségének". A kihágásokért a pénzügyigazgatóság felelős, melynek eljárása „a törvénynek a hivatalos nyelvre vonatkozó félremagyarázhatatlan értelmével ellentétben állott". A párt nem támogathat olyan kormányt, amely lehetővé tenné ily esetek megismétlődését és elrendelné a magyar feliratú címerek visszahelyezését.163 Közben Zágrábban folytatódtak a^ tüntetések, s a mozgalom átterjedt más városokra is (Károlyváros, Sziszek,Újgradiska).164 A helyzet tehát komolyra fordult, s a szükséges kormányintézkedésekről, a korábban felmerült horvát problémák eldöntésére augusztus 21-re kitűzött bécsi minisztertanácsnak kellett döntenie. Az augusztus 21-i minisztertanácson a király elnökletével Tisza, Szapáry, Pejacevié és Bedekovic vettek részt. Bevezetésül Szapáry ismertette a címerügy történetét. Hangsúlyozta, hogy ő jóhiszeműen járt el, nem tudta, hogy a a horvátok másképp értelmezik a kiegyezési törvényt, hiszen törvényességi szempontból nem emeltek kifogást a kétnyelvű felirat ellen. Pejacevié személy szerint nem tartotta sérelmesnek a magyar feliratot, de hozzátette, hogy ez csak a saját véleménye. Horvát részről az 56. és 57. §-okkal a magyarosítás lehetősége ellen akartak védekezni, s erre oly nagy súlyt helyeznek, hogy ennek a két szakasznak a tiszteletbentartásától és a fiumei O.L. : PM ein. 1883 — 1349. sz. 162 A távirat váltást ld. O.L. : ME 1883 — XII — 2704 (2515). »«Nemzet 1883. aug. 18. sz. 164 Nemzet 1883. aug. 16., 17. és 19. sz. 8*
