Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
KÖLCSEY POLITIKAI PÁLYAKEZDETE 279 most úgy látom, vagy épen nem értem, amit mondasz, vagy te a címben tévedtél. Sorsválasztás nálam sorsvonás, a katonaságról van mondva" stb.39 Az ügy világos : Kölcsey a kiadótól szorongatva fiktív, költői beszédeket is ír — korábban is megtette ezt, ilyen a Mohács és a Játékszín is — , s talán egykori bizottsági munkájára visszaemlékezve megírta a Sorsvonás-1 is, és elküldte Szemerének. Nehéz is lenne elképzelni, hogy Kölcsey a közgyűlés egy-kót napja alatt megírhatta volna ezt a hosszú, irodalmi igényű beszédet, amellett részt vett volna a bizottság tanácskozásain, s ráadásul megfogalmazta volna a bizottság javaslatát is. Mert a javaslat kétségtelenül Kölcsey munkája volt — Kölcsey képviselte a jegyzői kart a bizottságban —, előkerülése esetén tehát ez is az ő alkotásainak sorát gazdagítaná. A sors vonásról tartott beszéd ugyanúgy egyik pillére volt az irodalmi és történeti Kölcsey-kompozíciónak, mint a szatmári adózó nép állapotát festő jelentés. Az elmondottak ismeretében nem lehet kétséges, hogy súlyát, értékelését, beállítását a jövőben alaposan módosítani kell : Kölcsey írta, Kölcsey lelke szól belőle, s így változatlanul értékes írásmű, de szerzője fejlődésében más a helye és a jelentősége, mint ahogy eddig láttuk. Ugyancsak problematikusak a Ferenc császár és király uralkodásának 40 éves ünnepén állítólag elmondott beszéd körülményei is. A Kölcsey-irodalomban sehol nem merül fel kétely aziránt, hogy Kölcsey ezt a beszédet valóban elmondta; összes munkáinak kiadásai az elmondás időpontját 1832. március 1-ére teszik.4 0 Senkinek nem tűntek fel Kölcsey leveleiben azok a részek, amelyekben arról beszél, hogy február 13-án kapott fejsebe után hetekig munkaképtelen volt, s nem jelenhetett meg a február 27-én megkezdődött közgyűlésen sem, amelynek folyamán sor került a jubileumi megemlékezésre.41 Feltehető-e, hogy felkérték a beszéd megtartására, meg is írta, de balesete miatt nem mondhatta el? Aligha. Ha így történt volna, ügyleveleiben ennek minden valószínűség szerint nyoma lenne. De a megye rendei olyan formájú díszközgyűlés keretében nem is ünnepelték meg a jubileumot, amilyenre a beszéd jellegéből következtetni lehetne. A közgyűlés első napján az elnöklő főispáni helytartó emlékezett meg „szívreható és hazafiúi buzgósággal tellyes" szavakkal arról, hogy az „örökre felejthetetlenül maradandó nemzeti ünnepnap" megülóse a tervezett formában — hogy ti. a megyék már„ cius 4-re küldöttségeket menesztenek Bécsbe — elmarad, de megnyugtatta a rendeket, hogy a király „a távolabb fekvő vármegyék jobbágyi hódolatát üdvözlő írásokban is szint olly kegyesen venni s atyai módon elfogadni méltóztatik" ; meg is állapodtak „egy a köriSményekhez alkalmaztatandó, s a rendeknek jobbágyi hűséges gerjejielmeiket kimerítő anyai nyelven szerkesztetendő" üdvözlő irat elkészítésében, aminek a vezérlő gondolatául azt választották, hogy az Isten még sokáig tartsa meg a királyt és az uralkodóházat, „s annak kegyes uralkodása alatt a magyar ősi szabadságában sértetlenül 39 Uo. 406.1 . 40 Minden munkái, 1. kiad. II. köt. 176. s köv. k 41 Nagy Ignác, Kölcsey írnoka éppen márc. 1-en, teliát a beszéd állítólagos .elmondása napján tudósította Bártfay Lászlót Kölcsey balesetéről és arról, hogy gazdájának emiatt „nem csak a M. Tudós Társasági gyűlésről, de vármegye gyűléseinkről is el kellett maradnia". Kölcsey pedig márc. 14-én így ír ugyancsak Bártfaynak : „Négy egész hétig ültem e négy fal között. S innen nem csak a Tudós Társaság nagygyűlésében, de a megyei ülésekben sem vehettem részt." (Minden munkái, 3. kiad. X. köt. 242., 243. 1.) 9
